Novemberi pontyok

A Marukyu EFG 140 egy igazán különleges keverék, nem kevesebb mint 57 komponensből áll ! Rovar, puhatestű állatok és hal alapú tápanyagok biztosítják a különleges fehérje és aminosav tartalmat. A Marukyu cég két védjegyének számító Tanishi (vizicsiga) és Sanagi (selyemhernyó) komplexek is megtalálhatóak az EFG140-ben. A rendkívül finom szemcsézet (Match Grade) alkalmassá teszi pasztahorgászathoz is. Hasonlóan a többi Marukyu etetőanyaghoz, ez is kontrollált tápanyagtartalommal rendelkezik, így a halakat nem telíti el, egész évben használhatjuk. Az emberi orrnak szinte épp hogy csak érzékelhető illata van a keveréknek, nem így a halaknak ! Téves úton járunk, ha a saját érzékszereink alapján választunk csalit – legyünk őszinték, kevés dolgot ennénk meg amit mint ők, és fordítva…Egy kis extra adalékkal dúsítottam a keveréket, mégpedig krill porral ! Tápláló, attraktív csalogatóanyag, amely a hideg vízben is remekül terjed.

A szárazanyagot keveréskor túlvizeztem, egy paszta szerű állagot kaptam. Dobásonként egy diónyi darabot kettévettem és egyik felét az ólom egyik, másikat a másik részére gyúrtam. 1 ¼ librás Drennan Specimen bot, Korum KXi nyelető, 20as Guru Dragline főzsinór, 18as fluorocarbon előke. Egy speciális ólom került fel, ami jól megtartja az etetőanyagot.

Én általában ha hideg a víz, vagy bármilyen más okból finnyásan kapnak a halak, elsőként a horog méretet, és nem az előke átmérőjét csökkentem! Egy kis méretű, de kellően vastag és erős anyagból készült horoggal kapitális méretű halat is biztonsággal megfoghatunk, míg pontyos vízre 10-12 mono zsinórral leülni, hááát… indokolatlan hazárdírozásnak tartom. Az előkére 12es méretű Drennan Carp Method került hajszálelőkén szilikon karikával.

Mi kerüljön a horogra? Puha pelletekkel készültem, az SDP Sofites gyurmákkal. Ezek a csalik 10mm-es folyó formában vannak a csomagban, de tetszés szerint darabolható, illetve egyesíthető. Bármire használható, én többnyire önmagában csalizok vele, szilikon karikára gyúrva. Az etetőanyaghoz passzoló Tanishi változatnak szavaztam bizalmat első körben.

Alapozó etetést nem csináltam, ilyenkor érdemesebb dobálgatással megkeresni a halak tartózkodási helyét. Jóval kisebb utat járnak be táplálékkereséskor, mint a nyári, 20 fok feletti vízben. A harmadik dobásra sikerült jó helyre dobni, hamarosan finom kapásra lettem figyelmes, egy szép kárász volt az első jelentkező. A kárász szívesen bandázik együtt a pontyokkal, így újra az eredményes helyre dobtam a felcsalizott horgot. Három-négy társát sikerült megfogni, majd jelentkezett az első pontyocska !

Mély vízben sokkal élvezetesebb a fárasztás, jobban meg kell dolgozni a szákolásért, még az ilyen kisebb pontyifjonc és szép ívbe hajtotta a finomfenekező botom. Lágyságából adódóan nem lehet vele nagyot dobni, tépni a halat, ám cserébe igazi élmény vele a fárasztás, és bátran lehet használni apró horgokat, tényleg utánanyúl a halnak. Ezt követően felváltva jöttek a pontyok és kárászok. Ritka az ilyen peca, de most a végén sikerült megfogni a nap halát! Már éppen pakolásztam a csalis dobozokat, előketartót amikor valami jócskán meglódult a puha csalival, kitartóan húzta a nyeletőt. Hopp, ez meg van! A botot szigorú karikába húzta a torpedó, átváltottam az orsót és fékezve adagoltam a zsinórt. Igazán kitett magáért, kb. 40 métert húzott le a dobról mire sikerült megállítani. Éreztem hogy jelentős tömegű lesz a hal, minden centiért keményen meg kell küzdeni. Félóra is eltelt mire partközelbe sikerült húzni, az első burványok láttán picit csalódtam – áá, nem is olyan nagy, nyugtáztam. A szákban már láttam, hogy szép vaskos teste van, kiemeléskor pedig éreztem, hogy több mint 10 kg. A mérleg 11.8 kg-ot mutatott, fogtam már nehezebb halat, de erősebbet nem biztos! Igazi sportos ellenfél volt, próbára tette az ügyességem és a felszerelésem – remélem jövőre nő egy kicsit és ismét összeakadunk J

  Tóth Milán