Mesés Mikulás-peca

 Így vagyunk ezzel mi is Morvai Zoli barátommal. Járunk horgászni szinte a vizek kiolvadásától egészen a befagyásukig, sőt ha kellően vastag a jég akkor a léki pecát sem vetjük meg. Ennek a fanatizmusunknak hála, hogy pár éve már hagyománnyá vált nálunk, hogy Mikulás környékén  több napos horgászatra indulunk. A horgászatunk helyszínéül idén is mint a megelőző években szintén kedvenc bányatavunk partját választottuk. Nem titok, hogy a hatvani A-Beton tavon vagyunk tagok és itt töltjük időnk nagy részét. Ilyenkor télen szinte mindig egy helyre járunk. Egy közös jó cimboránktól kértük el a helyét, mert a helye előtt lévő mederalakulatok elég jó haltartó helyeknek bizonyultak a korábbi években. Nagy mélységeket és töréseket, platókat rejt a sok hektárnyi szabad vízfelület. Ilyenkor a tél beálltával azt tapasztaltuk, hogy a legmélyebb részeken összeállnak a halak így lehet csipegetni a szebb pontyokból is akár.  A nyári hónapokban változó fogási eredmények vannak, amiknek még nem sikerült rájönni az okára. Van úgy, hogy az egyik évben nagyon jól lehet fogni, míg a következőben alig. De ez más helyekkel is így van és szerintem más tavakon is. Ezen már meg sem lepődünk, mert évek óta vallatjuk a kb. 150 hektáros bányatavat. Na de lássuk, hogyan is alakult a mostani horgászatunk…

   Csütörtök reggel értem a tó partjára 9 óra tájban. Zoli későbbre ígérte magát, így én addig pergetéssel terveztem elütni az időt. Mindig van nálam pergető bot is, mert ezt a sportos horgászmódszert is nagyon szeretem. A horgászatunk előtt másfél héttel voltam lent egy napot, amit pergetéssel és feederezéssel töltöttem. Nagyon jó napot zártam, mert 4 csukát sikerült pergetve fognom és a délutáni esti feederezés is izgalmasan telt, hála az 1-4 kg-os pontyocskáknak. Ezért is volt beütemezve mindkét horgászmódszer a bojlizás mellett is. Amikor már a tópartra értem egy felemás érzés kerített hatalmába. Sütött a nap. Tapasztalatom szerint a kristálytiszta bányatavon ez nem kedvez a csukáknak, viszont nagyon meg tudja szépíteni a téli horgászatokat! Sejtésem be is igazolódott, ugyanis egyetlen rávágást vagy lekövetést sem tudtam kicsikarni a pár órás pergetés alatt. Pedig nem kevés csalit próbáltam ki.

 Nem csüggedtem, mert tudtam, hogy több nap horgászat áll még előttünk. 11 óra felé Zoli is befutott így beköltöztünk a már előre kibérelt lakókocsiba. Most mindenki mondhatja, hogy kényelmesek vagyunk és így bárki tud horgászni télen, de annyit el kell mondanom, hogy szinte csak aludni járunk be a kényelmes és fűtött lakóba! Megittunk egy üdvözlő pálinkát és felszereltük a készségeinket! Egy egy bottal mindketten a tavaly ugyanekkor jól működő helyeket szerettük volna pecázni és a másik 1-1 bottal kereső horgászatot terveztünk. Így Zoli horgászott jobb oldalon és nekem jutott a bal oldali placc. Egy órán belül helyükre kerültek a behúzott botok. Zoli 2 botot húzott be, én csak egyet, mert egy bottal napközben feederezést terveztünk. Jó idő volt, a hőmérséklet megközelítette a 10 Celsius fokot. Hallisztes etetőanyagot kevertem és 40 grammos methodkosaras módszerrel szereltem fel az amúgy elég régi de kedvenc feederbotomat.

  6-os méretű vastagabb húsú öblös pontyozó horgot kötöttem a 0.12-es fonott rövid előkére. A bot egy 390 cm-es MH feeder. Ez kellően elég ide a maximum 50-60 méteres távolság meghorgászásához. Csontival csaliztam és 15-20 percenként fogtam a pontyokat felváltva. Néha beugrott egy egy jobb dévér is. Izgalmasan telt a délután, de még sötétedés előtt befejeztem a finompecát és lefrissítettem a már bent lévő bojlis szerkót és behúztam a másik bojlisomat is. Zoli még várt vele későbbig. Pont besötétedett mire minden a helyére került. Egyik botomon egy idén gyúrt és már több helyen bizonyított saját málna-májas bojli volt a csali 24mm-es verzióban, míg a másikon egy szem 20mmes gyári csokis bojli hóembernek csalizva egy gyümölcsös popuppal. Mindkét végszerelékemen KD-rig-ként kötöttem az előkét 4 es hosszúszárú horoggal. Zoli is kétféle variációt csalizott. Egy GLM-Szilva ízesítésű bojlit tett fel szintén 24mm-es verzióban egyik hajszálelőkéjére. A másik csalija pedig ugyanez a bojli volt de ezt dupla húszasként tálalta a halaknak. Mindketten bevonatos 25 librás előkezsinórokat használtunk.  Nem sokkal sötétedés után a jobb oldali kereső botján egy közepesen intenzív kapás volt, amit hamar ki is fárasztott és egy 8.3 kg-os ponty volt a tettes.

