Workshop Keen Carp módra

Meg kell mondanom, hogy sem a cég, sem első embere nem volt ismeretlen számomra, beszéltünk már és leveleztünk is. Igazából szertettük volna, ha hirdetőként is megjelennek oldalunkon, de erről részéről szó se lehetett. Mivel már volt benyomásom előítéletem is lett egyből: azt gondoltam érdekes és hasznos lesz, de nem tudtam hogy fogja viselni személyiségem Orbán István és társai, hogy udvariasan mondjam, ingem fejlett és pozitív önértékelésük határozott kifejezését. Nem volt kérdés, megéri az árát és még egy jó téma is lehet belőle. 

Szó lesz most itt sokmindenről: magáról az eseményről (bár nem fogok elmondani mindent, ide el kell menni), érdekes fóbiákról, érdekes emberekről és sikeres horgászokról, és ki tudja még miről.

Még az konkrét esemény boncolgatása előtt, egy pár sort megérdemel a cég és ismereteim szerinti alapítója. Ha jól tudom Hollandiában indult a dolog és aki összerakta ezt az Hub Genders. Jópár történet szól róla, amiből számomra az jött le, hogy egy teljesen elkötelezett, fanatikus pasas lehet. Otthon kísérleti medence, garázsban iszapminta és folyamatos pontyügyek.

Sok érdeklődő és megfelelő technika: 3 kivetítő és több hangfal

A szervezésben volt pár döccenő. Az előre kinézett helyszín kicsinek bizonyult, így máshol volt mint eredetileg lett volna. Megváltozott a fizetés módja előre utalásra és bár én céges számlát kértem, csak magánnévre kaptam előlegbekérőt. A hirdetésben szereplő nyugodtan álljunk be a parkolóba, benne van az árban kijelentéssel szembe simán kellett fizetnem. Ez amúgy a helyszín hibája lehetett. Ha ezek miatt reklamálnék, biztos lenne vagy lett volna megoldás, de azt meg kell mondjam, hogy a reklamálásba már bele vagyok fáradva, alig megy valami magától.

Ilyen parkokójegyek vannak és látszik melyiket lehet érvényesíteni

De akkor ezt én hogy szerezhettem?!

Nézzük hát először mi is az a workshop? Értelmező szótár szerint: “eredeti jelentése műhely. A szó mai leggyakoribb alkalmazása szerint egy adott szakterület iránt érdeklődő emberek találkozóját hívják így, melynek célja, hogy közös munkával valami újat - általában szellemi terméket - hozzanak létre az adott témában”. A definíció meg is valósult szerintem. A párbeszédes, kérdezős jelleg végig jelen volt, bár úgy látszott passzívabbak voltunk, mint várták. Ez amúgy a határozott előadói stílus miatt is lehetett, de erre még visszatérek később. Ami a definícióban szakterület az esetünkben a nagy pontyok horgászata. Ezzel a témamagjelöléssel volt néha némi baj, mert ha a téma úgy kívánta a pontyhorgászat került előtérbe, ha pedig úgy akkor a nagyponty horgászat volt a főcím. Ez pedig az engem leginkább zavaró részek jogalapját is megteremtette.

Végig gondolkodtam, hogy miért? Vajon fóbia, irigység vagy a közönség igénye? Istvánt nem ismerem nagyon, de nem tudom elképzelni sem irigynek, sem fóbiásnak (esetleg kisponty fóbia szóba jöhet). De ilyen ingoványos területre csak a közönség szórakoztatása végett tévedne? Nem tudom, de az biztos, hogy minden előadásában, amiből három is volt, előkerült vagy a kék fúzió, vagy maga Döme Gábor. Elképesztő, hogy a horgászatban nem lehet úgy kiállítani, fórumozni, facebookozni és még workshopozni se, hogy ne kerüljön elő a Haldorádó, azt hiszem ez maga a megkerülhetetlenség szintjére emelt népszerűség. Ezeknél a megjegyzéseknél a tömeg kicsit kuncogott, mint aki megkapta a várt poént és figyelt tovább.

Kép és hang rendben

Itt had mondjam el véleményemet arról, hogy vannak cégek és ismert horgászok, amik és akik tömegeknek adnak motivációt és egyszerű módszereket ahhoz, hogy horgásszanak és örömmel tegyék azt. Ez nagyon fontos dolog, de biztosan nem annyira tudományos. Még az is lehet, hogy egyszerűsítéseket vagy ne adja ég, tévedéseket is lehet néha hallani. Vannak olyan csapatok akik kisebb csoportokat célozva specializált dolgokat képviselnek, ezen csapatokból sok a nagyon profi, bár az előző csoportok nélkül sokkal kevesebb horgász jutna odáig, hogy igényelné a specializációt. Szóval nem kéne szerintem egymást reszelgetni, jobb lenne, ha mindenki tolná előre a szekér rá eső részét, mely szekér maga a horgászat.

