Pasztázás feederen, ahogyan én csinálom

2011-ben láttam először fenekező boton pasztát használó horgászokat egy páros versenyen, nevezetesen Angyal Zoli és Angyal Tibi voltak, akik miután már semmi hagyományos csali nem ment úgy, ahogy elvárható lett volna, mint egy bűvész húzza elő a nyulat a kalapból úgy tettek fel pasztakosaras horogelőkét, rágyúrva valamilyen titkos pasztát és kezdték el húzni folyamatosan a halakat, miközben mi a társammal szép lassan lemaradtunk összsúlyban…

Mivel egyértelműen láttam, hogy a módszerben van fantázia, elkezdtem az információgyűjtést, majd az eszközök beszerzését, végül a gyakorlat beültetését a saját rendszerembe. Három márka, a Stonfo, a Balzer és a Korum megoldásai közül választottam ki a nekem legjobban tetszőt, a Korum pasztakosarat. A Balzer kosarát, ami leginkább egy miniatűr hagyományos spirálkosárra hasonlít is használtam néhányszor, olcsó, de viszonylag sérülékenynek tűnt, ezért miután azok tönkrementek, az összes pasztás horogelőkémet már Korum kosárral kötöttem. Megjegyzem, ismerek olyat, aki ezt a kosarat vastag szívószálból levágott gyűrűkkel helyettesíti, és remekül működik.

Ez nem a reklám helye. Egyszerűen csak bevált.

Általában 0,08-as vagy 0,10-es fonott horogelőke zsinórt használok, legtöbbször csomómentes kötéssel. A pasztakosaras előkéket is így kötöm, hajszálelőkén hagyva az apró kosarat a horog alatt. Különböző méretű horgok alá kötve sorakoznak az előre elkészített előkék a horgos dobozban, nagyon gyors cserét és variációs lehetőségek sokaságát lehetővé téve.

Az előketartóban várakoznak bevetésre készen

A legtöbbet használt komplett method szerelékem. Minden eleme egy pillanat alatt variálható

Paszták közül természetesen először a gyári kész termékeket próbáltam ki, törekedve arra, hogy ne hosszú oldódási idejű, bojlisok által használt ólomra gyúrható paszta legyen, hanem a (viszonylag) rövid ideig, de attraktívan teljesítő. Egy feederen felkínált pasztának szerintem 10-15 percen át kell a kosárban maradnia, és addig a horog körül nagy és illatos felhőt képeznie. Én a Mistral és az SBS cégek horogpasztáit próbáltam ki és használom a mai napig. Lehet készíteni azonban házilag is, gyakorlatilag bármilyen csaliból, egy hátránya viszont, hogy kísérletezni kell vele, hogy jó legyen az állaga, illetve hűtés nélkül hamar megromlanak. A legígéretesebb és otthon talán legkönnyebben elkészíthető horogpasztát kukoricacsíra pelletből készíthetjük némi víz hozzáadásával. Használat után a maradékot le szoktam fagyasztani a következő bevetésig. A gyári pasztáknál ilyesmire nem kell figyelni.

Egyszerű, olcsó kukoricapellet...

Némi víz....

Egy kis eldolgozás...

És kész a legegyszerűbb házilag gyártott paszta. Ha horgászat után marad, csak hűtőbe kell tenni

Így mutat a hajszálelőkén

Első olyan versenyem, ahol ezt a módszert élesben próbáltam, egy éjszakai Préris verseny volt, ahol az előre megkötött 5 pasztakosaras előke szinte percek alatt „elfogyott”, mert ahogy bedobtam, a felkínált Mistral szúnyoglárvás pasztát azonnal elhúzta a ponty, és szákolásnál olyan szerencsétlenül forogtak a nagytestű halak, hogy rendre leszakították a hajszálelőkéről a kosarat, ezért az éjszaka egy része lázas szereléssel telt…de megérte.

Egy szép ponty a Bázisról, ami erre a pasztára csábult el 

Azóta ezt a módszert teljesen beépítettem a kelléktáramba, és rendszeresen használom is, ám főleg olyan vizeken érdemes próbálni, ahol relatíve nagy a halsűrűség, mert így gyakran az átlagosnál jóval több kapást tudunk elérni.

Üdvözlettel: Balogh Laci