Mentsvár

Barátom, ki három hete készült nagy hévvel,  már szombaton jelezte, gondok vannak. Megtámadta valami calici vírus. Ő meg óránként a WC-t, ennek hatására. Sok jóra nem számítottam, ismerős a helyzet, tavaly én is lemaradtam egy versenyről a kis gonosz ragadozók miatt. Reggel azért korán keltem, hátha mégis zöld utat kapunk, így még odaérhetek. Az éjjel keltezett emailban a helyzet rosszabbodásáról kaptam értesítést. Nem tehettem mást, a legjobbakat kívántam a betegnek, na meg azt, hogy igyon rumot, egyen keserű csokit. Csak ez segíthet, vagy a piócás ember.

Lassíthattam, a kettes számú forgatókönyvben szereplő víz negyedórára van, Misi bácsi meg csak hétkor nyit már ilyenkor. Ha már bepakoltam, kihúztam a feedereket a megbeszélt távra, etetőanyagot bekészítettem, valahová mennem kell. Ma nem vitás, Keresztúr felé veszem az irányt. Útközben megálltam a hangulatos kiskocsmában, bevettem a rituális feketét, két doboz sör, a veséim karbantartására, mire odaérek, lassan nyit a tó.

Baljós árnyak...

Magálltam a kapu előtt, már láthattam is, hogy a tógazda érkezik, kezében a lakat kulcsával. Üdvözöltük egymást, jó ember, kicsit nehéz természetű, érdekes humorú, csak mint én. Jól megértjük egymást. A légnyomás sok jóval nem kecsegtetett, erősen borongósra vette a figurát a november, reméltem, nem fog esni. Mire kipakoltam a nem egészen 5 hektáros, 1-4 méter mély kis kavicsbánya partjára mintha kicsit vidulni látszott volna nyugat felől. Hol feltámadt a szél, hol abbahagyta, vagy éppenséggel teljes fordulatot vett. Ez volt a jellemző az egész napra, front előtt vagyunk. Közeleg a tél.

Fegyverek töltve

Az első hal sokáig váratott magára, pedig két botot engedélyeztem magamnak, nem számítva őrült táplálkozásra. Két kárász után egy dévér jött, majd egy pontycsapat. Egymás után négyet-ötöt húztam ki fél órán belül. Majd tovább álltak, kis kapás csend következett. Teljesen kisimult a víz, észre sem vettem a nagy munka közben, egészen jó idő lett, így november végére.

Az első

Talán a legnagyobb

Volt köztük pikkelyes is

Jött még a délelőtt során öt másik bajszos, egy volt köztük 4 kiló körüli, a többiek kettesek, legfeljebb hármasok, de szépek, egészségesek, nyoma sincs nagy horgok okozta tépett szájaknak. A tógazda kényesen ügyel halaira, bojlisokat nem nagyon enged a tó közelébe. Igazi finomszerelékes paradicsommá vált az évek során a kis bánya. Match botos horgász csapkodta most is velem szemben a vizet, de megfordulnak itt rakósok is, nem kis sikerrel. Könnyedén kicsalogathatók kitartással a pontyok rakós távra is. Én persze maradtam a feedernél, annak is a method verziójánál, ahogyan legtöbbször. Úgy gondolom, pontyokra itt, ez a legeredményesebb, kár lenne finomkodni. Egyik 3,60-asom és a feszes 10'6" került bevetésre. Ma a rövidebb táv adott több halat.

És bár biztonságban érezték magukat a nagy háló fedezékében…

Mind mentek vissza

Ahová valók

A nyerő csalik

Etetőanyagnak egy zöld halasat használtam, kicsit megédesítve, meg egy a fagyasztóból kivarázsolt 2 mm-es method pellet maradékot vegyesen. Ennek ellenére azért szerették a halak. Ilyenkor tíz pontyot és jó néhány kárászt fogni nem kis öröm. Színesítette a fogást a pár darab dévér is. Egyre jobb ennek is az állománya. Törpeharcsának nyoma se, pedig a hátunk mögött folyik a csodálatos szépségű, kissé áradó Sajó folyó. Ma hál’ istennek nem találkoztunk a kis bajszosokkal és egyébként sem szokták zavarni a horgászatot, mert annyi ponty van a tavacskában, hogy nem férnek az etetéshez.

Fél egy körül elkezdett cseperegni és erősen beborult. Nem volt vészes, de az időjárás mobilalkalmazás radarja végeláthatatlan zöldeskék felhőtömböt rajzolt a képernyőre. Ez nem hagyja abba már estig! Lassan elkezdtem összepakolni. Már csak a két bot maradt kinn, megúsztam nagyobb elázás nélkül. A szomszédomnak még adtam egyet a  "csoda minibojlimból", amivel rögtön fogott is egyet, majd elköszöntem, szemben a match botos kollégától csak intve, hogy ne zavarjam a lassan téliesen hideg csendet, no meg a halakat. Bár azt mondta Misibá' a belépéskor, hogy nyitva lesz, míg be nem fagy, de lehet idén utoljára láttam a kis kavicsbánya gyönyörű halait.

Már majdnem összepakolva

Jövőre veletek, ugyanitt, én öregebben, ti meg kicsit nagyobban!