Az egyetlen pillanat amikor több neves horgász (nevet nem említve) alattomos ügyeiről került szó, miszerint valamit hirdetnek, de bizonyíthatóan rendelnek a Keen Carptól, számomra logikai hibát tartalmazott. Maga a rendelés nem igazolja ugyan is, hogy nem a reklámozott saját termékkel fogja a halakat, csak azt, hogy innen is rendel. Én is rendelek sok helyről, hisz szeretnék a lehető legtájékozottabb lenni. Amúgy rendeltem már tőlük és ha hiszitek, ha nem, amikor mást tesztelek, akkor azzal horgászok.

A kérdésekhez is volt mikrofon

Ha már a negatív dolgokat sorolom, itt következne, hogy iszonyat nagyképű társaság ez a Keen Carp csapat és hogy szétreklámozták magukat ígéretük ellenére. És nem! Előzetes rákészülésem alapján ebben a két dologban nagyot tévedtem. Azt nem mondom, hogy megszerényedett volna István, de kimondottan szimpatikusan és egészségesen volt önelégült. Azt el kell mondanom, hogy nagyon hasonló személyiség mint én, biztos magában és büszke arra amit eredményként fel tud mutatni. Teljesen egyensúlyban volt az egész azzal amit letettek az asztalra. Talán a kevés kérdés lehetett az egyetlen mellékhatása a magabiztosságnak. 

Úgy tűnt, hogy van a programnak egy központi része és egy helyi is. Igaz volt ez szerintem a tartalomra és a kommunikációs módszerekre is néha. Én úgy láttam, hogy Istvánnak se voltak a legkedvesebbek a központi részek mindíg, a közönség részéről viszont kicsit se működtek. Két példát mondanék itt.

A szünetek vége előtt már mindenki várta a folytatást

Egy új programot indított a cég, remélem pontosan idézem: Architeckt Carp Fishing néven. A név az elveket ismerve nagyon találó és hozzá egy pompás logó is készült. Sajnos az ezt tartalmazó tabló annyira keveset volt a táblán, hogy lefényképezni se tudtam. Mit is jelent ez? Tervezett pontyhorgászat, de itt az építkezéshez használt tervezés jelleget kell érteni, azaz a terv részei egymásra épülve alkotnak egy egészet. Ennél jobban az ő rendszerüket nem is lehet összefoglalni. Viszont a nem magyar név és a rövid ízlelgetése a dolognak nem hozta ki azt ami benne volt.

A másik amivel tudnám illusztrálni a központi dolgok nem annyira működő részeit az a pontyok érzékelésére vonatkozó szójáték. Minimum angol nyelvtudás kellett hozzá, ami nem tömeges mifelénk sajnos. A ponty érzékelésre utaló chemoreceptors (kémiai érzékelésnek mondhatnánk) kifejezést két betű elhagyásával emoreceptorsra (érzelmi vagy érzéseket társító érzékelésnek mondhatnánk) módosítva a kifejezést próbálta nyomatékosítani, hogy a csalik sok tulajdonsága nekünk szimpatikus nem a halaknak, mert teljesen másképp vizsgáljuk azokat és csak mi társítjuk mondjuk a szép sárga banánt  a banános illathoz. 

A hazai poénok viszont nagyon ültek, István magávalragadó és jó előadó, humoros, amit mond abban magabiztos és tájékozott, megvan mondandója mögött a tartalom bőven. Rengeteget hallgattam, de csak az volt vontatott egy kicsit amikor a kérdésekre várt, de azok nem annyira jöttek, bár jó kérdések voltak bőven. A táblára rajzolás nem annyira látványos mint a prezentációk vetítése, de sokkal jobban illeszkedik a mondanivalóba, harmonikus tőle az egész.

Amikor már közel volt a kezdés, kicsit kezdtem magam úgy érezni mint egy forgatáson. A technika nagyon komoly volt és bár néha kicsit zavart, hogy 2-3 technikai ember fenekét láttam bizonyos időkben leginkább, a kivetítők ilyenkor segítettek. Szerintem úgy 140-150 ember lehetett ott, a vásznaknak köszönhetően mindenki látott és a hangosítás is tökéletes volt. Megszoktam és végül azt vettem észre, hogy élvezem az egészet. Szívesen megnéznék egy anyagot a felvételekből.

A technikához emberek is kellenek. Fix kamerák, mozgó kamera és a mikrofon.

Azt ígérték, hogy nem lesz reklám. Azt kell mondanom, hogy kevés cég állná meg jobban, ha egyáltalán vállalná, hogy ennyire ne legyen tényleg promóció. Az igaz, hogy a módszerhez amiről szó volt (bár a módszer nem írja le pontosan miről is van szó), csak ők tudnak igazán csalit adni, de tiszteletre méltó volt a márka ügyében tanúsított önmérséklet.

