Pontyrandevú Nagyrédén

 Zoli mellett most testvérem csatlakozott hozzánk, így hárman vágtunk neki ennek a majdnem 100 órás versenynek. A versenyről előzetesen annyit tudtunk, hogy 16 csapat indul, csak a 8-kgnál nagyobb pontyok számítanak, félidőben új helyet húz minden csapat, csónakkal történő behúzás engedélyezett, csalizni csak bojlival lehet és, hogy az egész verseny alatt felhasználható maximális etetőanyag mennyiség 40kg, amiből maximum 15kg lehet a főtt mag. Így elsőre ez elég kevésnek tűnhet, de így egyenlő eséllyel indult minden csapat. Minden értékelhető halért pontokat kaptunk és ezek határozták meg a végső eredményeket is a két fordulót összesítve! A tóról annyit tudtunk előzetesen, hogy 17 állás található rajta, de a 12-es állás ki lett véve a helyekből így a maradék 16 helyen osztoztak a csapatok. Sok éve voltunk egyszer a tavon így szűz vízként tekintettünk a tóra. Annyit tudtunk, azért, hogy sok helyen elég iszapos a meder és nincsenek törések, és nem túl mély a 17 hektáros tó.

Sok csapat már vasárnap este megérkezett a tó partjára, de mi tesómmal hétfő reggeli érkezést terveztünk. Jobbnak láttuk így, mert elég kevés alvással számoltunk, ezért ez az egy éjszaka sokat számíthat a verseny végére alvás szempontjából. Zoli hétfő délután tudott csatlakozni hozzánk a munkahelyi elfoglaltsága miatt. Hétfő reggel 8 órakor megtörtént a nyitóbeszéd és kezdetét vette a csalik mennyiségének ellenőrzése. Ezután jött az izgalmasabb rész a helyek kihúzása. Tesóm, Géb kihúzta a 4-es számot, ami annyit jelentett, hogy negyediknek húzhatok helyet majd. A szerencse velem volt és kihúztam a 15-ös számú helyet, ami a tó egyik legtávolabbi pontja, de jónak éreztük már az elején. Egy kis bökkenő volt csak…kocsival nem volt megközelíthető az állás a sok eső miatt így csónakkal kellett beköltöznünk. Gyorsan béreltünk motort és akksikat hozzá, majd kimertük a csónakból a nem kevés esővizet és bepakoltunk annyi cuccot amennyi csak belefért a csónakba. 2 kört kellett mennünk, mert egy fordulóra nem fértünk be az összes cuccunkkal.

Gondoltam nem kevés meló ez, de ha ez kell a jó eredményhez, akkor vállaljuk! Az állásra érve láttuk, hogy elég tágas az állás így az állás jobb szélére parkoltunk a csónakkal és középen helyeztük el ágasokon a 4 botot! Gyorsan összeraktuk a 4 botot aztán már csak pár percünk maradt délig, amikor dudaszó jelezte a verseny kezdetét. Minden botra más csalit terveztünk és más helyre tettük le a cuccokat. Radaroztunk is de nagyon nem jutottunk előrébb vele. Több segítséget nyújtott a tapogató rúd ami végig velünk volt a csónakban. Ezzel tapogattuk ki hol mélyebb az iszap, vagy esetleg hol találunk valami keményebb részt. Tettünk szerelékeket a nyílt vízre, szektorkaróhoz, bedőlt fa mellé és a nádas szélére is.

Különféle csalikat használtunk kezdésnek…epres oldódó bojli, egy szem 15mm-es tutti&shrimp wafters, málnás-májas bojli hóemberként csalizva gyümölcsös popuppal, 24mm es indian spice bojli süllyedőként csalizva. Előkékben is többfélét használtunk az 5-6 centistől az egészen 30 centisig. Nagy meleg volt napközben gyenge széllel így nem is nagyon evett a hal. Egy dévért fogtunk a bedőlt fa mellől a 24mm-es indian spice golyóval. Megtudtuk, hogy már elkezdődött az ívás, de félbe is maradt a változékony idő miatt. Ettől kicsit féltünk már előre, de nem tudtunk mit tenni. Kora este felé megérkezett Zoli akiért kimentem csónakkal majd gyorsan mentünk is vissza mert Géb egyedül volt az álláson. Baljós felhők gyülekeztek a távolban és a meteorológia  is 50mm!!! esőt jósolt arra a tájra ahol voltunk. A sátorra már az elején rátettük a téli ponyvát biztos ami biztos. Géb is üdvözölte Zolit amikor megcsippant  az egyik jelző és óvatos húzós kapásban folytatódott. Tesóm vette fel a botot és Zoli már kötötte is el a csónakot…Géb átadta nekem a botot és indultunk a hal felé…közben feltámadt a szél és dörgés villámlás kezdődött…mi meg rövidnadrág-póló kombóban voltunk a csónakban…ezt nem ajánlom senkinek ilyen időben, de gyorsan történtek a dolgok. Éreztem, hogy nem rossz hal…forgatta a csónakot meg jól is küzdött…pár perc erős küzdelem után Zoli egyből megszákolta és csőgázon elindultunk a part felé.

