Télbe forduló téli forduló

A konkrét verseny a Haldorádó által rendezett négy évszak sorozat utolsó, téli fordulója volt a Tóth-tavon. Az esélytelenek teljes és igazi nyugalmával készülhettem, mivel egyik előző fordulón se voltam, soha nem láttam még ezt a tavat és tudtam, hogy lesz pár rutinos horgász a mezőnyben. Veszteni valóm nem volt, egy igazi kikapcsolódós versenyre készültem, de terveim szerint oda készültem, azért tenni magam.

Kiskunhalason kizárólag a pontyhorgász napokon jártam eddig, ahol maximum elmentem ebédelni, így nem sok helyismeretem volt. A terv az volt, hogy a család is jön velem erre a hétvégére, ameddig én pecázok, ők ismerkednek a környékkel, délután meg együtt leszünk. Ennek szellemében kezdtem a szervezéshez. Nem akarom ezt nagyon elemezni, nehogy valakit megbántsak, de nem annyira egyszerű szállást találni, főleg ha esetleg jó lenne a gyerekeknek valami pancsolási lehetőség is, pedig nem egy kis helyről beszélünk. Végül az internet segítségével találtam egy jónak ígérkező és később amúgy jónak is bizonyuló szállást. Mire mindent megszerveztem kiderült, hogy kötelező iskolai szombati program és egy zsúr tarkítja azt a hétvégét, így a csapat létszáma hirtelen egyre esett vissza. Később még egy családi betegség miatt rezgett a léc pár napig, hogy egyáltalán el tudok-e menni, de végül biztos lett: ott leszek!

Nézegettem a tó Facebook oldalát, keresgettem a neten, de csak pár dolgot találtam, például azt, hogy novembertől csak hétvégén van nyitva, így a pénteki teszttervem bukott. Nem baj, majd a megmaradó haléhség lelkesedése ellensúlyozza a dolgokat. Mint később amúgy kiderült, csütörtökön és pénteken többen teszteltek. Minden verseny esetében ebből tanulva javasolnám, főleg, ahol többen érkeznek messziről és többen vannak, akik nem ismerik a vizet, mint a tenyerüket, hogy a tesztelési lehetőséget csatolják a szervezők a kiíráshoz, főleg, ha ez eltér a tó meghirdetett hivatalos nyitvatartásitól, nem mondom, hogy nem nekem kellett volna utána nézni, de jól esik ez a gesztus a helyismeret nélküli vándornak.

Pénteken egy jó helyi vacsora után kikészítettem mindent és igyekeztem pihenni, bár meg kell mondani volt bennem némi izgatottság, annyira régen nem horgásztam… a szélsőséges hideg…sok ruhában pontosan dobálni…milyen lesz az idő… Volt min elmélkedni.

Este még a telefonomat nézegetve láttam, hogy Haldorádós buli van, 20. évfordulóját ünnepelte az egész cég, így természetesen Döme Gábor is, aki pezsgőspohárral fényképezett, pedig ismereteim szerint akkor fog alkoholt a kezébe, ha a téli pecákon az etetőbe önti. Gondoltam, egy ellenfél legalább már javítja az esélyeimet. Szombat reggel korán ébredtem, kicsivel az óra csörgése előtt, és hamar elkészültem, ezért még nem sok kocsi volt a parkolóban, mikor odaértem. Bent láttam valakit a homályban, aki olyan tempóval készülődött, mintha délelőtt tíz óra volna. Gondoltam, itt van már a versenyfelelős, kíváncsi is voltam ki és hogyan bonyolítja a gyakorlati részeket. Besétáltam és ki fogadott fülig érő mosollyal? Gábor, aki már a papírokat rendezgette és nemigen tűnt másnaposnak J

