Remek félidő egy mániákus szemszögéből

Azonban ahogy elérkeztünk a nyárhoz bevallom férfiasan egyre nagyobb kihívás számomra halat fogni. Az eddigi idő csupa-csupa tesztelésről szólt, amiből kialakult egy favorit etetőanyag, egy-két favorit csalival. Azonban hogy beköszöntött a meleg ez borult teljesen, de ne szaladjunk ennyire előre...Az összefoglalóm kezdete március 16-ra tekint vissza, amikor is éreztem a tóparton, hogy igencsak szokatlan módon enyhe, meleg idő van. Etető kaját illetően 2, de inkább 3 változatot összekeverve használok különböző gyártóktól. A kapások intenzitása is ebben az időszakban jóval finomabb volt, így igyekeztem olyan anyagokat összeállítani, amik jóval több szemes takarmányt, vagy akár pelletet is tartalmaznak a siker érdekében. A spicc apró mozdulatát is lesni kell, mert könnyen lemaradhatunk az ellenfelünk fárasztásáról. Ahogy a nap feljebb ment, a belső, viszonylag mélyebb vízben eltűntek a kapások. Nagy szerencsémre elvittem a picker botomat és gyorsan munkába is állítottam. Álmomban nem gondoltam, hogy 20 méterre a parttól már lesznek halaim és kapásaim, nem is akármilyenek.

Míg a mélyebb részben maszatolós kapás, addig a partközeliben nyeletőfékes húzás vagy erőteljes cibálás volt a megszokott. Aznap 1 óra alatt több halat szedtem ki a pickerrel, mint a nagy botommal, amivel egy távot dobáltam egész nap. Ismét tovább kellett gondolni a szereléket, meddig finomíthatok és miben is kell pontosan finomítanom.

Kicsit később esett a következő időpontom, amikor is tópartra keveredtem, ez pedig egy április 7-e volt. Érdekes napnak néztem elébe, mert ezúttal egy versenyhorgász is tiszteletét tette mellettem Hoffmann Feri személyében. Többen is szóltak, hogy hú, majd lesd, el mit használ, meg faggasd, mit csinál versenyeken, de ezekre az elvetemedésekre nem adok. Valóban fő cél hogy fejlődjek, de ez nem feltétlen abból áll, hogy az ember mindent összeszed a másiktól és utána veri a mellét, hogy látjátok, milyen döfi, horgász vagyok. Számomra ez teljesen másról szól.

Van egy közös ismerősünk így már régebben le volt beszélve, hogy lesz egy közös peca, hát ez arra a napra esett. Ugyan oda ültem le, ahova március 16-án és nagy meglepetésemre az idő stagnált. Tudtam a jól bevált stratégiát, így nem volt más hátra, mint előre. Ahogy kelt fel a nap, úgy szereltem össze a pickerem ismét és közbe jókat beszélgettünk Ferivel. Mondott egy-két jó tippet, de aki ismer, tudja, hogy igencsak makacs jószág vagyok. Elég szép halacsokat terelt a merítőbe, hiába nem a legyek hordták össze neki az évek alatt megszerzett tudást.

Aznap ismét 10 feletti darabszámmal zártam és a picker javára természetesen. Ami azóta változott, hogy nem 0.16-os fonott zsinórral csináltam a szereléket, hanem 0.08-assal és észrevehetően több kapásom is volt.

Abban a hónapban még kétszer jutottam ki és nagy erőkkel készültem a Jégolvasztó Moby versenyre illetve az május 1-én megrendezésre kerülő Baráti Majális kupára. Nagyjából meg volt a terv, még az etetőanyagon vaciláltam. Sokan mondanak sokfélét így nehéz a választás, pláne ha az ember nincs eleresztve anyagilag. A főpróbám az április 22-e volt, ahol minden simán ment egészen a délutánig. Délután életem eddigi legrosszabb élményét éltem át, el kellett engednem a beteg kutyámat. Nagyon megrázott, mert küzdöttünk érte becsülettel és az egyik versenyt is lemondtam, de sajnos mindhiába. Sokat gondolkoztam, hogy a majális kupára kimenjek-e, de úgy voltam vele, ha már annyit készültem, akkor nekivágok. Kedvem nem volt előtte menni a végső tesztelésekre így az alapterv a picker + 360-as botom volt finom szerelékekkel. Ami újítást vittem a dologba, hogy készültem egyedi fűszerezésű magos etetéssel, amit verseny előtt 4 nappal kevertem be. Ez nem volt más, mint egy fokhagymás csirke alap egy kis erjesztett maggal. Hát mit ne mondjak, otthon nagyon nem szerettek engem, amikor összeállítottam, de nagyon bíztam a sikerében.

