Horgászverseny, ahogy én láttam

Érdekes, már ébresztés előtt magánál van, rá nem jellemző módon, de gondolom sokan vannak így horgász berkekben, ha nem kell, fel tudnak kelni. A felszereléseket már tegnap bepakoltuk, na jó... Ő pakolta be. Lefőzöm az egész-napra való kávét/teát, elkészítem a szendvicseket és irány horgászni!

Végre úton vagyunk. Szerencsére a legtöbb általunk szeretett horgásztó közel van hozzánk, de vannak akik több száz kilométert is megtesznek egy egy verseny kedvéért. Megérkezünk a verseny helyszínére, persze fél órával hamarabb mint kellene, de nem mi vagyunk az elsők. Érdekes a már ott lévők összetétele. Vannak a különböző "táborok". " Nekem kell elsőnek lenni, most nem tudok beszélgetni, verseny van és mindenkit le fogok pipálni, nekem kell nyerni! Vannak a jóbarátok, akik nem a verseny miatt jönnek, hanem a jó társaság kedvéért. Vannak az összeszokott csapatok aki megtalálják az egyensúlyt minden esetben és mindig próbálják a pozitívumot kihozni a legreménytelenebb helyzetekből is.  Mindenesetre elég vegyes a társaság, de hamar rátalálunk a barátokra. Persze a nap nem kezdődhetne egy kis pálinkázás nélkül. A jókedvet így már nem csak a társaság adja. Végre  megérkezett mindenki, kezdődhet a sorsolás. A csapatokat név szerint hívják, nem mindenki elégedett az általa kihúzott hellyel. Mi persze a tó túloldalára húzunk, mindig a legmesszebbre.... Szerencsére kocsival be lehet állni.

Felszerelés, kipakol, etetőanyag bekeverése folyamatban. Jó fejek a szomszédaink, meg is jegyzik ha mellétek húzunk mindig nyerünk. (Ez így is lett.)  Én már most elnézést kérek mindenkitől, ha a halam esetleg átmenne a szomszédba körülnézni, hogy ez később ne okozzon gondot.  Etetési idő van. Látom az izgatott arcokat, még nagy a lelkesedés. Mindenki a dudaszót várja amikor végre kiderül, hogy a mai napra kitalált horgászmódszerei bejönnek-e. Duda! Mindenhonnan csobbanást hallok, de én már nem foglalkozom a környezetemmel, csak arra figyelek a botom vége mikor mozdul. Párom már fáraszt, lehet bejön a számítása. Egymás után húzza ki a halakat. Én csak asszisztens vagyok, nálam minden mozdulatlan. Eljött a félidő, jönnek a mérlegesek. Na most lesz a baj, mérlegelés után szinte soha nem fogunk halat, tapasztalatból mondhatom. Persze Párom már kezdi feladni, utálja a mérlegelést (is). Nem tudnám megmondani miért. Na itt jött el az  a pont, hogy nem a saját kávémat iszom, hanem elsétálok a távoli büfébe. Útközben felveszem a rendeléseket, meg- meg állok beszélgetni. Persze a tuti módszert senki nem árulja el, de látom a szákokban gyűlnek a szebbnél szebb halak. Mire visszaérek, a cuccaink nagy része elpakolva, csak a legszükségesebbek maradnak elöl, de a versenyből még két óra hátra van. Csodák csodája jönnek a kapások, a halak kegyesek hozzám. Gyorsan fogok 5 pontyot, de a méretük hagy kívánnivalót maga után. Versenyt nem nyerek vele, de legalább egy jót horgásztam.

Megjön a várt dudaszó, a versenynek vége. Szinte azonnal indulunk a gyülekezőhelyre, ahol meglepődve látom nem csak mi voltunk gyorsan készen. Ezek szerint nem mindenkinek volt jó ez a mai nap. Az összesítésig mindenki ebédel, a beszélgetés jó hangulatban telik és egyre másra jönnek a sztorik a mai nap nagy fogásaiból. Kedvencem :két horgász fárasztja egymást szemben a tó két partján, majd egyikük a másikat csokival jutalmazza a horgon.

Lássuk be, a Milky way csokit elég ritkán lehet bojlival fogni :)

Eljön a várva várt eredményhirdetés. Vannak szép fogások összességében eredményes napot zártunk. Volt hal bőven. Gratulálunk a díjazottaknak és szépen lassan elindulunk haza. Azért még egy-két ugratás belefér az indulásba. Elfáradtunk. Hazaérve nem vágyunk másra mint egy forró fürdőre és a meleg puha ágyra.