Idegen országban, idegen vízen

Munkám során ismertem meg Lackót és családját. A munkavégzés közben esett többször is szó a horgászatról, mikor közölte, hogy szeret horgászni és szeret a vízparton lenni. Mire az én válaszom sem késett, hogy nekünk is a vízpart adja meg azt a nyugalmat, mire mindketten vágyunk Mátéval. Kapásból nekem szegezte a kérdést, mikor horgászunk egy jót együtt?

Hosszú hetek teltek el, míg sikerült olyan napot találnunk a naptárjainkban, ami mindenkinek megfelelt. De azért csak sikerült! Ennek a napnak az élményeit szeretném megosztani veletek!

Május 2-án Ölbőn egy jótékonysági versenyen vettünk részt, hol horgászbarátainkkal a szombathelyi Micimackó óvoda alapítványának gyűjtöttünk támogatást. Hosszú és kimerítő nap volt már ez is, de akkor is és most is azt mondom, megérte végig csinálni azt a napot! Késő este értünk haza és hamar ágyba feküdtünk, mert tudtuk, a másnap egy különleges nap lesz életünkben és nem csak rólunk fog szólni!

Hamar lett reggel. Túl hamar! Korai indulás Nagykanizsáról. Autópálya vezet szinte a határig, így hamar behozzuk kis késésünk. Reggel nyolcra van megbeszélve érkezésünk Lackóékhoz. Autózás közben beszélgetünk Mátéval, mivel csalizzunk, vajon melyik lesz a tuti etetőanyag, milyen halakat tudunk fogni? De abban mindketten egyetértünk, ez a nap valójában nem erről fog szólni! Miről is? Rólunk és barátunkról, Lackóról, a közös élményekről! Reggeli érkezés, bemutatkozás (Mátéval még személyesen nem találkoztak), majd indulás a tóhoz. Lackó és édesapja gurul előttünk, gyorsan halad kis autójával. Ügyesen navigálja a szűk kis utcákban. Szinte el sem hiszem, hogy ő vezeti! Megérkezés a Ranchra, hol tátva marad szánk! Hogy miért? Megpróbálom leírni nektek! Zárt kapun érkezünk meg a Panzióhoz, ahol kis parkolóban letesszük autóink. Kiszállva előttünk a kis tó, mit körbe vesz a zöldelő természet. Bokrok, fák igyekeznek felvenni tavaszi ruhájuk. Zöldell minden, bármerre is nézünk. A tó közepén kis fahíd, korlát nélkül. A tó túloldalán, kerítéssel körbevett területen vaddisznók dagonyáznak a sárban és szarvasok sétálgatnak méltósággal telve! Nem hiszünk a szemünknek! Itt fogunk mi horgászni? Szinte maga a csoda ez a hely!

Igyekszünk is vissza kocsinkhoz, kipakolás és helyválasztás a következő dolgunk. Ez azért most nem olyan egyszerű ez! Miért is? Eddig még nem mondtam, Lackó sajnos egy baleset miatt, tolószékben éli a mindennapokat. Első hely, mit választunk, az-az ő helye lesz, hogy minél kényelmesebben érezze magát hosszú spiccbotja társaságában. Mellette édesapja foglal helyet magának, majd Máté következik és végül én is helyet választok.

Hamar megtaláltuk a helyünk a csodálatos környezetben

Gyors szerelés következik, de természetesen Lackó úszója az első, mi a vízbe kerül. Igyekszünk mi is gyorsak lenni, hiszen teljes felszereléssel érkeztünk, érezze azt, nem vesszük fél vállról ezt a napot! Két szem pinkijével a horgon már meg is fogja első kis kárászát. Figyelem közben az arcát. Szeretném látni, milyen reakciót vált ki belőle a halfogás öröme. Mosolyog!!! Őszintén, tiszta arccal mosolyog! Az első gondolatom ezek után, megérte! Megérte korán kelni! Megérte 60 kiló métert utazni! Megérte, hogy itt vagyunk! Akkor mindent bele! Ez már versennyé alakult, hiszen darabra is számoljuk a halakat és Lackó igencsak belehúzott!

Lackó barátom és édesapja

Szépen jönnek sorban a kárászok az etetésemen, majd tiszteletét teszik a pontyok is. Közben Máté sem tétlenkedik. Aprítja a kárászokat és nála is megérkezik az első pontya, mi majdnem elviszi a botját! (Én már meg sem lepődöm ezen!) De aztán elnézően nézek rá, hiszen éppen a Lackónak segített horgot szabadítani! Már az első pillanattól egymásra találtak. Jó nézni őket, hogy mosolyogva fogják a halakat és őszintén tudnak beszélgetni, viccelődni egymással! Alább hagy a szemerkélő eső és a napfény is igyekszik átjutni a felhők között. Élvezzük mind a négyen a napsütést és a természet szépségét. Lackó édesapjának is akad azért dolga, fogja a kárászokat ő is.

A halak is partnerek voltak a mai napon

Közben hazaérkezik a házigazda a vadászokkal és kiül közénk beszélgetni. Szimpatikus, őszinte, egyenes ember, ki hamar elnyeri figyelmünk és barátságunk. Mit ad isten? Kedvet kap a halfogáshoz és rögtön hoz is egy botot, beszáll ő is közénk. Most már öten vagyunk! Beszélgetünk, viccelődünk. Egyszerűen jól érezzük magunkat! Szemben a vaddisznók, szarvasok ugyan ezt teszik! Hihetetlen, hogy ilyen is van! De az még jobb, hogy részesei lehetünk mindennek! Hamar eltelik a horgászatra szánt időnk! Mosogatás és értékelés. Darabszámra kikaptam Lackótól 21-14-re, súlyban viszont én fogtam többet! Máté 6 halat fogott, Lackó édesapja 3-at.

Kiváló volt a mai napunk!

 Jól éreztük magunkat, és amiért jöttünk, megkaptuk! Felejthetetlen napot töltöttünk együtt!!! Fogunk mi még együtt horgászni, ezt már most tudjuk!

Geri