Ekkor már szakadt az eső….mire kiértünk 100 métert már látni nem lehetett az özönvízszerű esőtől így a halat a csónakban lévő pontymatracban hagytuk letakarva pár percre, míg csillapodott az eső. Gyorsan felvettük az esőruhákat és pontyzsákba tettük a halat, mert láttuk, hogy több mint nyolc kiló. Örültünk nagyon ennek a halnak. Az eső közben elállt, kicsit átrendezte az állásunkat a leszakadó nagy mennyiségű eső.

Gyorsan visszahúztunk és átköltöztettük a sátrunkat, mert befolyt a víz oda is. Éjszaka sok esemény nem történt, leszámítva, hogy fogtunk 4-5 halat de abból csak egy volt  értékelhető, tehát 8kg-n felüli! Ezt Zoli fárasztotta ki partról amíg mi bent voltunk Gébbel egy másik hal fárasztásánál. Ez egy érdekes hal volt mert annyira küzdött, hogy biztos voltam benne hogy tízen felüli lesz de a 25 perces csónakos fárasztás utáni mérlegelésnél derült ki hogy „csak” 7.5 kg, így őt azonnal visszaengedtük. Minden hal kivétel nélkül nagyon jól küzdött. Dél körül Géb csavart ki egy jó 10 kg körülit, ami az esti mérlegelésnél szerencsére 10.38 kg volt így ő több pontot ért, mint egy pont tíz kilós.

Napközben amúgy nagyon nem ment a hal az egész tavon. Néhol fogogattak, de elvétve és azok sem voltak értékelhetőek. A második éjjelben bíztunk, mert az első egészen jól sikerült. Egy értékelhetőt tudtunk fogni, ami 10.02 kg volt a mérlegelők szerint, így ő is kellett ahhoz, hogy igaz kicsivel a dobogóról lecsúszva, de a negyedik helyen zárjuk az első etapot a 4 értékelhető pontyunkkal.

Délben lefújták az első etapot és minden csapatból kellett menni embereknek, akik kihúzták az új helyeket. Mi Zolival mentünk és most ő húzott. A 10-es helyet sikerült kihúznia, amit megint csak jónak gondoltunk mindketten. Ide már be tudtunk menni kocsikkal, de az átköltözést csónakkal kellett még megoldanunk. Délután 3 órára már az egész tábor állt újra és minden készség felcsalizva várta az első behúzást. A szektorkarókhoz pecáztunk mind a 4 bottal kb. 200 méter távolságra. Egy sávos etetést alakítottunk ki kb 15 m szélességben. Ide helyeztünk 3 készséget, míg a negyediket az etetéstől távolabb. Az etetésünk főtt magokból, bojlikból, oldódó bojlikból és groundbaitből állt kis Amorssal és fluo kukoricatejekkel megbolondítva. Volt olyan szerelék amire tettünk pasztát és volt olyan amire nem. Ugyanazokkal a csalikkal próbálkoztunk mint az első etapban mert ezek azért hozták a halat. Főleg a 15mm-es Crafty Cathcer Wafters Tutti&Shrimp 15mm amit főnökömtől kaptam ajándékba.

 Megérte elvinni a versenyre mindenképp. Estig semmi kapásunk nem volt, de bíztunk  jó etetésben ami behozhatja a nagyobb testű halakat. Tíz óra felé én kezdtem az alvást és mikor hajnal 1 kor felkeltem és váltottunk akkor mondták a srácok, hogy 3 kapásból 1 értékelhető halunk van. Nem hangzott rosszul, bíztam benne, hogy reggelig fogunk pár szépet még. Gébbel a félsátorban ülve vártuk a kapásokat. Nagyon érdekes volt, hogy a kapásaink 80%-a ejtés volt, még ha nagyobb pontyról volt szó akkor is. Nem tudom ez mitől van, lehet helyi sajátosság, vagy majd az okosabbak megmondják. A lényeg, hogy felerősödött a szél éjjel és ez nem segítette a szűk területre történő behúzást…Géb egyszer véletlenül rá is motorozott a damilra amit felkapott a motor…gyors motorlevétel és szerelés majd már tudtunk újra visszahúzni a tuti helyekre. Reggel 5 kor megint ejtős kapás…egyedül voltam épp fent és Zolit hívtam segítségül…mire kiért már partközelbe húztam a halat…nem mentünk már rá csónakkal, mert túl közel voltak a damilok és nem akartuk elveszíteni a halat. Gyors szakszerű merítés és láttuk, hogy ez a legnagyobb eddigi halunk. A délelőtti mérlegelésnél 4 értékelhető halat tudtunk beméretni. Boldogok voltunk, mert ahogy hallottuk, másnál nem volt ennyi hal. A legnagyobb halunk 11.28 kg volt egy szép tükrös személyében!