Nagyon örültünk neki és gyors mérlegelés és fotózás után visszaengedtük a pár fokos vízbe! Gyors újrahúzás és a másik botjára is süllyedő 24mm-es kagyló-szilva ízű bogyó került mivel ezt érezte jónak Zoli. Sokan gondolhatjátok most, hogy minek ekkora csali télen hideg vízben de nekünk az a tapasztalatunk, hogy télen is ugyanúgy felveszi a jó minőségű alapanyagokból gyártott nagyobb méretű csalit is a ponty ha éhes. Ez már több helyen több évben be is bizonyosodott így nyugodt szívvel teszünk fel ilyenkor is nagyobb méretű csalikat. Nem riadunk el az akár 30mm-es bojliktól sem!  Minden előkénk 25-30 cm hosszú volt. Tüzet raktunk és pár órát beszélgettünk még majd elnyomott minket az egész napos szabadban lét és a nulla fokos levegő ezért nyugovóra tértünk. Az éjszaka eseménytelenül telt de korán reggel Zolinak lassú húzós kapása volt. Egyből szaladtunk ki a botjaihoz és láttuk, hogy most a belső botján van kapás. Már világosodott. Felvette a botot és az megállt a kezében. Lágy 2.5 librás botokkal horgászik ő. A súlyt érezte de nem kért le damilt a hal. Lassan komótosan közeledett felénk és szerencsénkre átúszott az össze botunk felett így az állás bal oldalán folytatódott a fárasztás. Igazi fárasztásnak nem is nevezném, mert csekély ellenállást tanúsított a hal. Zoli végig azt mondta, hogy nagyon furán mozog. Aztán egyszer csak megláttuk 15 méterre tőlünk balra a halat ahogy feljött a víz tetejére. Pontytól nem nagyon szoktunk ilyet tapasztalni főleg a 10kg-n felüli pontyoknál nem. Nem volt még teljesen világos, így nem tudtuk jól megtippelni mekkora lehet a hal. Én mondtam Zolinak, hogy szerintem nem lesz rossz. Aztán a stég elé ért a hal és kétszer lekért pár méter damilt az orsóról majd Zoli a stég felé fordította a hal fejét és én egyből megmerítettem a merevkeretes merítőmmel. Ekkor láttam meg, mekkora is valójában. Kitöltötte teljesen a merítő alját. Két kézzel tudtam beemelni a pontybölcsőbe a csodás halat. Zoli teljesen le volt döbbenve, mert nem számított ekkora halra, holott fogott már jó néhány 20 kilón felüli pontyot. Gyorsan kihámoztuk a merítőből ás egyből megnéztük mekkora. 20.8kg-t mutatott a mérleg! Határtalan boldogság lett úrrá rajtunk. Zoli megnézte, hogy kell e fertőtleníteni a hal száját és egy hihetetlen dolgot tapasztalt. Eddig még nem láttunk ilyet. Ott volt a csali bojlija egészben a hal szájában és szó szerint kigurult a halbölcsőbe. Nem hittünk a szemünknek. Úgy érzem mindkettőnkben sokáig meg fog maradni ez a pillanat. Gyors fotózás és vízből lett visszaengedve a hal.

Nem rossz kezdés télen, úgy hogy még 24 órája sem vagyunk a parton. Napközben Zoli vette ki a másik botját és most ő feederezett. Ugyanúgy húzta a kisebb pontyokat, mint én.

Napközben megpróbálkoztam a pergetéssel kicsit, de ismét eredmény nélkül maradtam. Délután váltottunk és én vettem ki egy botomat amíg feedereztem.