Másnap talán a kelleténél még jobban izgultam. Minden verseny előtt úgy kelek fel… ma megmutatom, hogy elérhetem a dobogót. A helyszínre érkezéskor az elsők között voltam. Remek idő volt reggel, így bizakodó voltam az etetésemmel kapcsolatban. Egyre több az ismerős arc és a társalgó partner is egy ilyen versenyen, aminek örülök, hisz sok mindent el lehet lesni a nagyobb tudású versenyzőktől. Elkövetkezett a sorsolás ideje, ahol is a 32-es helyet húztam.

Ezen a helyen sem voltam még, nevelő tó jobb sarkától a 2. állás. Amikor leparkoltam a kocsival akkor éreztem először, ma menni fog és mindent el is fogok követni, hogy menjen, ugyanis a hely adott lesz, a többi javarészt rajtam fog múlni. Két botot vittem magammal és ezek csatarendbe való állítása volt a fő cél indulásnak. Az etetőkajám egy halas alapú fokhagymás kaja volt és ugyebár a házi magos készítésem. Az előkészület befejeztével néztem meg, hogy tulajdonképpen nem sok vizet fogok zavarni, ugyanis a jobbra lévő szomszédom nem volt más, mint Hoffmann Feri. De ha ez nem lett volna elég, Pechnyó Gergővel is egy szektorba kerültem, aki a DOVIT teszthorgásza. Nem hagytam, hogy a kételyek elhomályosítsák a gondolataim, nyeltem egy nagyot és nem hagytam, hogy a spekuláció fölém kerekedjen. Elvittem spombolni egy 360-as 3 librás bojlis botot, fonott dobóelőkés 27-es zsinórral ellátott orsómmal felszerelve. A mag bejuttatásához tökéletes, gondoltam. Ám ekkor jött a kapkodás és lámpaláz eredménye, a próbadobásnál egy rossz zsinórelengedés után laza maradt a fonott dobóelőke és a visszacsapó botvégre rátekeredett. Teljes a káosz és a kétségbeesés részemről, hogy 10 perc alatt, mit, hogyan, merre intézzek, hogy ebből etetés legyen. Nagy nehezen egy másik orsóval, ám de vékonyabb zsinórral megoldottam a dolgot, de nem is mertem kapkodni. Etetés idején 4 db nagy csomag ment be, úgy voltam vele, jóval több, mint a semmi. A jó időn elgondolkodva szórtam 2 nagy tenyérnyi magot kb. 10-20 méteres távolságra. A stratégiám nem volt más, mint 11-ig vagy 12-ig bent horgászni és etetni közben a közeli részt, majd délután fele áttérni arra az etetésre a picker segítségével. Hozzáteszem első olyan versenyem volt, ahol kiakasztott klipszes etapot terveztem. Több szereléket készítettem magam mellé, karabineres módszerrel csinálom őket, így 3 szerelék volt a pakliba, amiket csereberélhettem. Dudaszó következtével megtörténtek az első csali áztatások. Ilyenkor, amikor a zsinórt megfeszítem, mindig a szomszédra koncentrálok fél szemmel. Ferinek már a 2. percben hal volt a horgán. Miközben szedte ki, nálam is jelentkezett egy enyhe húzós kapás, amit nem hanyagolva el sikeresen bevágtam… az érzés hogy nagy az esély rá hogy nem nullázok nagyon jó érzés volt. Remek apró torpedó volt az első pontyom, amit követett a többi rövid időn belül. Nagy volt az öröm és már cseppet sem érdekelt, hogy hogy végzek a szektoromban, hisz életem legpörgősebb versenyén vettem részt. Egymás után volt 5 halunk a Ferivel úgy, hogy amikor nála kapás volt és bevágott, rá fél percre nálam is ez volt a szitu. Közeledett a dél a kötelező mérés ideje. Hát ennyi halat életemben nem láttam még a szákomban,25 kg volt az első mérlegelésem, amivel rendkívül meg voltam elégedve. Úgy gondoltam a mérlegesek elhaladtával bespombolom a maradék magot. 6 adag ment be és bizakodva dobtam vissza a helyre, ahol egésznap gazdagon jöttek a kapások. Csalódás váltotta fel a bizakodottságom, mert nem volt tovább kapás a helyen… viszont a szektorba majdnem mindenki fárasztott halat. Eljött a csali variálás ideje. Nagyon nehezen sikerül kapásra bírnom őket, de még is sikerült és két szebb színű koit is kiszedtem.

