Maconkai kezdetek

Ez a verseny 72 órás és minden 1 kg feletti ponty és amur beleszámít az eredménybe. Zárójelben jegyezném meg, hogy az addigi összes Amatőr Bojlis Maconka Kupán nekünk sikerült a legtöbb darabszámot fogni a verseny ideje alatt…konkrétan 135 db értékelhető halunk volt a 72 óra végére, ami 245 kg-ot jelentett.

Minden követ megmozgattunk annak érdekében, hogy a legalaposabban tudjunk felkészülni a versenye. Nagyon sok emberrel beszélgettünk, nagyon sokat utána olvastunk a tónak, a helyeknek, a fogási lehetőségeknek, az időjárási tényezőknek és még sorolhatnám. Elemeztük az előző versenyek mindegyikét alaposan több szempontból is. Megnéztük kik lesznek a várható ellenfelek szóval egy szó mint száz energiát nem kímélve készültünk a megmérettetésre. Csalikat gyártottunk, terveztük a taktikák, felállítottuk a helyek általunk jónak vélt sorrendjét, etetőanyagokon törtük a fejünket. Nem mehetek el szó nélkül Garai Peti személye mellett aki nagyon önzetlenül mindenben a segítségünkre volt. Aki nem ismerné a nevét annak elmondom, hogy a Maconkai tórendszer nagy ismerője, sok komoly verseny résztvevője és nyertese, igazi fanatikus horgász a szó legkomolyabb értelmében. A verseny nevében benne van ugyan az amatőr szó de ennek ellenére nagyon sok komoly csapat teszi tiszteletét a versenyeken évről évre. Sok a visszatérő csapat is, akik már elég jól ismerik a tavat, privátban is sokat horgásznak ott, így őket még nehezebb megszorongatni. Nagyon jó érzés volt a dobogó második fokán állnunk így nem volt kérdéses, hogy induljunk a következő versenyen is. Ez a cikk a versenyre való felkészülésről fog szólni.

    A verseny 2014. április végére esett így már a verseny előtt bő egy hónappal elkezdtük az általunk jónak vélt csalik legyártását. Gyúrtuk az oldódó bojlikat és főzött bojlikat…beszereztük  a magokat…pop up bojlikból betáraztunk alaposan…gyári oldódó bojlikat is vételeztünk…kiválasztottuk a szerintünk legjobb groundbaitet amiből majd pasztát csinálunk a pasztaólomra...átnéztük a bot és orsókészletünket…új damilokat tekertünk az orsóinkra…előkéket kötöttünk…beszereztük a tartalék Spombokat és markerúszokat. Aki nem volt még ilyen jellegű versenyen annak lehet ez kicsit soknak tűnik de aki már volt az tudja, hogy ezek közül semmi sem felesleges dolog. Feri barátom volt az oldódó bojlik  atyja…többféle bojlit talált ki amikből bőven csináltunk, nehogy kevésnek bizonyuljon…csináltunk squid-banán, fűszeres szúnyogos, fokhagymás oldódókat…főzött bojlikból már évek óta nagy sikerrel használjuk a májas bojlit akár magában is de valami háttér ízzel kicsit felturbózva is. Most csak „sima májasat” vittünk a versenyre. A főzött  bojlikat 20-24mm-es, míg az oldódókat 16-20 mm-es verziókban gyúrtuk le. Azért kellett már jóval április vége előtt megcsinálni az oldódó bojlikat, mert ezekben nincsen tojás és főzés nélkül készülnek tehát nekik több hetes száradás kell, mire elérik a legjobb állapotukat. Úgy készítettük ezen csalikat, hogy különböző legyen az oldódási idejük. Az egy órástól egészen a 4-5 órás oldódási időig minden szerepelt a palettánkon. Az oldódó bojliknál sokkal nehezebb a rollerezés mint a főzötteknél…jóval időigényesebb a gyártása mert ha szép kerek szemeket akarunk akkor nagyon precízen kell levágni a kinyomó fejet és a rollerhez igazítani. Erre azért van szükség, mert csak a teljesen gömbölyű formákat lehet a legpontosabban dobócsövezni akár a legnagyobb távolságokra is. A versenyen volt egy nagyon fontos szabály, mégpedig az, hogy este 7 és reggel 7 óra között csak dobócsővel lehet etetni. Ezért is kellett bőven csinálnunk az oldódó és főzött bogyókból. Szerencsére ebből nem volt mennyiségi korlátozás így bőven ráhagyással készítettünk mindegyik ízből. Konkrétan egy egész napot elvett a bojliknak az elkészítése 4-5 embernek, de megérte, mert így mi alakíthatjuk olyanná a csalijainkat amilyenné szeretnék és nem az van, hogy bemegyünk egy boltba és kérünk 2 kg epres bojlit. Mi nagyon hiszünk évek óta a saját csalikban és eszerint is készülünk minden versenyünkre. Tartalékban természetesen mindig van ott egy két fajta gyári csali is, de nem azok határozzák meg a taktikánk gerincét. De ezekre is szükség lehet, mert lehet, hogy valami oknál fogva pont ez fog kelleni a kifinomult ízlésű halaknak. Főleg egy olyan vízen ahol azért elég sok versenyt rendeznek és amúgy is elég sokan horgásznak ott jobbnál jobb csalikkal, így a halak már eléggé kitanultak lettek és sokszor csak nagyon trükkös módon lehet őket átverni.  