Kicsit nézzük a tartalmi részt is. Sok jó gondolat mellett, itt azt tartom legnagyobbra, hogy a tudomány jelenlegi állása szerinti ismereteket maximálisan felhasználva, azt amit nem tudunk szintén számításba véve, egy nagyon szimpatikus gondolkodásmódot tanulhatunk itt. Úgy, hogy én tényleg ismertem az alapokat, még így is lenyűgözött néha a igazán jó értelemben vett másság. Erre is had álljon itt két példa. Az egyik gondolatmenet, ami szerint a terveket szövik az igazán nagy halak fogásánál az, hogy nem azt találják ki, hogy mivel fogják meg a nagy pontyokat, hanem azt, hogy hogyan ne fogják meg a többi halat és a kicsiket. Végigveszik mi van az adott vízben és ha nem fognak, se keszeget, se törpét, se kárászt, se kis pontyot akkor mi mást foghatnának mint nagy pontyot. Képesek kimenni egy kis finom cuccal egy ismeretlen vízre, megnézni miket lehet fogni csontival vagy kis pelletekkel, hogy minél több információ birtokában léphessenek tovább.

Ide had szúrjak be pár gondolatot. A nagy ponty fogalmát tisztázandó, itt a 15-20 kg-os vagy még az annál nagyobb halakról beszélünk. 15kg alatt a ponty náluk kicsi és kész. A kitartó kivitelezéshez, pedig kimondja István is, hogy kell motiváció, kitartás, elég megfogott kisebb ponty élménye (fontos, hogy ne vágyjunk, ne áhítsuk a 10 kg-os halak megfogását) és kell idő, no meg pénz, bár a két utóbbi szoros összefüggésben van egymással.

Visszatérve az ígért másik példához a fordítva gondolkodásról, jöjjön a kedvencem. Ez a példa nálam a címere annak, miben más ez az egész. Az aroma István szerint a horgász “névjegye”, nem feltétlen kell egy jó csalihoz, de a hal számára megkülönböztetheti az egyiket a másiktól. Miért is kell jó aromákat venni (itt se hangzik el egy fia márka se!). Milyen egy sűrű és egy híg aroma. A válasz rajzban érkezik, megpróbálom reprodukálni nektek, stílszerűen kézi rajzzal. A sűrű aroma nagyrésze maga az aroma és csak kevés benne az oldószer. A híg és amúgy a piac hívására létrejött olcsó aroma jelentős része oldószer és csak kis része aroma. Miért baj ez? Mert átvernek, vagy mert így akarnak többet keresni? Nem érdekel ez egy nagyponty gondolkodásút, mivel nem visz közelebb a célhoz! A gond ezzel az, hogy az oldószer túlsúlya miatt a halnak kicsi lesz az eltérés egy epres és egy halas aroma között, hisz amíg mi érezzük a szageltérést, ő megismeri az oldószert is ha már találkozott vele és ez teszi zömmel egyformává a két terméket. Engem itt nyűgözött le a másképp gondolkodás, bevallom én erre lehet soha nem jutottam volna, mint következtetés.

Ilyesmik voltak a táblán, csak láthatóan nekem kisebb a gyakorlatom 

De ugorjunk vissza egy kicsit az előadás kezdetéhez. Az egész történet egy jól felépített rendszer. Maguk az előadások a meghirdetett napirendhez nem ragaszkodva jöttek sorba és jóval tovább tartott a program mint a kiírásban, ezt jó lett volna tudni előre, nem kellett volna elmennem akkor azon rész előtt, ami legjobban érdekelt. Indult a dolog magától a pontytól. Részletesen megtudhattuk hogy és mit érzékel a ponty és fontos rész volt a faj fejlődésénrek története is. A fő vonulat tudományos, a halak és az életterük biológiájával fűszerezve. Nem akarom a tartalmi részeket jobban leírni, mert érdemes ezt végighallgatni és élőben benyomást szerzeni a dologról.

A módszer egyik fontos eleme a pozitív kondicionálás, tehát a halakat érő pozitív tapasztalat. Ez mint módszer nem ismeretlen versenyzők számára se, de ez a legkifinomultabb változata ennek a technikai elemnek.

Amit még tényleg tudok tisztelni, az a feltételezések és készen kapott dolgok kizárása. A helyválasztás, a csalik működése, a víz és a halak viselkedése itt aprólékos kísérletező munkával alátámasztott tapasztalatokon alapul. A tapasztalatokat is jól feldolgozva rendszerezik, egy kapásból nem fektetnek le tuti taktikákat, vagy nem terjesztik ki a tapasztalatot jobban mint az reális.

Igy mentek a dolgok előadásról-előadásra

A nap végén sikeres teszthorgászok következtek, sok szép fogássál és hatalmas tapasztalattal. Hihetetlen fogásaik vannak, de azt azért had tegyem hozzá, hogy nem elfoglalt töritanárok lehetnek, hanem igazi, jó értelembe vett fanatikus pecások. Azt is elmondták, hogy aki sok nagyot fog, az fogott a módszer előtt is, csak most többet és "könnyebben". 

Ez a módszer jobb-e bármelyiknél? Ha kimondottan a legnagyobb halakat akarjuk megfogni és van rá képességünk és lehetőségünk, akkor ez biztosan jó módszer. Lehet magam is kipróbálom egyszer, talán az is lehet, hogy megosztom veletek, mekkora halkat hoz nekem az új tudomány.

Szöveg és képek: Doktorits András