Köszönjük 2014!

2014.február 16-án kezdtük a szezont a Villantó tavon. Nem volt egyszerű verseny: hideg víz, télből ébredező halakkal. Sajnos még kapást sem tudtunk kicsikarni, de már ekkor tudtuk, ide még visszajövünk! A társaság hozta a kötelező jó kedvet és kicsit kárpótolt minket, hogy étvágytalanok voltak még a halak. Bezzeg egy baráti páros folyamatosan húzta a halat, simán nyerték az év első páros versenyét! (Legközelebb betartjuk ígéretünket, mit páran tettünk!!! Fiúk, fürdeni fogtok, ha legközelebb ennyire lealázzátok a mezőnyt!

 Az múlt évben próbára tettük magunkat Somogy megyében is. Az első verseny Nagyatádon került megrendezésre, ahol sikerült szektort nyernem és a kis pasi is kitett magáért. Nem volt jó időnk, szél fújt, hideg víz és a halak sem voltak még kellően éhesek! Keresni kellett őket és bizony elő kellett venni a hosszú botokat és száz méter felett találtam meg azt a mennyiséget, mi elég volt a szektorom megnyeréséhez! De meglepő volt számunkra az a baráti fogadtatás, mivel Szlovén barátainkat és minket fogadtak! Jó érzésekkel tértünk haza és vártuk a következő versenyt.

Somogyban jártunk

Majd kezdetét vette a Star Leiht Kupa, folytatódott a Somogy Megyei Szuperkupa és elkezdődött a Peca tusa is! Máté megnyerte kategóriáját a Prérin megrendezett Star Leiht Kupán én kettő szektor kettest hoztam össze Somogyban és a Pecatusán. Nem rossz kezdet, gondoltuk. Vajon milyen lesz a folytatás? Készültünk a szezonra mindketten! Sok időt és energiát öltünk a felkészülésünkbe, hogy eredményesebbek tudjunk lenni, mint előtte évben! Azt vettük észre, működnek a taktikáink és talán jó úton járunk.

De az igazi vízválasztó még csak most fog következni, hiszen nem mindennapi mezőnyben kell helyt állni Máténak és nekem! Eljött az áprilisi két napos Haldorádó Feeder verseny ideje! Nem volt egyszerű bekerülni sem! Nem részletezném (hiszen már megtettem!), várakozásainkat felülmúlva a kilencedik helyen végeztünk, negyven csapatból! Itt is bizonyosságot nyert, hogy kitartással és alázattal eredményesek lehetünk! Jó úton járunk!

Különböző versenyeken és különböző versenytársakkal mértük össze felkészültségünket és tudásunkat a következő időszakban. Jártunk halas és kevésbé halas tavakon! Sokszor a halfogás gyorsasága kellett a jó eredményhez, de sokszor a variációs lehetőségekből kellett megtalálni azt az egyet, mivel halat tudtunk fogni. Gondolok itt egy pontyos versenyre vagy a következő alkalommal már a keszegezést kellett alkalmazni, hogy eredményt tudjunk felmutatni. Na, ez az, mit nekünk még tanulnunk kell! Nem egyszerű keszegezni és kárászozni, de mindkettőnknek egyre jobban tetszik és talán elmondható, kezdünk belejönni! Jó látni azt, hogy Máté is egyre ügyesebb a fehérhalazásban!

Máté (Kis Geri)

Ketten a vízparton

Következett a Moby Nevelőtaván az a verseny, mi szerintem az elmúlt év egyik leghangulatosabb és leglazább versenye volt! II. Retró Kupa névvel! Hát mit mondjak? Folytak a könnyeink, mi annyit nevettünk! Kinek a felszerelése, kinek a ruházata, kinek a technikája volt az, mi mosolyra késztetett mindenkit! Jó volt látni barátainkat a régi felszerelésekkel horgászni! Jó volt közöttük lenni és élvezni társaságukat! De talán számomra a Máté horgászata tetszett a legjobban! Elengedte magát teljesen. Felszabadulva és kitörő örömmel fárasztotta a szebbnél szebb halakat, látszott rajta, mennyire élvezi! Nem mellesleg, szektor egyet horgásztunk és később kiderült, a versenyt is mi nyertük.

Retrós versenyen jártunk

Retro kupa végeredménye

Majd újra visszatértünk a Star Leiht sorozathoz, hol páros kategóriában sikerült bekerülnünk a döntőbe! De szívesen vettünk részt Benyus Laci által szervezett versenyeken is. Somogy megyében is folytattuk a sorozatot, ahol az összetett eredményben igazán jól álltunk, annak ellenére, hogy először horgásztunk ezeken a tavakon. Mikor éppen nem versenyen voltunk, akkor a barátainkkal kergettük pikkelyes barátainkat. Szívesen mentünk velük, hiszen akkor sem unatkoztunk, ha ők velünk voltak! Teszteltünk a Sárberki tavon, de voltunk a Bereki horgásztavon is. Mit mondjak? Nem unatkoztunk! Szeretem ezeket a napokat, hiszen ilyenkor nem ketten Mátéval, hanem a család női szakasza is velünk tart és Csongor barátom is hozza családját. Csajok napoznak, élvezik a napsütést, néha Ada azért beül a helyemre, partra segít egy pár halacskát (mégiscsak igaz a mondás: Vér nem válik vízzé!!!) , majd megy is vissza, napozni. Jó látni őket a parton. Szeretem ezeket a napokat!