Az indulás előtt 2 nappal főztük meg a magokat.

Tudni kell, hogy maximum 75kg főtt magot lehet vinni a versenyre csapatonként. Mi ezt teljesen ki is használtuk, nehogy ott érjen meglepetés, hogy elfogy a cuccunk. Annál rosszabbat nem tudok elképzelni, mint ha eszik a hal és nincs mivel etetni és az etetésen tartani őket. Egy versenyt simán el lehet így veszíteni. A magmixünket nem nagyon cifráztuk túl…a 80%-a körülbelül kukorica volt…a többi 10% búza és a maradék 10% vegyes aprómagból állt. Minden természetesen főzött formában. Tavasszal sokkal jobbak a főtt magok mint az erjesztettek, de mi nyáron melegben is inkább ezeket használjuk. Nekünk ezek váltak be jobban valami oknál fogva. Nem szoktuk őket külön ízesíteni, szerintünk megfelel teljesen a magok természetes íze és illata a halaknak. Sokaknak feltűnhet, hogy nem tettem említést a pelletekről. Ez nem véletlen ugyanis nagyon ritka, hogy pelletet használjunk. Mi jobban bízunk a magok, főzött- és oldódó bojlik együttes hatásában, mint a pellettel történő etetésben. Egy kivétel azonban van…a gyorsan oldódó kukorica pelletet szoktuk használni, mert az gyors oldódásával és természetes kukorica illatával plusz figyelemfelkeltő sárga színével hamar be tudja húzni a halakat az etetésre. Amúgy ilyen tavaszi felmelegedő vízben szerintem a halibut pelletet még nincs értelme használni, mert az olajtartalma miatt, ami a hideg vízben még kissé le van dermedve nem tud akkora csábító hatást kifejteni a halakra mint az elvárható lenne. Szót kell még ejtenem egy fontos etetőanyag féleségről is amit terveztünk használni…ennek a neve a sokak által ismert kukoricacsíra őrlemény…nagyon jó ragasztó képességgel bír, ezáltal nagyon nagy mennyiségű magot meg lehet vele ragasztani. Természetes kukorica illata van, ami aromákkal még tovább fokozható a jobb hatás érdekében.

Mi az ízesítést Carp Academy Amorssal és Fluo kukoricatejekkel oldottuk meg 2 féle ízben: szeder és juharméz. Az amorsról annyit kell tudni, hogy többféle aminosav és melasz keveréke pár titkos összetevővel fűszerezve. De nagyon hatásos azt már több versenyen is tapasztaltuk.

Nagyjából mostanra a csali anyagok és az etetőanyagok palettája összeállt…áttérnék a felszerelésekre ezennel.

