Őszi záró verseny egy amatőr szemszögéből

Az első versenyen elért nullázásom olyannyira magamba fordított, hogy onnan valóban csak a barátaim tudtak újra egyenesbe rázni. Erre meg is találtam a magyarázatot, ami csupán annyi, hogy nincs elég tapasztalatom ezen a téren és kihangsúlyoznám, hogy MÉG.

Ami a hétvégi versenyen történt, az számomra többet jelentett, mint eddig talán a véletlennek köszönhetett egyetlen szektor elsőnek szerzett kupám. Tapasztaltabb sporttársaim és barátaim mondták, sokszor azért érdemes elmenni versenyre, hogy tanuljon az ember és elsajátítson a javára valamit, amit eddig nem, gondoljon valami újra, amire eddig nem. Pontosan ezt tettem az úgynevezett „rehabilitációm” alatt, hogy átgondoltam miken kéne még változatni. Elsőnek az etetőanyagomhoz nyúltam hozzá, ami egy régi jól bevált alap volt, amit igen régóta használtam, de rendesen felturbóztam és elneveztem a 3.2.1-es etetőanyagomnak. Az elnevezés sokak számára érthetetlen, de elég kézen fekvő. Három etetőkaját használok az epres, a hidegvízi fekete és az ananász keveréke. Öntök rá epres CSL-t és némi hidegvízi epres boostert. A legvégére hagytam a halibutos etetőpelletet. Volt tesztelés közben, hogy egy kis angol morzsát is kevertem bele, a hatás változatlan maradt.

 Etetőkaja kombináció 

Három tavon teszteltem a dolgot: a Villantón, a Prérin és a Moby Dicken, és elmondhatom, ha nem is kapkodtam percenként a bot után, de behúzta a halat.

  A kézzel fogható eredmény 

 Ő is aznap köszönt be 

 A Prériről horogra csalt példány sem csúnya 

 Tesztem büszkesége az egyéni Koi rekordom a MobyDick tóból 

 Örömöm határtalan, hisz ez az első saját magam által kitalált etetőkaja kombináció, ami eredménnyel is járt. Következő lépésem a csali volt, amin el kellett gondolkodnom, és bizony elkezdtem a drágább csalik fele kacsintgatni. Ott is sok féle van, de azokból is akad, ahol csak a neve miatt kerül sokba. az újítás tehát ezen a téren is megvolt és szintén mind a három tavon halat hoztak. Ezen dolgokat bevetve készültem hát a Prérin lévő versenyre.

Aznap reggel a szokottnál is nagyobb köd volt és a lefele vezető út kísérteties volt. Az utolsó pillanatban találtam meg a táblát hogy „HAL” és egy nyíl belőle mutatta jobbra az utat. Érkezéskor még nem voltak sokan, így egyből a pakolós kocsihoz vezetett első az utam. Összeszedtem a cuccaimat (és bátorságomat) amik kellettek a naphoz, hogy lehetőleg ne nullázással végződjön. Kiderült, hogy a meghívottak, azaz a VIP-ek külön szektorban lesznek, így nem zavarják az összetett versenyben lévő sporttársakat, akik ádáz küzdelmet vívhattak az óriás serlegekért. Sokan voltak esélyesek az összetett első helyért járó trófeára, azonban ők is tudták, ez csak is a legjobbé lehet, azé, aki hibátlanul teljesíti ezt a napot. Lezajlott a sorsolás és következtünk mi. Meglepődtem mikor elsőnek rögtön én húzhattam ki a helyem, ami ezúttal a 8-as volt. Ez a hely a tó közepe fele volt, ahol pletykákból hallottam, hogy igencsak jó szokott lenni.

 A sors által adott hely 

Érkezésemet követően lekezdtem a kaját bekeverni, de hogy ne érjen váratlan dolog, készültem egy B etető kajával is, ami nem volt más, mint egy halibut pelletpack. Ez egy igen erős, durva szagú pelletpack, amit úgy ítéltem meg, hogy behúzhatja a halat rögtön indulásnak és utána ráérek variálgatni és finomítani a dolgokon. Ez a kaja már be volt készítve előző este, hisz az összeállásához 2 órát írt a tájékoztató, így már nem kell ezzel sem bíbelődnöm. Eldörrent az első lövés, ami az etetést jelentette. Nem készültem különösképp az etetésre, így összeraktam a kisebbik botomat afféle tartalék játékosnak. Ahogy ez meg volt már csalizhattam is a nagyobbik botomat, ugyanis eldörrent a második lövés, ami a verseny kezdetét jelentette. Úgy gondoltam kipróbálom az újdonság varázsát és bevetem a B tervnek összerakott halibutos pelletpackot. Az első kapásra konkrétan 5 percet se kellett várnom. Apró rángatások sorozata és sikeres akasztás után egy tenyeres halacska jött ki. Gondoltam elég jó indítás, és el is raktam. Körbenézve én fogtam meg a verseny első halát.

 A verseny első hala  

Nagy önbizalommal töltött el. Rá fél órára jött a következő érdekes kapás, aminek szintén egy tenyeres hal volt az eredménye. A halibut pelletpack igen jól szerepelt. Legalább is eddig. Ugyanis a kapások eltűntek. Vethettem be bármit, soft, lassan oldódó, gumikukorica, házi kukorica. Nap közepe fele megjelentek a mérlegesek kötelező mérlegelésre. Már majdnem cikinek éreztem azt a két „nagy, kemény” jószágot. Kerek 96 dkg-t mutatott a mérleg, utána vissza a tóba. Ösztönösen a haltartót kis is raktam száradni. Vettem közben tombolát, ugyanis elszántan elhatároztam magam, ha itt nem, akkor a tombolán kell, hogy érvényesüljek.

 Tervezgetés közepette készített kép 

Eljött a kettő óra és a verseny háromig tartott. Eldöntöttem, az utolsó órát végig etetem, 10 percenként és más-más csalit rakok fel. Csodával határos módon egy ráncigálós kapásra lettem figyelmes, ám bevágás után hűlt helye volt a halnak. Hiába dobálgattam, sajnos elmaradt a hajrában a hal. Pakolás közben mérlegelve azt kellet megállapítanom, hogy kevés halat fogtam, de remekül éreztem magam, hisz volt, aki nullázott. A fejlődés véleményem szerint jó irányba kezd haladni. A taliga ismét tele, irány bepakolni a kocsiba, majd a jól megérdemelt kaja. Kifele menet elcsíptem pár sztorit, illetve megtudtam több 10 kg feletti hal is partot látott a verseny alatt.

Az ebéd számomra vacsorába torkollott lassan így mondhattam vacsédnek is. Páratlan összeállítás volt, nagyon finom, zsenge húsleves cérnametélttel (avagy ahogy otthon hívjuk Zizi top leves), valamint rostonsült csirkemell kukoricás-rizses körettel. Nagyon kitettek magukért, ugyanis amire felkészültem az a tipikus tömeg kaja, azaz bográcsgulyás, disznópörkölt. Kellemes meglepetés volt az egyszer biztos. Eredményhirdetés követte a remek ételeket. Volt, akik lelkesek voltak és volt, akik kevésbé. Én az előzőekhez tartoztam. Tudtam, hogy nem értem el helyezést, de örömmel töltött el az, hogy nem nulláztam és remek volt maga az érzés, hogy ott lehettem. Kupák kiosztása után kezdődött a tombola, ahol meglepetésemre nyertem is méghozzá egy 2 fő részére szóló napijegyet a Prérire. Tavaszi bojlis tó látogatás lesz beiktatva nagy valószínűséggel.

Hazafele összegeztem a napot és legközelebb ilyen versenyre tuti hozok élőcsalit, hisz az élboly szinte csak azt használt. Minden verseny egy tanulság és ez valóban igaz. Szeretném megköszönni a halat.hu-nak, hogy itt lehettem és jövőre is igyekszek pár versenyre elmenni, kamatoztatni az ismereteimet.

 Zárókép 

Üdvözlettel: Lacoking