Valentin kupa – az idei elsők

Ha ez még nem lenne elég, életem első Feeder Adventures szervezésében megrendezett versenye is. Szóval kijutott az elsőkből ezen a ködös február 16-i versenyen…A verseny a Moby Dick horgásztó nagy nevelő taván került megrendezésre, ahová nemsokkal reggel hét után érkeztünk meg aktuális segédemmel a Takács Klán egyik tagjával. Beregisztráltunk a versenyre, elfogyasztottuk reggeli szíverősítőnket és vártuk a sorsolást, amely a kiírás szerint 7 óra 30 perckor pontosan el is kezdődött. A sorsolás nevezési sorrendben történt, mely hamar le is zajlott tekintve, hogy ez a verseny most 31 nevezőt számlált. Nekem a sors a 24-es számot adta mely a tó közepét jelentette. Eddigi tapasztalataimat tekintve ez a hely nem tartozik a top helyek közé, de ebben a hideg időben gondoltam bármi megtörténhet. A húzást követően mindenki elkezdte szépen elfoglalni a kihúzott helyét. Az egész mezőny a bejárat felöli oldalon foglalt helyet a 3-as helytől kezdve. A távolabbi oldalt ezúttal pihenni hagytuk.

Mikor a tópartra értünk még sűrű köd lepte el a tavat és környékét, és a hőmérő higanyszála is csak alulról nyaldosta a 0°C-t. Ezt a kipakolást követően is még bőven lehetett látni a zúzmarától fehérlő partmenti fűcsomókon. Na de mit lehet mit tenni a február közepe már csak ilyen.

Még kipakoláskor is a zúzmara és a köd volt az úr

Még a sorsolást követően megbeszéltük a résztvevőkkel, hogy a külön etetésre szánt negyed órát ezúttal elhalasztjuk, de aki akar, természetesen etethet a verseny kezdetét jelző dudaszót követően. Jómagam az etetés mellett döntöttem, melyhez ezúttal 4mm-es fokhagymás pelletet kevertem össze némi – jórészben - szintén fokhagymás ízesítésű etetőanyaggal. A keverékből természetesen nem hiányozhatott a csontkukac sem, melyet a hideg időben lehűlt vizek esetén mindig használni szoktam.

A fokhagymás, pelletes etetőanyag…

…és a nagy adag fehérjedús csontkukac

A verseny kezdetét jelző dudaszót követően hozzá is láttam az alapozóetetés kialakításához. A hideg vízre való tekintettel nem etettem sokat, öt dobást követtem el kiakasztott zsinórklipsszel, egy nagyméretű kör alakú etetőkosárral, melynek két végét etetőanyaggal zártam le, középre pedig egy jóadag csontit töltöttem.

Az etetéshez használt kosár…

… és az etetés pillanatai

Még ekkor is olyan nagy volt a köd, hogy a 30 méterre beállított szereléknek is csak a csobbanását hallottuk, de azt, hogy hová esik le nem is láttuk. A nap persze próbálta elkergetni a sűrű ködöt, de ekkor ereje még kevés volt ahhoz, hogy feloszlassa azt. Cserébe viszont olyan nyugodt vizet kaptunk a természettől, amelyet már régen láttam. Egy hullámfodor sem zavarta meg a feederbotom tó felé meredő spiccének tavon pihenő képmását.

Tükörsima vízen pihentethettük szemünket

Persze a természet mindig szép és kincseivel betelni olyakor szinte lehetetlen, na de mégis csak horgászni indultunk és halat próbáltunk fogni. Nos a verseny első óráiban ez nem sikerült. Az etetés nem hozta meg a várt sikert, hiába próbálkoztam nagyon finom szerelékkel. A szerelékem lelkét egy 20 grammos preston gumis feeder kosár adta, melyen egy 0,14-es monofil előkére kötött csalitüskével ellátott 14-es horog lógott. Persze később próbáltam feljebb is és lejjebb is menni horogméretben és előkevastagságban egyaránt, de sajnos a halak továbbra is elkerültek. Tizenegy óra magasságában már egész szépen felszállt a köd, a túlpart is egészen jól látható vált. Reméltem, hogy a köd felett győzedelmeskedő nap sugarai, majd kicsit javítanak a halak kapókedvén. Nos a kedv változott is de nem a halaké, hanem a miénk, ugyanis egyre lejjebb öltözhettünk, hiszen a nap sugarai egészen jól melegítettek már minket.