            Kezdeném a botokkal a felszerelés leírását. 4 botot lehet egy csapatnak egyszerre horgászati célra használni a versenyen. 2db markerúszót lehet elhelyezni csapatonként. Egyszerre 2 bottal lehet az etetést végezni. Minden csapatnak a parton körülbelül 40 méter széles partszakasza van. A vízben szektorbóják jelzik a szektorok határait 100 méteres távolságban merőlegesen a partra. A versenyen csak dobással lehet a végszerelékeket a vízbe bejuttatni és az etetést is csak manuális eszközökkel lehet végrehajtani. (katapult, parittya, spomb, etetőrakéta, dobócső, csúzli). Etetőhajó használata a versenyen nem engedélyezett, de ez jól is van így, mert az összes komoly nemzetközi versenyen tilos az etetőhajó használata. Az általunk használt botokról annyit kell tudni, hogy 4 db 390 cm-es 3-3.5 lbs botot szereltünk össze a verseny elején…360 cm-es 3 lbs- botokból szintén 4db állt rendelkezésünkre és volt még 2db 360 cm-es 2.75 lbs bot is felszerelve, készülve a közelebbi horgászatokra is. Tartalékban volt még 2db 2.5 lbs 360-as és 2 db 330 cm-es 1.75 lbs bot is. Rájuk most nem került sor, de azért nem árt, ha ott vannak egy komoly versenyen a tartalékbotok között! Minden esetben 4 bottal horgászunk, de hátul egy rod-podon ott foglalnak helyet a már előre felcsalizott és felszerelt tartalékbotok. Szám szerint kettő is.

 Erre azért van szükség, mert amint meg van merítve egy hal és már a matracba tettük egyből tudjuk bedobni a következő szereléket a vízbe. A távdobó 390- es botjainkra nagy nyújtott dobos orsók kerültek első és gyorsfékes változatokban, míg a 360-as botokat kisebb sima elsőfékes pontyozó orsókkal láttuk el. Minden orsónknál alapkövetelmény a precíz letapadás mentes fék. Nyeletőfékes orsókat horgászatra nem használunk már évek óta, de van aki azt szereti természetesen, ahány ház annyi szokás ugyebár szokták volt mondani.
3 db bottal készültünk az etetési feladatokra…ezek 360 cm-es 4-5 lbs spod botok. 

Ebből kettőt parittyával szereltünk fel és egyet Spomb-bal.  

Jobban tudunk mi ezekkel etetni, mint a 390 cm-es társaikkal. Ezek jóval könnyebbek is így egy  3 napos versenyt sokkal könnyebb velük végigetetni, mint hosszabb testvéreikkel. Egyszer kipróbáltuk és távolságban és pontosságban is felveszik a versenyt hosszabb társaikkal ezért mi a 360-asok mellett tettük le voksunkat. A markerező botoknak nem kell nagyon komolyaknak lenni csak annyira, hogy pontosan el lehessen velük dobni a markert kb. 100 méteres távolságra. Mi ennél messzebb nem tudunk nagy pontossággal etetni és horgászni így inkább mi visszafelé horgászunk általában a 100 méternél, de azt nagyon pontosan meg tudjuk etetni és horgászni is. Az marker botokra bármilyen nagyobb méretű orsó megfelel, amire ráfér 150 m 0.25-0.30-as damil. Ezekre 0.30-0.35 mm es fonottból kötünk dobóelőkét.  Azokra az orsókra, amikkel horgászunk mi 0.25-0.26–os damilt tekerünk fehér vagy sárga változatban. Fontos, hogy ne nyúljon nagyon a damil, de ne is legyen nagyon sprőd. Dobóelőkének 0.40-es monofilt szoktunk alkalmazni. Ezzel elég jól lehet dobni is, az elején pedig ott az erős monofil, ami dobásnál szinte nélkülözhetetlen. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a markerbot orsóink mindig legyen kinyitva a fék, mert nekünk volt már olyan többször is hogy beleúszott egy hal és majdnem elvitte a markerbotot. A másik ok, amiért nyitva szokott lenni a fék a markerbot orsóin, hogy ha fárasztásnál beleúszik a hal véletlenül akkor a két feszülő damil nehogy elvágja egymást. Dobócsőből mindig több méretet viszünk magunkkal 20-25 mm es verziókban.
 Következik a horogelőke…általában jó minőségű 20 v 25 lbs fonottakat használunk bevonatos vagy sima változatban. A bevonatos akkor jobb, ha hosszabb az előke, mert az picit merevebb és így dobásnál nem gubancolódik össze. Ha messze dobunk hosszabb előkével, akkor vízbeérkezés előtt kicsit fékezni szoktuk a damilt ezáltal az előke szépen kifekszik és szintén nem gubancolódik fel a szerelékre. Ez apróságnak tűnhet, de mégis fontos, mert ha ott a hal az etetésünkön akkor minden másodperc számít…főleg ha újra kell dobni gubancolódás miatt. Horogból közepesen vastag húsút használunk általában 4 es méretben az öblösebb fajtákból. Csak extrém esetben térünk el ettől. Például ha nagyon nagy a fogott halak átlagsúlya extrém esetben fel lehet tenni 2 es méretet is…6 os méretre is le lehet finomítani, de csak nagyon indokolt esetben, mert jóval több a halvesztés róla mint a 4 es méretnél.