Míg megjött mindenki, kisétáltam megnézni a tavat. Helyes kis patkó alakú tó, a közepén U-alakban lehet leülni, már ki is voltak tűzve a helyek. A pálya gyakorlatilag három részből állt: 1-1 egyenes szakasz és az ezeket összekötő ív. Az egyenes részeken tíz méter körüli rész jutott mindenkinek, az íven viszont a nevéből következően, míg a parton 10 méterre voltak egymástól a helyek, ez már a szembe lévő parton akár 30-40 méteres szakaszt is jelentett. Nézegettem, merre vannak szembe kövezések, mert összesen annyit tudtam, hogy át kell dobni a túlpartra és, hogy ahol kő van szemben. ott akad, hiába fontos a felkészültség. A dobási távolság nem igényelte a nagyobb botokat, az egyenes részek nagy részére a legfinomabb botjaim is jónak tűntek, az ívre azért kellett számolni a dobással, mint feladat, de ez sem komoly táv. A hely amúgy rendezett és nem is kell sokat gyalogolni, ami előny versenyen, ha már a kocsikat kint kell hagyni. Lassan elérhető távolságban, számban és kivitelben megfelelő illemhelyet előírhatnának nyilvánosan látogatható helyeken, bár ennek szükségességére sok tógazda magától is rájött, de ezen kívül rendben lévő kis tóról beszélhetünk. 

A sorsolás előtt több ismerőssel találkoztam, többen megfordultak már a mi versenyeinken is. Biztosnak tűnt, hogy az íven lévő helyek az ígéretesebbek és mivel a létszám két szektort engedett, mindkét szektornak volt olyan versenyzője, akik itt ültek. Én jó kézzel kihúztam az ötös helyet, ez az egyenes kevésbé halas részt jelentette. Nem volt túl hideg, jó volt a hangulat és a jobb helyeken elkezdték hamar fogni a halakat. Nem sokat, nem túl gyakran, de folyamatosan fogtak. Nálam és a környékemen rezdülés sem volt. Próbálkoztunk, a félidő után már némileg közösen is a szomszédokkal. Gyakorlatilag már az is sikerélménynek számított volna, ha legalább valamelyikünk fog a környékről. Van, aki eljutott egy-egy kapásig én például nem. A mezőny harmada nullázott, de ennek ellenére parádésan érzetem magam. Akiket nem ismertem, azok is közvetlenek és segítőkészek voltak, akinek helyismerete volt azt osztotta meg, aki a halakat ismerte ezen a tavon arról adott információkat. Gábor pedig nem meglepő módon jól fogott, de mindenkivel szívesen osztotta meg mit és hogyan csinált, amúgy az ív szélén ült, még jó helyen. 

Pakolás, pihenés és vacsora után a változatosság kedvéért megint pihenés következett. Feszítettnek mondható életem mellett szanatóriumba érzetem magam. Reggel egy árnyalattal később érkeztem, egy kicsit melegebb volt és szakadt a hó. Az idő igazi télibe fordult. Lehetett tudni, hogy nem lesz könnyű az ügy, de egy jó helyben bízva vártam a sorsolást. A hazaúttól nem féltem, hisz olyan időkbne indultam már el Pontyhorgász Napokra, amit 5-6 óra alatt nem lehet előállítani. A húzásnál Döme Gábor előző napi helyét húztam, ahol ő szépen fogott, ő viszont szinte velem helyet cserélve az előző napi helyem mellé húzott. Két dolog lett világos: olyan helyen ülök, ahol lehetett halat fogni és a helyem olyan valaki ül aki ott fog fogni, ahol én nulláztam, csak az a kérdés mennyit és mekkorát. Szerencsére én ezeket jól bírom és tudva, hogy az időjárás sokkal nehezebb, Gábor jó tanácsaival, de fejemet vakarva kezdtem kipakolni.

Szomszédjaim fogtak, ha a gyengébb rész felé ülő sokkal kevesebbet, mint a jobb rész felé, de én megint megúsztam kapás nélkül. Egy rakás dolgot nem próbáltam ki, amit terveztem és nem is finomítottam tovább, ez megbosszulta magát. Érdekes, hogy pont egy olyan csalizás lehetősége miatt mentem el még Pesten horgászboltba, amit a verseny vége felé Gábor saját oldalán bemutatott, de idáig se jutottam el. A verseny vége fele már tettem egy körsétát és beszélgettem pár helyen. A hangulat továbbra is pazar volt és remek versenytársakat ismertem meg.