Végső mérlegelésem kerek 5,08-at mutatott így 30,08 kg-val zártam a napot. Amint ezen túl voltam leültem és meredtem magam elé, nagyon elfáradtan és értékeltem a napot. Feri meglepődött arccal nézett rám, majd szóba elegyedtünk. Kiderült az első mérlegelésnél jobban álltam, majd a hajrában 1 hallal sikerült magamögé tennie a szektorunkban. Segítőkészsége ismét megmutatkozott és elárulta, ha nem etetek mérlegelés után nem riadtak volna szét a halak. Mindig örömmel fogadom a kritikát, ami ismét abszolút építő jellegű volt. A mezőnyben Viktor és Zsiga is jelen voltak és utólag tudtam meg hogy egymás mellett is ültek. Ők is remek versenyt toltak elmondásuk szerint így mondanom se kell, de nagyon boldog voltam, mert a barátaim is jó helyen végeztek. Örömömet tetézte, hogy kiderült, nagy valószínűséggel helyezést értem el. Az eredményhirdetésen a felsorolt kilók alapján igen szoros és kemény szektorban voltam. Szektor 3. lettem hatalmas boldogsággal, Feri szektor 2. lett és Gergő szektor 1.

A 4. helyezett mögöttem egy hallal maradt le a 3. helyről, én 1 hallal maradtam le a 2. helyről. Itt gondoltam végig ismét és pörgettem le az eseményeket és érdemes volt más csalit megnézni. Hihetetlen hasznos, tanulságos napon voltam túl és nagy boldogságban, hisz nem akármilyen szektorban sikerült helytállnom.

Rá egy hétre Zolival egy lájtos öröm pecát terveztünk a Villantón, ami össze is jött, a dolog pikantériája, hogy én hétvégén nem szeretek járni pecázni, mert tele vannak a tavak, így elég különleges alkalom volt, pláne hogy nem a szokásos nagy tóra, hanem a kis tóra ültünk rá. Tudott egy jó helyet, ahova ő mindig leül és teljes mértékben rábíztam magam. Nem is bántam meg.

Egy kis sziget csücskét dobálgattam egész nap a 390-es heavy botommal, a másik botom viszont ezúttal nem a másik 390-es volt, hanem a 360-ast kiakasztott klipsszel, úgy ahogy a versenyen. A klipszes pecám különlegessége az volt, hogy erőgumis bordáskosaras szereléket használtam, amit nagyon ritkán vetek be. Délig voltam kint, az eredményem 8 ponty volt, ebből 3 a gumis szereléken felkínált pellettnek nem tudott ellenállni, a többi bentről jött.

Elégedett voltam a nappal, mert új helyen ültem és számomra ez a klipszes módszer is egy újdonság, és eredményes is volt.

Az etetőanyagba gondoltam kéne még valami adalékot rakni és el is határoztam, a legközelebbi alkalomra kipróbálok a harmadik keveréknek egy másik kaját, méghozzá a DOVIT Xtra BIG Carpot.

Ez az etető különösen megtetszett, mert rengeteg adalékanyagot tartalmaz és az elképzeléseimnek megfelelően jött a hatás is az éles bevetés után.

Egy újabb alkalom, egy újabb teszt. Szeretem az új kombinációkat tesztelni, mert könnyen meglehet, hogy eredményesebb dolgokat tudunk kitalálni, mint azelőtt. Ha belegondolok egy évvel ezelőtt miket használtam és most elég eltérő az összetétel. A kajaegyveleg kifejezetten jól debütált. Rögtön bedobás után pár perccel már kapást jelzett a spicc és az orsó nyeletőféke.

A nap pikantériájába tartozott, hogy bár egyedül érkeztem hajnalba a tó partra, két taggal bővült a társaság Zsiga és Attila személyében. Atival ez volt az első pecám, de sajnos nem olyanra sikeredett, mint amilyenre terveztük, ő ugyanis nem volt éppen egészségügyileg a toppon aznap.

Dacolva a közérzetével, azért elhúzott velünk egy délelőttöt. Ezalatt a rövid idő alatt fogdostuk a pontyokat és megbeszéltük a stratégiát az egy hét múlva beígért nyereménypecára, ami a Préri Nagyhalasán lesz. Diskurálásunkat a görbülő botok és a dobról szaladó zsinórok szakították meg. Amint Zsigánál megjelentek a kapások tudtuk, jön a raj.

