Mikulás-napi csizmábavalók...

 Kilencre beszéltünk meg találkozót a kis kavicsbányánál. Jobb lett volna hamarabb érkezni, mint utóbb kiderült, de így sem maradtunk azért kapás és persze fogások nélkül. Most nem a szokásos dióverőkkel érkezett a sporttárs, a nyáron beszerzett medium heavy feedereket küldte harcba a téli pontyok ellen. A szerelék azonban a szokásos; bordás kosár - csak szimplán, szándékosan nem bordás method - csúszóra szerelve, vékonyhúsú hatos horoggal, a szerelék végén csalitüske. Vannak, akik esküsznek rá, hogy meg kell ütköztetni a kosarat, mert úgy biztosabb az önakasztás. Mi nem szoktuk. Ő a bordásat én a methodot nem. A végeredmény ugyanaz. Akarom mondani, fenéket! Sose. Rendre Ő nyeri még ezeket a baráti versenyeket is, mert kétség ne maradjon senkiben, minden horgászat verseny. Ilyenkor télen már kicsit lassúbb, kicsit fázós, de vérre menő!

Bevetésen...

A kosár kisebb súlyú, mint nyáron, a kaja kevesebb, pelletek, magok nélkül felkínálva a csalogatóanyag. Ilyenkor már nem szabad túletetni az uszonyosokat, mi is ezt valljuk. Én az előző versenynapról megmaradt kajáimat használom. Arról a napról szót se! Az eredmény se volt rám nézve hízelgő és egyébként is minek túlbeszélni… A lényeg, hogy maradt egy kis krilles és egy kicsit több zöld kajám, pelleteket én sem használtam most, szokásommal ellentétben.

Lajos bácsi is munkában

Nem lesz kicsi...

Közelít...

Merítés

Belefér-e vajon?

Kicsit kilóg...

Mint mondtam, kicsit későn értünk ki, Mikulás nap ide, Szent Miklós ünnepe oda, érhettünk volna egy lehelettel hamarabb a partra, ha nem lustálkodunk. Mondjuk hétre, biztosan jobb eredményekkel zárhattuk volna a félnapot, nem vitás. Azért elsőre Tomi fogott egy hetes-nyolcast. Nem mértük. Minek? Ma nem ennek a napja van. És mivel megenni sem szoktuk a kifogott halat, eladni pláne nem - Magyarországon nem ritka -, így szemrevételezéssel is elég volt eldönteni a súlyát. Apropó halak súlya! Érdekes megfigyelést tettem a minap. Csehországban nem csak a ragadózó, de a békés halakat is centiben mérik, nem kilóra. Meg is van az eredménye! A cseh folyókban hemzsegnek a halak, az egyedsúlyok, akarom mondani egyedcentiméterek irigylésre méltóak. Na ja!  Az azért már majdnem nyugat, nem?

Misi bácsi szerint vaktyúk is talál szemet

Ez már megvan!

A szép ki tudja hány kilós után, fogtunk még 6 db pontyot, Tomi összesen négyet, én hármat. Viszont csak kettőt merítettem meg. Elfényképeztük. Addig pózoltam a fárasztás szentségében, hogy leakadt a bajszos. Sebaj, egy fotóval kevesebb, úgy is ment volna vissza.

Szép kis nyurga

Vágyik vissza

Jobban, mint gondoltam

Én ma is egyikkel közelebb horgásztam, a másikkal messzebb. A közelin most, ellentétben a múltkorival, mozdításom sem volt. Csak a jól meglendítettről jöttek a halak. Itt szép lehetsz, rólam persze ez sem mondható el, mint a fényképek is mutatják, de okos nem – ugrott be a sorkatonai szolgálataim során oly divatos fordulat.

Egy másik

Tominak is

Az órámra néztem, elmúlt két óra. Már fáztam is nagyon, a csizmába valók kapókedve is alábbhagyott, szedtem a cókmókom. Még vágtam egy kis virgácsnak valót a lányoknak a gyönyörű Sajó, itt meredekre mosott partján, nem kis veszélynek téve ki magam. Aztán hazafelé vettem az utam, magam mögött hagyva barátomat és édesapját. Nem zártuk ki a lehetőségét egy szilveszteri pecának…

Virgácsbokor

Búcsú a Sajótól

A kocsiban már csak a forró gulyásleves járt az eszemben, meg a lányok arca, mikor meglátják majd csizmájukban a virgácsokat. Nem szomorkodhattunk mi sem, a miénkbe is került azért valami. Az, amit a legjobban szeretünk. Húzhattuk a halakat, még ilyenkor tél elején is!

Írás és fotók: Mizser Csaba