Nagyhalas szép nyaras

Amint szóba kerül ez a téma jönnek a fellengzős mondatok, hogy „persze ott könnyű nagy halat fogni, ahol dugig vannak az óriások”. Én azonban ezt mindig megcáfolom, ugyanis egy tudatos, jól felépített horgászat hozhatja meg igazán az eredményt. Összegyűjtöttem az eddigi két eredményes ott töltött napom tapasztalatai és nekivágtam az idei év első nagyhalas horgászatának és úgy gondolom meg is lett az eredménye.

 Már a Methodozás Mesterei 2. fordulójának a végén, ami július elején volt, érdeklődtem, hogy van-e szabad hely a nagyhalas tavon az agusztus 20-i héten. Terv szerint csütörtököt és a szerdát lőttem volna be, kalkulálva a halak kapókedvén. Az elméletem szerint, ha van egy nagyon népszerű tó és hétvégén tetőzik a látogatottsága az nagyobb etetést is ad a tónak, így mire a halak kapókedve megjön hétközben az nagyjából szerdára várható, addigra ugyanis a tartalékok, amiket felhalmoztak a hétvége folyamán valószínűleg lecsökkennek, persze ez csak az én gondolatom. Ezt a menetet követve keresgéltem a szabad helyet a kedvenc 1-es állásomra. Sajnos azonban szerdától végig tele volt a hétvégéig, így elkeseredve megkérdeztem, hogy esetleg hétfőn vagy kedden van e rá mód, hogy termetes barátaimat meglátogassam. Nagy szerencsémre kedden, azaz 15-ére volt nappalra szabad hely, így habozás nélkül le is foglaltam. Miután ezt megtettem, utána futattam végig a gondolatmenetem ismét és rá kellett döbbenjek, szezon van elég erősen és a halaknak most teljesen mindegy, hogy milyen nap van, minden nap bőséggel vannak etetve, így nagyobb kihívás lesz halat fogni, mint azt reméltem. Ennek fényében állítottam össze a fejemben a haditervet.

Elérkezett a várva várt nap és nagy örömmel érkeztem meg a tóra. Remek időnek ígérkezett már a reggeli hőség, így kifejezettem örültem, hogy a nagyhalas tavon vannak külön beülők, amik menedéket adhatnak majd a napsütéstől. Kihurcolkodást követően megtörtént a becsekkolás, majd a haditerv végleges összeállítása.

Tapasztalataim alapján a halibutos etetőanyag és az ananászos csali volt eddig a legeredményesebb. A Dovitnak nemrégiben kijött újdonsága pont ideálisnak tűnt, az ananászos-halas Magic Method mikropellet.

Azonban ezt még lépésben megturbóztam. Az első a már jól ismert, a pellethez illő, ananászos-halas liquiddel kevert vízzel öntöttem fel a pelletdarabokat.

A második lépés, na az volt számomra az újdonság, a panírozás. Ezt a remek ötletet Pechnyó Gergelynél láttam először egy versenyen és nagyon megtetszett, így gondoltam kipróbálom magam is élesben. Miután a pellet megfelelő ideig ázott, szinte semmit nem kellett leöntenem róla, remek állagot ért el. Ezután picit pihentettem és megszórtam száraz ananászos-halas Magic Method etetőanyaggal. Finoman összekeverve megkaptam a várva várt csodafegyvert.

Nagyon kellemes, halas illata volt az etetőanyagnak, pont amilyet elvártam, azonban lehetett érezni az ananász varázsát minden egyes szippantás után.

Miután az etetőanyag megvolt, nem maradhatott el a feltuningolt csali sem. A megmaradt ananászos halas liquidben megáztattam az ananászos-halas Magic Bojlit, aminek a pordippje teljesen rásimult a bojli felületére és egy remek aromagubó vette körül.