 Egymás után szedegettük ki őket és egy nagy kedvencem is tiszteletét tette, egy remek tokocska .

Ati lelépett és az idő elkezdett beborulni és nálam leálltak teljesen, míg Zsigához átlesve láttam, hogy sűrűbben akaszt, mint kellene. Elköszönéskor megkért segítsek neki, mert egyszerre két botján is kapás lett. Szép volt mind a két halacsa ami kijött és amint visszakerültek, az eső is elkezdett csöpörészni.

Hazafele a nap eseményein merengtem és fejben újra átéltem egy-egy remekbeszabott fárasztást.

Hamar eljött a várva várt nap, amikor is revansot vehettem a Préri nagyhalas taván. Immáron harmadszor jártam ott, és úgy éreztem egy hal már igencsak kijárna. Atival és Balogh Lacival találkoztam reggel a tó bejáratánál, aholis Laci a forgatókönyvet ismertette dióhéjban. Film is, cikk is készül, nincs mese, halat kell fogni, ezért jöttünk. Kifejezetten szeles időnek örvendhettünk, de mindig az aktuális körülményekből kell táplálkozni így nem volt más hátra, mint előre. Kiérve az állásokra Laci megmutatta az etetőanyagot és a csalit. A King Baits Blue Force büdös kajája volt terítéken, aminek igen erős, jellegzetes szaga volt. Csalinak pedig az újonnan kijött pelletjei voltak, amiből is egy vajsavas volt a nyerő számomra. Be kell valljam nehezen indult a napom, ugyanis első bedobásnál sok damil szaladt le és az oldalszélnek köszönhetően egy oldalsó fán landolt a damilom nagy része és szakadás lett a vége. Gondoltam ez a tó nem szeret engem...látok itt valaha halat ?!..Amint a gondolatmenetem végére értem Ati jelezte, ott bizony nála egy hal van a horgon. Nem késlekedve rohantam át és néztem ahogy birkózik egy nagyobb ponttyal és irigykedtem közbe. Remek fárasztás után sikerült maracra teríteni a halat, ami egy jókora jószág volt számomra a megszokott 2-3 kilós potyeszokhoz képest. Belelkesedve ismét dobtam egy nagyobbacskát és meg is lett a sikere a friss csalizásnak. Végre kapásom lett, ám bevágás után nagy ellenállást nem éreztem csak jött és jött…és megpillantottam egy kis harcsácskát. Örültem neki, mert feederrel még nem fogtam harcsát és az tuti, hogy nem nullázok. Nem sokkal a visszaengedés után ismét húzós kapásra figyeltem fel. Akasztás után itt már éreztem, hogy jóféle a hal, ami a túlvégen van. Remek élmény volt a fárasztás, még ilyet soha nem éltem át azelőtt, hogy ennyire összhangba legyen a bot és az orsó egy ekkora halnál. Merítés után biztos volt…egyéni rekord!! Hitelesített mérés alapján a ponty 11.80 kg! A tavalyi beállított 8.5 kg-s rekordomat sikerült remekül túl szárnyalnom és beléptem a 10 + osok táborába végre. Az adrenalintól remegetett kezem, lábam és a végtelen öröm az arcomra volt írva. Remek nap volt. Atinak is még 2 ponty becsúszott és Laci is fogott egy szebbet. A nap végére Lacinak 1 ponty 1 harcsa, Atinak 3 ponty 1 harcsa és nekem 2 ponty 1 harcsa lett. Hihetetlen élményekkel zárult a nap és fellelkesedve úgy gondoltam vissza fogok térni záros határidőn belül.

Következő kalandomra ismét a Villantón került sor, ahol Zozo, Viktor és Feri üldözte a halakat velem együtt. A reggeli órákban mindig csinálok egy képet a napfelkeltéről, amit rendszeresen meg is osztok. Ferinek innen jött az ötlet, hogy kijöjjön és eltöltsünk ismét egy pazar napot. 9 óráig elég sok kapásom volt megint, többnyire egyen pontyok jöttek 2 kg-s formában. Zozonak is kevés pihenője volt, mert percenként húzta a botját a hal.