Dél körül már csak nyomokban volt köd a tó körül

Az óra mutatói már jócskán elhagyták a 12-es számot, bőven túl voltunk a verseny felén, de változás a halfogás terén sajnos nem mutatkozott. De persze nem szabad feladni, az utolsó percig küzdeni kell, főleg olyan helyzetben amikor látjuk, hogy senki sem kapkodja túlzott nagy ütemben a halakat kifelé a vízből.

A mai napon senki sem kapkodott a tóparton

A verseny utolsó másfél órájában tehát megpróbáltam mindent, hogy legalább egy pikkelyeset kicsaljak a vízből. Próbáltam távoli dobásokat, etettem gyorsan a lábam alá is egyet, hátha ott bújtak meg a halak, de kitartó keresésem sajnos egészen a lefújásig nem járt sikerrel, nem találtam rá egyetlen halcsapatra sem, akik közül egyet-kettőt kifoghattam volna.

Azért nem mondom, hogy másoknak nem sikerült halat fogni és a mérlegelőknek nem akadt dolga. A hideg, ködös februári nap ellenére 17 horgásztársnak is sikerült halat fogni, ami ilyenkor nagyon szép teljesítmény. Közülük volt olyan, aki fél kilóval és volt olyan is aki 21 kilóval zárt, de mindannyian ügyesek voltak, hogy sikerült kopoltyússal találkozniuk. Akik pedig ezúttal nulláztak, nos ők sem szégyenkezhetnek, hiszen minannyian kitartóan próbálkoztunk egészen a verseny végig.

Miután elhagytuk a tóparti állásokat a díjak és az ebéd felé vettük az irányt. A verseny szervezője kitett magáért és nagyon szép trófeákat választott erre a versenyre. A szív alakú kupák örök emléket nyújtanak majd a nyerteseknek és ha csak ránéznek mindig emlékezni fognak rá, hogy ezt a serleget a Valentin Kupán szerezték.

A gyönyörű kupák már a gazdáikat várták

A díjátadó előtt persze még a megfáradt horgászokra várt egy üdítő feladat, mégpedig a fejedelmi és ugyancsak bőséges, melengető ebéd elfogyasztása. Minden horgászra hatalmas adag sültes tál várt, melyet jól láthatóan mindenki örömmel fogyasztott, és jóízűen tett magáévá.

Az ízletes ebéd mindenkinek jól esett

Az ebéd után aztán elérkezett a pillanat amiért mindenki egész nap küzdött és már mindenki annyira várt, mégpedig a díjkiosztó. A versenyzőket 100 000 forintos összdíjazás várta, melyet a kupákon kívül horgászbotok, etetőanyagok és egyéb értékes tárgynyeremények gazdagítottak.

A verseny összdíjazása magáért beszél

A díjakat a Feeder Adventures versenyek szervezője Pop Attila adta át a nyerteseknek. Az első három helyezett Földesi János, Bódis János és Kovács László lettek, akiknek ezúton is gratulálok, csakúgy, mint minden résztvevőnek, hiszen ha nem is fogott mindenki halat, mindannyian nyertesek voltunk, mert egy jól szervezett, nagyon jó hangulatú versenyen vehettünk részt, egy napsütéses kora tavaszi napon.

A díjazottak és néhány résztvevő egy közös képpel búcsúztatta a versenyt

A verseny részletes eredményeit - mint minden Feeder Adventures versenyét – a https://www.halat.hu/versenyek oldalon lehet böngészni és a versenyekre is ezen oldalon lehet nevezni. Végezetül – de nem utolsó sorban - pedig köszönet Pop Attilának a gördülékeny szervezésért és a jó hangulatú verseny lebonyolításáért.

Írás és képek: Takács Attila