Aztán délelőtt jött a feketeleves, mert Zoli is feldamilozta kicsit a motort, de szerencsére a segítőkész szomszédoknak tudtuk orvosolni a bajt és vissza tudtunk húzni a jónak vélt helyekre. Ezúton is köszi a segítséget srácok! Napközben itt sem ment a hal, de próbáltuk őket keresni az etetéstől távolabb is de csak pár dévér és pár 4 kiló körüli ponty jelentkezett. Nem baj lesz még éjszaka….gondoltuk.

 Lett is csak sajnos egy kapással megúsztuk, ami nem akadt meg. Kezdtünk eléggé feszültek lenni, mert közeledett a verseny vége és nem fogtunk értékelhető halat 24 órája. Hajnalban áttettünk több cuccot keresőre hátha így el tudunk még csípni egy-egy jobb halat, mert féltünk, hogy ez kevés lesz a végén a jó eredményhez. 10 óra körül lassú húzós kapás…Zoli Gébbel ment a halért, de mikor hozták ki mondták, hogy nagyon necces lesz…7.6 kg volt így egyből vissza is tettük. Láttuk közben, hogy több helyen is fárasztottak így ez még pluszban emelte amúgy sem alacsony pulzusunkat. Aztán eljött a dél és hívott Hudo, hogy nyomjam a dudát mert vége a versenynek. Eldőlt minden…nem tudtuk mi lesz mert elég szoros volt a mezőny…egy hal is nagyon sokat számított itt már.

 Gyors összepakolás és irány a halőrházhoz az eredményhirdetésre. Előtte egy jó gulyás ebédre majd jöttek az izgalmak. Először az első és második etapnak a dobogósait jelentették be és kapták/kaptuk meg a kupáinkat.

Aztán 3 csapatot szólított Hudo, hogy álljanak hátra és a többi csapat sorfalat állt nekünk később. Eléggé izgalomban voltunk, mert nem tudtuk hogy alakul az összetett dobogó…majd mikor közölték a harmadik helyet már nyugodtabbak voltunk…jött a második és megint nem a mi nevünket mondták…ekkor tudatosult bennünk , hogy MEGNYERTÜK!!! A végén hangzott el Hudotól, hogy az I. ABK Carpionship 2014. Nagyréde összetett első helyezettje az FBC Carp Academy Team…Morvai Zoltán-Schweininger Gábor-Schweininger Tamás trió .

Határtalan volt az örömünk, és nagyon jól esett a többi versenyző sorfala között végigmenni és átvenni a csodálatos kupákat. Nem hittük volna, hogy tudunk úgy versenyt nyerni, hogy nem fogunk értékelhető halat a verseny utolsó 30 órájában. De sikerült…velünk volt most a szerencse, ami eddig sokszor nem…sokszor csak egy pici hiányzott, de most velünk volt minden, ami kellett ehhez. Fogadtuk a gratulációkat, megtörtént a fotózás is és fürödtünk a dicsőségben mindhárman!

Hozzá kell még tennem pár gondolatot a versenyhez…azóta sem értjük miért nem tudtunk halat fogni az utolsó éjszaka…másnál sem nagyon ment a hal de nálunk nagyon nem…talán ez az összevissza idő lehet az oka vagy esetleg harcsák voltak az etetésen ez is lehetséges…sokat gondolkoztunk ezeken azóta csapattársaimmal de nem jöttünk rá a megoldásra. Ettől is szép a horgászat, hogy vannak megmagyarázhatatlan, megfejthetetlen dolgai. Büszke vagyok a csapatunkra, hogy végre beérett az a sok munka és kitartás, amit minden versenybe beletettünk és végre egyszer összejött minden! Köszönetet szeretnék mondani mindenkinek, aki izgult értünk és próbált bármilyen módon segíteni nekünk! Az még hozzá tartozik a történethez, hogy tele volt mindhármunk kocsija cuccokkal, de még simán szorítottunk helyet a kupáknak! 

Fotók:

Hudomiet János (Hudo), www.abklub.hu

Schweininger Gábor, Schweininger Tamás

Írta: Schweininger Tamás (Tomichef); FBC Carp Academy Team