Feri érkezésével azonban megszűntek a kapások, de összefüggést felesleges keresni, tökéletes kánikulát fogtunk ki. Feri a hosszúelőkés módszerét vallatta elég szép sikerekkel. Mutatott egy-két fortélyt, amivel eredményesebb lehetne a hosszúelőkés peca, de nálam ez még nagyon gyerekcipőben van sajnos. Azonban a próbálkozás eredménye ezúttal nem maradt el. A picker botomra és 2,5 méteres hosszú előkés készséget tettem és húzós kapás után csak ámultam és bámultam, hogy megindult a hal. Nem tellett bele 5 perc mire megpillantottam mivel is állok szembe, egy jó 4 kiló körüli tükrössel.

Annyira örültem neki, mintha ez lett volna életem első hala, ami olyan részben igaz is volt, hogy ilyen készséggel valóban ez volt az. Napközben a tokokat nézegettük, hogy a parttól karnyújtásnyira úszkálnak. Viccesen meg is jegyeztük, hogy lehetne nyitni egy tok simogató medencét, annyira nem féltek az embertől. A nap végén mindenki elégedetten távozott és elkönyvelhettük a napot egy remek örömpecának.

Hát eljött a várva-várt nap, amikor ismét visszatértem a Préri Nagyhalas tavára. Remegett a kezem az izgatottságtól, hisz fantasztikus élményben volt részem az előző alkalommal, amikor a tó lakói közül sikerült kicsalogatnom párat. A terv nem volt más, mint múltkor, és annyi előnnyel indultam, hogy nagyjából a csali ízesítés végre megvan. Na, igen ezek a dolgok mind szépek és jók voltak, csakhogy amikor kint voltam múltkor hétágra sütött a nap, most azonban enyhe eső esett és borongós idő volt. Az elképzelésemen mit sem változtatott indulásnak a tény, halat kell fogni és el is kezdtem a saját keverék etetőmet elkészíteni és beetetni. Zozoval az 1-es és 2-es állást foglaltuk el, nekem ezek tűntek a múltkoriból kiindulva kapósabbnak. Azonban kevés etetőanyagot kevertem indulásnak és kénytelen voltam a vödörben még etetőkaját keresni és akkor jött a kínos helyzetfelismerés, hogy bizony a másik vödrömet hoztam el, amiben ugyan nincs több kaja. Hosszas töprengés után felkerekedtem a tó partján található étterembe, ahol horgászbolt is van, és vettem egy nagyobb szemcsés method pellet mixet. A választásom azért erre a kajára esett, mert a pontyok előszeretettel csipegetik, lassabban oldódik, mint az etetőkaja és halas büdösebb jellegével elég hatékony lehet. Számításaim bejöttek, hisz az első kapásra egy aranyos harcsa jelentkezett. Elfogott a de ja vu érzés, hisz első eredményes alkalmammal is egy harcsácskát sikerült elsőre kiszednem.

Utána azonban már nem a bajszos szippantó gépezet jött, hanem egy szolidabb, ám de határozottabb húzásra lettem figyelmes a botvégén. Sikeres bevágás után a jól megérdemelt botgörbülés és a mosoly az arcon. Hihetetlen boldog voltam, hogy ismét sikerült megakasztanom egy combosabb darabot és küzdhetek vele. A halat már majdnem a partra tereltem szép finoman, amikor hirtelen kirohant és az orsó csak úgy sikítva ontotta le magáról a damilt, majd elszakadt… A mosolyt csalódottság váltotta fel és a találgatás, hogy milyen szörnyeteg lehetett ez. Tartalékbotot bevetve elkezdtem a dobóelőkém legyártásába és egy szerelék összeállításba. Már a csalitüske kötésénél jártam amikor nyeletőfékes kapással jelentkezett a következő vendégjelöltem. Sikeres bevágás, ám ezúttal nem mertem örülni, inkább minden izmomat megfeszítve koncentráltam, hogy legalább 1 kép erejéig enyém lehessen a préda. Remek erőben lévő halak vannak itt és megfoghatatlan élmény volt számomra, hogy megint sikerült egy ereje tejében lévő nagyobb hallal viaskodni. Sikeres fárasztás után a merítőbe tereltem a telipikkelyes barátomat. Nah, most már kiült az arcomra minden öröm és boldogság. A mérleg kerek 11,28 kg-t mutatott, majd a fényképezés után búcsút is intettem neki.