 Ebben már volt sikerélményem de még világosban ismét abba hagytam a finomszereléket és beélesítettem a két bojlisomat. Mint később kiderül, ezt jól tettem ugyanis volt pár kapásom lefekvésig a jobbos botomon amin a szipmla 24-es málnamájas golyó volt. Sajnos ezek nem voltak nagy pontyok, de azért örültem, hogy mozog és táplálkozik ott a hal ahova horgászom. Erről a helyről annyit kell tudni, hogy tavaly fedeztük fel és 120 méterre van pont a parttól, amúgy sem lehet ezen a távon túl behúzni. Egy kb. 12m mély gödröt találtunk itt és ebbe horgásztunk bele 1-1 bottal. Zoli 20 felettije is ebből a gödörből jött.  Lefekvés előtt a balos botomra dupla 24- es süllyedő málnamájas kombinációt álmodtam meg karom szereléken felkínálva, bízva, hogy a kisebb pontyok elkerülik ezt a nagyobb csalit. Amúgy is már heteket szárítottuk bojlijainkat, hogy kibírják az aprónép kíváncsiskodásait és megvárják a nagyobb pontyokat. Este ismét hamar álomba merültünk csak 1-1 kisponty zavarta meg álmunkat. Reggel felkelés után gondoltam elmegyek pergetni, mert befelhősödött az idő és éjjel kicsit esett is. Akartam kivenni a botjaimat mikor is egy ejtős kapás után egy returpontyot meríthetett nekem Zoli. A pergetés megint kudarcot vallott így már nem is terveztem ezt a módszert a továbbiakban. Nem lehet mindig sikeres napot zárni a pergetésnél sem ezt már többször tapasztaltam. Visszaballagtam a horgászhelyünkre és vártuk tesóm érkezését, aki csatlakozott hozzánk az utolsó 24 órára. Behúztunk neki is 2 bojlis botot és Zoli beáldozta egyik bojlisát egy kishalas botra. Ragadozót szeretett volna fogni de elkerülték őt a süllők, csukák egyaránt. Napközben tesóm egyik botjával feederre váltott és ő is nagyon élvezte a kisebb pontyok rohamát.

 Szombaton kora délután megérkezett a Mikulás hozzánk is. Pár kis csokit hagyott a leszúróink mellett :)

 Csináltunk pár fotót majd ahogy sötétedett felkészültünk az esti behúzásokra. Tesóm még sötétben is nyomta a feeder botos módszert, mert jó kis húzós kapások voltak és rég feederezett már. A szürkület első órái egy ejtős-visszahúzós-megint beejtős kapással ajándékozott meg. Felvettem a botot és éreztem, hogy nem 2 kilós hal van a végén. Egy nem túl vehemens de izgalmas fárasztás végén egy csodás tükröst szákoltunk. 7.5 kilósnak bizonyult. Pózoltam vele kicsit majd elengedtem útjára.

 A szombati megjósolt eső szerencsére elmaradt és nagy izgalommal vártuk az utolsó éjszakát. Ismét a tűz köré gyűltünk és megvitattuk az élet agy dolgait lefekvés előtt. Éjfél tájban tesómnak volt maszatolós kapása aminek egy jó másfeles ponty lett a végkifejlete. Zolinak is volt egy piszkálós kapása eközben, az is hasonló méretű pontyocska lett. Éjjel nem volt már más izgalmat okozó tényező így a reggeli világosodásig aludtunk. Tesóm ébredt elsőnek és kivette egyik bojlis botját, hogy indulásig még feederrel fogjon pár pontyot.

 Jól ráérzett egy helyre mert szinte 10 percenként húzta el a standard méretű ponty a csonticsokrát. Egy hangulatos forrótea-keksz reggelivel zártuk le képletesen ezt a horgászatot majd mindenki elkezdte pakolni a cuccait. Eközben kicsit szitált az eső, de ez nem szegte kedvünket, mert egy csodálatos téli pecát tudhattunk magunk mögött. 10 óra körül már mindhármunk autója megpakolva várta a hazafelé vezető utat. Ha idén már nem is térünk vissza bojlizni a tóra még ragadozós-pergetős horgászatra biztosan meglátogatjuk kedvenc bányatavunkat, ami eddig is és reméljük ezután is sok szép élménnyel fog megajándékozni akár békéshalazásnál vagy ragadozózásnál egyaránt.

   Pár gondolatot szeretnék még zárszóként leírni. Télen a tapasztalatok alapján az adott víz szinte legmélyebb vagy legvédettebb részén találhatjuk meg a legnagyobb valószínűséggel uszonyos barátainkat. Így ha mód van rá ezeket keressük fel és innen szinte mindig ki lehet csikarni pár kapást. Hidegebb vízben lelassul a ponty tápanyagfelvétele így célszerű kevesebb, de minőségi csalit alkalmazni az etetéseknél. A csali méretéről már írtam így ebbe nem mennék már bele. De hangsúlyozom, hogy nem csak télen, hanem nyáron is próbáljátok keresni vagy megalkotni saját kezűleg a jó minőségű alapanyagokból összeállított csalikat. Higgyétek el a halak meghálálják ezt nektek és azt is tartsátok szem előtt, hogy a víznek sem mindegy mit szórtok bele, bárhol is horgásztok.

 Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet kívánok minden Kedves Horgásztársamnak!

Szereplők:

Morvai Zoltán

Schweininger Gábor

Schweininger „Tomichef” Tamás

Mesélő:

Schweininger „Tomichef” Tamás 

https://www.halat.hu/videok/2080-kg-toponty-visszaengedese