Miután a csali is és az etetőanyag is elkészült, elkezdtem összeszerelni a botokat. Két botot használtam felváltva, egy 360-as MH botot és egy 390 H botot. A legutóbbi tapasztalatom az volt, hogy amíg az egyik halat fárasztottam, a másikat is elhúzta a hal. Akkor a volt a szerencsém, hogy Zozo velem volt és ki tudta szedni a másik halat. Most úgy döntöttem 1 bottal fogok horgászni felváltva. Ez picit hátrány a kaja bejuttatás szempontjából, de egyben biztonságosabb is számomra. Mielőtt bedobtam volna, megnéztem a 2-es álláson levő szomszédot. Épp halat szedett ki és elnézve a dolgokat nehéz feladatom lesz. Bojlis horgász volt és 20 percenként vitt be hajójával a megadott helyére etetőbojlit. Ezzel az etetéssel nagyon nem bírom felvenni a versenyt, de bíztam magamban és a tervemben. Megtörtént az első bedobás a kisebbik botommal. Tervemhez hozzá tartozott, hogy a dobásokat 30 perces ismétléssel hajtsam végre, így mire az egyikbotot kiszedem, már a másik bedobásra kész állapotban legyen. Eltelt az első etap és elkövetkezett a második. Ezúttal a nagyobbik bottal dobtam. Majd jött a harmadik és amint a negyedikre készültem finom elhúzásra lettem figyelmes. A lágyabbik botommal történt a fárasztás, aminek ilyen akcióban még nem volt része.

Nagyon élvezetes volt, ahogy ez a puha bot hajlott és jól összedolgoztak az orsóval.

Majd a hal hirtelen irányt vett balra. Jeleztem a szomszédnak, hogy valószínű bele fog úszni a szélső botjába a halam. Ez is megtörtént, azonban sikerült úgy visszairányítanom a halat, hogy a zsinórjából kiszabadult az enyém. Ismét kezdetét vehette az élvezetes fárasztás, azonban a hal nem így gondolta. A visszaterelést követően úgy döntött, hogy ma bizony nem szedem őt ki...leakadt. Nagyon rossz érzés volt rögtön az első halamat elbukni, de a show megy tovább, így arccal a céljaim felé összekaptam magam és ismét bedobtam, ezúttal a nagy botomon volt a sor. A szomszédom eközben folyamatosan etetett és húzott, így sajnos kezdtem belátni, hogy a parány etetést, amit minden dobással végzek szinte semmit sem fog érni. Amint elindultam a kisebbik botomat előkészíteni a bedobásra ismét húzós kapás jelentkezett.

Sikeres bevágás után az adrenalin ismét átjárta a testem és felhőtlen örömmel elkezdtem a fárasztást. Ezúttal nagyon szépen, hol egyenesen, hol enyhén jobbra indulva jött kifele a hal. Nem telt el sok idő, amikor megpillantottam és sikeresen megmerítettem, majd a matracra fektettem.

Nem volt pici, már ránézésre láttam, hogy 10+ lesz. Alaposan átnézve azonban el voltam keseredve, hogy a hal bal szája teljesen sebes volt. Ilyenkor mindig mérges leszek, és nem tudom megérteni, mért nem lehet odafigyelni a halra, vagy ha látja valaki, hogy sérülést okoz rajta, legalább kezelné le. Lefertőtlenítettem a sebet és nagy nehezen megtaláltam a fogást rajta. Ez az amit még gyakorolnom kell, a hal megtartása kézben és megfelelő megfogása.

A mérleg hiteles kitárázás után 11,08 kg- ot mutatott. Nagyon örültem neki, majd engedtem is vissza. Teljesen felpörögtem és a kisbotot teljes harci felszereltségben már dobtam is befele. Nem kellett sok időnek eltelnie és ismét a puhábbik botomon egy remek nyeletős kapás jelentkezett. Eleget téve bevágási és fárasztási kötelezettségeimnek elkezdtem a halat kifele húzni.

Sikeresen kiszedtem a potykát, amit már merítéskor láttam, hogy kisebb az előző példányhoz képest, de még így is azt mondom, hogy nagyon szép telipikkelyes jószágról van szó.

A mérleg 8,86 kg-n állt meg és ezt követően szépen ő is visszaúszott otthonába.