 Mikroszakállas horgokat használunk minden esetben. Ez kellően akad, de nem okoz akkora sérülést a horogszabadításnál, mint a normálszakállas horgok. Pontymatracból egy nagyméretű bölcsőt használunk és egy kisebb párnásabb jellegű normál matracot.

Merítőhálókból mindig van nálunk merevkeretes merítő és hagyományos 1x1 m-es bojlis merítő is. Ha esetleg egyedül kell szákolni sokkal könnyebb a merevkeretessel, mint a normál bojlissal. Sokaknak fura lehet, de van nálunk mindig egy versenymerítő is 3 méteres nyéllel és egy versenymerítő fejjel. Erre azért van szükség, mert ha sok „kis halat” fogunk 1-2 kg között akkor ezzel sokkal hamarabb megy a szákolás mint a nagyobb merítőkkel. Jobb, ha nagyobb lukú és damilos a fej, mert a sűrűbb szövésű nem damilosba jobban beleakadhat a hal és értékes perceket lehet veszíteni a horogszabadításnál. Aprólukú pontyzsákból 10-12 db mindig van nálunk 100x120cm vagy 100x140 cm es verzióban, mert minden versenyen meg van határozva hány db halat lehet egy zsákban tárolni a mérlegelésig. Dobókesztyűkből a jobb minőségűeket használjuk, mert nagy igénybevételnek vannak kitéve és a silányabb minőségűek hamar feladják a harcot. Rod-podból mindig kettőt vagy hármat viszünk magunkkal, gondolva a tartalékbotok tárolására is. Leszúrókból is több garnitúra van mindig velünk, mert van, amikor gyorsan kell helyet változtatni verseny közben a botoknak és ez jóval egyszerűbb, mint a rod-podot mozgatni. Elektromos kapásjelzőkből mindig 2 db 4 botos szettet viszünk nehogy meghibásodjon valami az elektronikával. Swingernek a kisebb merevkarosokat részesítjük előnyben, csak extrém esetben használunk láncosokat.  Plusz, ha nagyobb területen folytatunk kereső horgászatot, akkor is ez a célszerűbb megoldás. Pasztaólmokból  a mélyebb bordázatú 60-70 grammosakat használjuk mert ezekre még fér elég paszta és így a kellő távolságba dobhatóak a végszerelékek. Sátorból egy nagyméretűt  szoktunk használni. Félsátorból kettőt viszünk, amit fel is állítunk a verseny elején. Egyikben az élelmiszer és a csalik vannak, a másik alá pedig be lehet ülni, ha olyan az idő. Az alvós nagy sátrat az állástól távolabb szoktuk felállítani, hogy az az egy ember, aki egyszerre alszik, az nyugodtan tudjon pihenni. Kényelmes pontyozó fotelekben pihenünk pár percet ha épp nincs kapás vagy egyéb tennivaló.
Az etetőanyag gombócokat nagyméretű vödrökben gyúrjuk össze. Az ólomra az etetőanyag pasztát mindig 1 kg-ként keverjük be, hogy ne száradjon ki és ne veszítsen fogósságából. Zöldséges rekeszeket használunk a begyúrt etetőgombócok tárolására. Próbáltam érthetően és részletesen leírni mit miért csinálunk, úgy ahogy egy felkészülésnél. Remélem sikerült szórakoztató és hasznos írásba öntenem a gondolataimat és tapasztalataimat számotokra. Sokaknak meghökkentő lehet, amiket leírtam, de ha jobban belegondoltok ez mind egy jól kiforrott rendszer alapján van, így ami a még eredményesebb halfogást szolgálja, ami egy versenyen elengedhetetlen! Bízom benne, hogy tudtok több dolgot hasznosítani ebből az írásomból. A cikkem következő részében magával a versennyel fogok foglalkozni. Köszönöm megtisztelő figyelmeteket!

Schweininger Tamás (Tomichef)

FBC Carp Academy Team