Gabi is kipróbálta, és tetszett neki!

Vége lett a nyárnak és lassan beköszöntött az ősz. Elérkeztünk az Országos döntőkhöz a Star Leicht Kupában. Érdekeltek voltunk ifjúsági, családi és páros kategóriában. Máté Nagybajcson vívta döntőjét. Sajnos teljesen borult az elképzelésünk ezen a napon! Kárászra készültünk, de a beugró nagyhalak és kisebb pontyok keresztbe húztak mindent. De Máté kitartását dicséri, az utolsó percig küzdött és nem adta fel! Következett a páros kategória döntője Etyeken. Itt sem a mindennapok mezőnye jött össze! Mikor végignéztem a reggeli sorsolásnál, milyen párosokkal kell megküzdenünk, bevallom őszintén, megremegett a kezem. De ez van, ezt kell megoldanunk! Negyven csapatból az előkelő hatodik helyen végeztünk! Nem várt eredmény, de nagyon örültünk! Ráadásul úgy sikerült elérni mindezt, hogy kárászozást választottunk taktikának és teljesen jól működött. Meglepően jól! Majd következett a családi döntő. Most is Etyekre vezetett utunk, a Zoltán és Diana tóra. Huszonnégy indulóból, itt sajnos a tízedik helyet sikerült megszereznünk. Ez az eredmény azért csalódás volt számunkra, hiszen előtte pár nappal, erősebb mezőnyben, sokkal jobban szerepeltünk! (Itt azért nem szeretnék senkit lebecsülni, illetve megbántani!) Ez van! Ezt kell elfogadnunk! A kezdeti csalódásból felocsúdva, már azon gondolkodtunk, mit tudunk változtatni, hogy eredményesebbek legyünk legközelebb!

Ősszel meglátogattuk Vas megyében az Újperinti horgásztavat (Bátran merem ajánlani mindenkinek! Nem mindennapi a halfaunája!), részt vettünk a Palotavárosi tusán is. Barátokkal, jó hangulatban telt el a versenyidő és új élményekkel indulhattunk haza.  Következett a Páratlan Páros első fordulója Dunavarsányban, a Moby Dick horgásztavon. Máté szektor hármat, én szektor kettőt horgásztam. Ebben a mezőnyben nem is rossz gondoltuk akkor! Igen ám, de következett a Préris forduló! Nem egyszerű ez a tó! Kiismerhetetlen, változatos és szeszélyes! Akár csak a nők! Míg világ a világ, nem tudjuk kiismerni egyiket sem! Ismét kiismerhetetlen arcát mutatta a tó, de az összetettben a tizenkettedeik helyet szereztük meg, a harmincöt nevezett csapat közül. Nem rossz eredmény ez egy ilyen mezőnyben, hol a Máté az egyetlen gyerekinduló! De semmi csalódottság nincs bennünk, mert érezzük, jó úton vagyunk, és lassan beérik közös munkánk gyümölcse. Nem szabad most feladni! Lesz ez még jobb is! Következett ismét a Villantó Horgásztó Délegyházán. Mondtam, hogy visszatérünk még ide! Ez a nap megint élmény volt számunkra! Miért? Hallgattunk a helyi horgászbarátunkra és hosszabb távon kezdtük a horgászatot. Mit mondjak? Kár volt! Miért is? Verseny felénél rápróbáltunk a rövidtávra, 4-10 méterre és megtaláltuk a halakat magunk előtt! Itt kezdődött a paródiába illő jelenetek sokaságával fűszerezett örömpeca! Élmény volt látni, hogy botjaink lefelé görbülnek és nem oldalirányban! Sokszor kellett utolsó pillanatban elkapni botjainkat, nehogy elvigye a hal őket! Azt vettük észre, hogy háziversennyé alakult kettőnk között Mátéval a verseny! Igazán jókat nevettünk és fel sem tűnt egyikünknek sem az, ha fog még egy másfélkilós halat a törpe, mivel megnyerhette volna szektorát, versenyt nyert volna a nagyok között! De közel van ez a pillanat, nagyon bízom benne! Jó társaság, jó hangulat! Kell ennél több? Nem hiszem! Barátainkra hallgatva ellátogattunk Olasziba is egy vidám hangulatú, feeder versenyre, de sajnos halat itt nem sikerült fognunk, de a társaság itt is remek volt! Ide is szeretnénk még visszatérni! A házigazda vendégszeretete itt is figyelemre méltó volt nagyon!

Apa és fia

Szezonzárásként visszatértünk még a Joker tóra, Moby nevelőtavára és Somogy megyében a Nagyatádi csónakázó tóra. Máté ismét helyt állt a nagyok között és előfordult jó pár alkalommal, hogy bizony jobb eredményt ért el, mint én! De ez így van rendjén! 

Zárásként csak még annyit, sok helyen megfordultunk az elmúlt évben. Sok új ismerősre, barátra tettünk szert. Voltak pörgős, valamint halban szegény versenyek, de a társaság mindig kárpótolt minket, ha esetleg nem úgy sikerült egy-egy versenyünk, ahogy mi azt elterveztük! Nem tudom az okát, mi az, mi Mátét ekkora kitartásra és elszántságra készteti! Azt viszont tudom, amíg együtt kergethetjük pikkelyes barátaink, addig kerek ez az egész számomra!

Írás és képek: Geri