Horgászportrék: Pechnyó Gergely

Pechnyó Gergelyről nem is olyan régen, idén kora tavasszal hallottam először egy internetes csoport kapcsán, majd úgy hozta a szerencse, hogy közvetlenül ezután egy forgatáson már találkoztam is vele. Onnantól pedig már szinte minden hétvégén valamilyen versenyen vagy rendezvényen futottunk össze. Internetes ténykedése és az egyéb, kifejezetten a horgászattal kapcsolatos munkássága révén - gondolok itt a cikkekre és a filmekre amiben közreműködik - napi szinten jelen van sok horgász életében. Ebben a beszélgetésben arról kédeztem Gergelyt, hogyan jutott el idáig.

- