Novemberi Préri teszt

Semmi bajom a köddel, a nulla fok körüli hőmérséklettel, ilyenkor csak annyi a kívánságom, hogy lehetőleg ne essen az eső, valamint azért nem árt ha néhány hal is beköszön a nap folyamán. Körülbelül a fenti minimális elvárásokkal indultunk neki két barátommal, Lacóval és Zsigával november 5-én a Préri vallatására. Köd megvolt, nulla körüli hőmérséklet is, eső sehol, már csak halak kellenek...Ilyen baráti közös pecákon általában tesztelni is szoktam, hol új csalikat, hol etetőanyag variációkat, aromásítást, végszereléket stb. A mai napra azt tűztem ki célnak, hogy a lehető legfinomabb végszerelékkel fogjak halat, természetesen még szakítás nélkül. Úgy ítéltem meg, hogy a puhábbik, 20-60 gramm dobósúlyú feederemhez illő ilyen végszerelék, amit még folyamatos beszakítgatás nélkül tudok használni az 12-es gamakatsu horogból és 14-es gamakatsu monofil előkezsinórból áll, szabadon csúszó oldalkosárral, melybe az etetőanyag mellé ragasztott csontit is teszek. Úgy gondoltam, hogy a további finomítás már felesleges lenne, mert egyrészt szakad ezért fogy, másrészt pedig a halak sem hiszem hogy szeretnek szerelékkel a szájukban úszkálni.

Egyik első feladatként csontit ragasztottunk

Majd betettem a kosárba

És kész...

Csalinak a horog méretéhez illő egy szem puhapelletet választottam, ezúttal a King Baits fokhagymás-mentás hidegvizi pelletjét (mely lebeg is), valamint egy szem csontit.

Intenzív illatú, feltűnő színű és lebeg

Egy pellet, egy csonti

A másik, kissé keményebb boton pedig a szokásosan használt preston gumiskosaram volt, 8-as illetve 10-es horgokkal, csalitüskén felkínált lebegő pelletekkel. Süllyedőt is próbáltam, de ez nem jött be aznap.

Szerencsére a halak is partnerek voltak a nap folyamán, nem sokkal az első bedobásom után még a szokásosan használt "durvább" végszerelékkel meg is volt az első hal.

Az első

Nem sokkal később egy szinte ugyanolyan, de már a második

Aztán amikor bevetettem végre a finomabb cuccot is, akkor annyi lett a különbség, hogy azzal kezdtem a halakat fogni, igaz gyorsabban mint a másikkal.

A finom cuccal fogott legnagyobb

Közben természetesen a két társam sem tétlenkedett, ki-ki a maga elképzelését próbálta horgászni, általában sikerrel. Segítettünk egymásnak szákolni, fotózni, természetesen ugratásokra, trollkodásra is volt idő bőven, így vidáman, tevékenyen és sajnos nagyon hamar eltelt a közben gyönyörű késő őszi idővé szelidülő hideg.

Zsiga sokadik hala

Sokadik plusz egy

Lacó egyik prédája

Mind a hárman nagyon jól éreztük magunkat, szép volt az idő, fogtunk sok halat...soha rosszabb horgászatot!

Üdvözlettel: Balogh Laci

Fotók: Müller Laci és Balogh Laci