A fárasztás sikeres volt, mert szépen megmaradt a kezemben, míg elkészült a fénykép. Átfutott az agyamon, hogy 11,8 kg a rekordom és alig maradtam le ettől.  Befejeztem a szerelékem és ismét mehetett vissza a botom bevetésre készen. Zolival dumálgattam, amikor is a spicc görbülésére lettem figyelmes. Bevágás után éreztem, hogy ez sem a 2 kg-s harcsapajtás lesz, hanem egy nála jóval nagyobb halacs. Remek küzdelemnek nézhettem ismét neki. Már a part mellett járt, amikor is beúszott egy ágas-bogas részbe, ahol az egyik ágon akadva a szerelékem elhagyta a hal száját és az ágon kívül mást nem sikerült kiszednem ezúttal. Kezdtem azt gondolni, hogy a botom el van átkozva. De se baj, több is veszett már Mohácsnál, kedvemet semmi nem szeghette, hisz egy 10 + os ponty már megvolt. A kapásokat elfigyelve bízhattam is a sikeres folytatásban és így is volt. Nem sokkal bedobás után ismét húzós kapás, ám ezúttal nem engedtem még a part széle fele sem elúszni. Igyekeztem középre terelgetni, de ő inkább balra vándorolt. Már átszóltam Zolinak, hogy lehet lesz egy kapása, mert össze fogom szedni a szerelékét, de még idejében meggondolta magát a hal. Sikerült a fárasztás és a merítés is. Izgatottam hoztam a mérleget és éreztem, hogy ez nagyobb lesz, mint az előző,de tévedtem. Így is volt, 10.8 kg volt a pontos súlya.

Pazar napom volt és rettentő nagy örömmel engedtem vissza az otthonába a pontyot. Ezután jött egy kisebb kapás szünet, majd ismét egy nyeletőfékes kapás szakította meg a csendet. Ez harciasabbnak tűnt az előzőeknél és a parton jött végig kifele. Ismét bevillant az akadós faágas eset és igyekeztem a botot felfele tartani, hogy elkerüljem az esetleges leakadást. Bosszankodva néztem, hogy a másik spiccem is görbül és valószínűleg összeszedtem a másik szerelékem….vagy nem.. A damil, amin a hal volt ellentétes irányba nézett, mint amelyiken az újabb kapás lett. Zolinak kellett szólnom, hogy segítsen és kezdje el fárasztani a halat. Ismét egy érdekes akadály állt elém, hisz eddig Zoli merített nekem, ám ezúttal nekem kell megoldani.

Többszöri kirohanás után ismét sikerült egy blikket látnom a halból és megállapítottam , hogy ez is 10 + os. Még idegesebb lettem, hogy el ne menjen, de kapkodnom se lehet. Megtaláltam nehezen az egyensúlyt és sikerült megmerítenem. A merítőt megemelve éreztem, hogy kivalló súlynak örvend az egészsége mellett. A mérleg 12,5 kg-n állt meg. Nem akartam elhinni és azt se tudtam merre rohanjak, hogy Zozonak segítsek vagy a hallal fényképezkedjek, de mire észbe kaptam Zoli is kiszedte. Az övé sem volt kicsi így bántam, hogy nincs ott velünk valaki, hogy egy ilyen szép páros nagyhalas képet meg tudott volna valaki örökíteni. A fotók után lemértük az ő halát is, ami 10,5 kg-t nyomott. 2 db 10 + os ponty egy időben, szenzációs volt!

Lassan azonban a távozás mezejére kellett lépnünk, hisz a horgászatra szánt időnk a végéhez kezdett közelíteni. Pakolás közben az egyik botomat még bennhagytam és jól is tettem. A tó megajándékozott egy utolsó hallal. Ez sem érzésre az apró harcsácskának tűnt és valóban egy szép telipikkelyes potyesz volt. Ez kisebb volt már a többinél, lehetett látni az első megmutatkozásánál. Sikeres szákolás után jött a mérlegelés ahol is kiderült, hogy ez a nap legkisebb hala a ponty kategóriában, 8,5 kg-n állt meg a mérleg.

Jó érzés volt ennyire sikeres napot zárni és ha az égiek is úgy akarják, még idén visszatérek.

Leírva ezeket és végig olvasva újra mik történtek velem, szerencsésnek érzem magam, hogy van időm a hobbimnak is élni és a sok peches dolgokból tanulva erősebbnek érzem magam és igyekszem jobb horgásszá válni. Egy biztos, a rekordomat egyre nehezebb lesz felülmúlni. Hamarosan találkozunk a versenyeken és a tóparton, addig is mindenkinek az enyémhez hasonló örömöt kívánok.

írás és képek: Müller László