Háromból kettő lett meg, kezdtem magammal megelégedni. Majd eljött a következő kettő óra, ami teljes csöndben telt el. Közben megéheztünk és rendeltünk egy jó kis ebédet a Préri étteremből. Ezúttal is remek minőségű kajához jutottunk, a sonkás-kukoricás pizza még mindig verhetetlen. Kaja után eljött a kombinációk ideje és úgy gondoltam variálom a csalikat, vagy éppen kettő ugyan olyan ananászos csalit rakok rá, hogy fokozzam az oldódás közben az intenzív íz hatást. Az elképzelésem ezúttal is sikeresnek bizonyult, mert egy szép lassú elhúzós jelzést adott a spicc és erre reagálva, már a rodpod mellett teremve felemeltem a botot és finoman bevágtam. Jó súlyt éreztem a bot másik felén.

Jobboldalra vette az irány, rögtön a part fele, ami egy ideig valóban jó, de ahogy közeledett a part felé, ott egy bedőlt fa található, aminek túlzottan nem örültem volna, ha bemegy alá. Elkezdtem baloldal fele terelgetni, ám sikertelenül, majd villámgyors sebességgel elindult balra. Középtájt lehetett, amikor is hirtelen megkönnyebbült a botom. A pillanatnyi düh és rosszkedv ismét átjárta a testem, de ismét kontrolláltam magam és túl kellett lendülnöm ezen, hogy minél hamarabb visszakerüljön a szerelékem a vízbe. A horgászatra szánt időm lassan lejár és picit morcos voltam ezzel az ötven százalékos teljesítménnyel. Elkezdtem összepakolászni, rendbe tenni a parton a vödröket, rongyokat, amikor hirtelen féknyekergő hang ütötte meg a fülem. A tartóra pillantva láttam, hogy a spicc egy szép görbét írt és megörülve a látványnak odapattantam a bot mellé és bevágtam. Nagyon koncentráltam és úgy voltam vele, hogy mindent meg kell tennem, hogy ez a hal szépen ki is jöjjön. Fárasztás során megfigyeltem, hogy nem nagyon akar és nem is nagyon tudom felhúzni pipáztatásra. Elkezdtem aggódni, hogy a hasába akadt, vagy a hátúszójába és felkészültem a maratoni fárasztásomra. 10 percnél jártam, amikor is egy farok úszót pillantottam meg a vízben, de azt is csak egy kis blikkre engedte meg a hal. Sokszor kirohant és nem akarta hamar megadni magát. Kis idő elteltével végre először láttam a fejét is és megnyugodtam, hogy a szájába van akadva a horog. Újabb 10 perc telt el, ami alatt még négyszer erősen kirohant a hal és háromszor tudtam ez alatt megpipáztatni pillanatkora. Végül megadta magát én pedig a matracra terítettem. Teljesen nyugodta volt, egy rossz mozdulata sem volt a halnak. A mérleg 9,83 kg-ot mutatott, majd a fényképezés következett. Megdöbbentem, hogy azt is milyen jól tűrte. Erről a halról sikerült a legjobb kép ma, ezt is konstatáltam.

Visszaengedéskor komótosan, szépen úszott vissza, majd le kellett ülnöm egy pár percre, mert nem csak a hal fáradt ki.

Rég voltam ilyen kellemesen fáradt és valóban, nem volt egy kapitálisan nagy hal, de iszonyat kellemes volt kifárasztani ennyi ideig. Pakolás közben összegeztem a napom és eredményes napnak könyveltem el. Az etetőanyagom bejött, a csali bejött, körülményekhez képest sok kapásom és remek idő volt. Mindenkinek csak ajánlani tudom ismét a tavat is és nem utolsó sorban a Dovit Magic Method mikropelletjét, ugyanis nem csak a hétköznapok halbányáiban bizonyít, hanem komolyabb körülmények között is megállja a helyét. Köszönöm páromnak, aki a képek nagy részét csinálta és végig segítette a napom.

Képek: Pallaga Andrea és Müller László