Pontyos gyönyör Füzesparton

Nemrégiben figyeltem fel egy számomra új tóra, a Füzespartra és sikerült befűznöm Zozót és aput, hogy látogassuk meg a halakat békés hétköznapjaikon. Az egész nap remek volt, de mint mindig a dráma ezúttal sem maradhatott el. Már a kitűzött  nap előtti két héttel érdeklődtem, hogy van-e szabad hely, ugyanis erre a tóra célszerű időben foglalni, hisz korlátozott a helyek száma. Mondanom se kell az előző éjjel legalább négyszer keltem fel, hogy meggyőződjek róla, hogy nem aludtam el. Záport, zivatart jósoltak viharos széllökésekkel, de mielőtt az ember elkeseredne érdemes elolvasni a teljes jóslatot, miszerint ennek az esélye aznapra mindössze 30% ( ! ) volt. A korai órákban már jól látszódott, hogy remek időnk lesz. Érkezéskor utunkat a halőrházhoz vettük, ahol kellő információt követően megragadtunk egy kiskocsit a behordáshoz.

Miután elértük a tett helyszínét elkezdtünk kipakolni és a stratégiát megvalósítani, kezdve a jól bevált alapokkal. Ezúttal sem bíztuk a véletlenre, a Dovit Natur pelletet kevertük fel a Dovit Premium Method etetőjével. A Premium Method kaját most vetettük be először, így nagy elvárásaink voltak, ugyanis az előzetes információgyűjtés alapján ez nem egy átlagos etetőanyag.

Adalékként a Dovit Kukoricatejet, csalinak az új Dovit All-In Waftereket, ízfokozásra a Magic Method Spray és Fluo-Vit Spray, valamit Magic Method Liquidet használtunk. Azt kell mondjam, ezúttal sem unatkoztunk.

A sok adalék, és segédanyagnak köszönhetően sok variációt tudtunk kipróbálni, íme az eredmények.

Nem kellett sokat várni, sacc 2 percet és Zolinak már el is húzta az első jelentkező a csaliját és ezzel meglett a FIRST BLOOD.

Bedobást követően figyelmesebben szemügyre véve a terepet láttam, hogy bent mozognak a halak, így messzebbre kellett dobnom a kényelmes 60 méternél. Zolinak percenként jelentkezett 1-1 kapás, valamit nagyon eltalált ismét.

Csaliváltásn morfondíroztam, amikor nálam is jelentkezett az első nyeletőfékes kapás. Remek, harcias hal volt, egy ideig küzdöttünk, majd úgy döntött, ő ma nem fog kijönni, leakadt. Eközben Zolinak is kapása lett és neki is lefordult a horogról a hal. A csali váltást követően nem telt el sok idő, ismét a nyelető lépett működésbe. Igyekeztem középre terelni a halat, ami ezúttal tiszteletét is tette a bölcsőben.

Szép, egészséges telipikkejes bajszos tele energiával… kell egy horgásznak ennél több?! Nos, a válasz igen. Nem sokkal rá Zozó frissített és dobott. A szerelék le se ért, már lazult teljesen a zsinór visszafele. Bevágott és kiderült, ez bizony kapás volt és meg is van. Elindult a hal először jobbra, majd sikerült visszaterelni a stég elé, majd ismét teljes erőbedobással balra vette az irányt. Zozó érezte, nem pici lesz, szép komótosan jött kifele, majd megpillantottuk. Elsőre nagyjából 5-6 kg-ra saccoltuk. Azonban merítés után döbbentünk rá, amikor is a bölcsőt elfoglalta, hogy ez jócskán 10 kg feletti. Nagyvolt az öröm, mert nem minden nap mutatkozik be egy számunkra friss tó egy ilyen kezdéssel.

Visszaengedés után jött egy kis csend, szusszantunk, pihentünk, élveztük az időt. Néha egy-egy elszánt pontyocska jelentkezett, de az intenzív, percenkénti kapások csillapodtak. Apunál hirtelen nyeletőfékes kapás jelentkezett. Szintén nagy vehemenciával indult el jobbra, majd balra vissza. Már-már kísértetiesen hasonlított az előző nagyobb hal tulajdonságaira. Gyanúnk nem volt alaptalan, gyönyörű nagy pikkejes pontyot pillantottunk meg. Azonban merítés előtt egy jól elkövetett rázással leszabadította magát a horogról, így a merítő előtt 1 méterrel köszönés nélkül távozott…

Mérhetetlen bosszúság volt, mert ez a hal sem egy hétköznapi mérettel rendelkezett. Ezt követően a kapások száma még ritkább volt és közeledett a pecánk vége.

Pakolás közepette apunak jelentkezett még egy nyeletőfékes kapása, egy szép mérettel rendelkező dévérkeszeg volt olyan vehemens, hogy elcsábuljon a pontyoknak szánt csalira.

Rengeteg dolog járt a fejemben, a keverékek, adalékok hozzáadása egy-egy etetőanyaghoz, csaliméret, választás. Nem a legtöbb kapással eltelt napom volt, azonban mégis nagyon elégedett voltam a magam részéről, hiszen egy csodálatos, eseménydús napot tölthettem el apuval és Zozóval, és a környezet is kulturált, szép hely, aki teheti, nézzen ki, érdemes.

Nemsokára ismét jelentkezek, a fárasztás legyen veletek!

Képek: Müller László ( Apu ) , Zozó és Lacoking

Írás: Lacoking