Gáborhoz érve amellett, hogy kiderült, hogy ő ott is fogott, megnézhettem pár jövő évi csalit és etetőanyagot béta verzióban. Azt mondhatom, jó dolgok lesznek, és nagyon eltalálja az én ízlésemet is, kíváncsi leszek végleges kivitelben is rájuk.

Az előző naphoz hasonló jó kis ebéd után a nekem járó, többieknek gratuláló szerepemet tökéletesen elláttam és utána haza indultam. Azt gondolom ez az idő már a következő horgászatra való felkészülés eleje kell, hogy legyen, én ilyenkor szoktam levonni a tanulságot, nehogy valamit az idő jótékony homálya elfedjen. A versenyt összegezve azt mondhatom, a szervezés hibátlan volt, minden teljesen legálisan és szabályosan zajlott, az ebédek hibátlanok voltak és a díjjak mind a versenyre mind a sorozatra nézve nagyon korrektek. Itt, mint más versenyen szervező had mondjam el, hogy ilyen versenyeket, csak úgy lehet csinálni ami a díjakat illeti, ha van tehetős támogató, ami itt egyértelmű volt. Ami még nagyon jót tett a hangulatnak az maga Gábor. Profiként horgászik, de mindenkivel barátságos, eközben nem téveszti össze a demokráciát az anarchiával, azaz amit kell ellentmondást nem tűrően eldönt, a tényeket meg morgolódás nélkül elfogadja.  Biztos volt, aminek ő sem örült, de jó házigazdaként mindenhez pozitívan állt. Ezektől a nyugodt és jó hangulat alapjai már meg is voltak. És akkor nézzük milyen tanulságokat is vontam le az eseményekből:

• Ha komolyan szeretne az ember versenyezni, nem jó, ha ott pihen, jobb előre rápihenni,
• A hideg versenyeken a sok ruha és maga a hideg sokat kivesz az emberből és ez a megfelelő mennyiségű próbálkozás rovására megy,
• Ha már horgászni nincs idő verseny előtt legalább a tervezett öltözetben érdemes jó párat dobni, az első nap nem volt a feladat miatt gondom, de a második napon délután kezdtem igazán jókat dobni, pedig itt centik is számítottak
• A helyismeret nem pótolható,
• A profi és az amatőr versenyzők között hatalmas a szakadék, még ha nem magamat nézem, aki semmit nem fogtam, hanem eredményes amatőröket
• Rengeteg jó horgász van hazánkban, és ahogy elnéztem 10 éves versenytársam, aki semmivel nem csinált rosszabbul semmit, mint én, azt mondhatom, lesznek is jó horgászok,
• Ha szeretnék jó eredményeke elérni, javítani kell a kondíciómat. Ez itt egy nagyon fontos pont, ajánlom átgondolását mindenkinek, aki versenyezni tervez. Nem arról van szó, hogy kifulladok öt óra pecától, hanem arról, hogy ha meg is van az emberben az elméleti tudás, a legkisebb fizikai fáradás (másnaposság, betegség, kialvatlanság, stb.), az ideális gondolkodás és az ötletek drasztikus romlását vagy elvesztését jelenti. Ezért, aki jól akar szerepelni bármilyen sportban akár sakkban is, annak a lehető legjobb kondíció és forma szükséges, amúgy könnyen alulmaradhat,
• Egy valami volt, amiben jó voltam: a maximális kudarc ellenére sem lett rajtam úrrá fejben semmi pánik vagy elkeseredettség, talán koromnak és beállítottságomnak köszönhetően utolsóként is jól tudom érezni magam és így tudok tanulni.

Várom a következő évi kiírást, ha tehetem és remélem, tehetem, az egész sorozaton szívesen ott leszek. Miután a kocsiban mindent átgondoltam, hazaérve az otthon melege látható formában is várt, hisz' Advent első vasárnapján zárhattam az idei pecaévet.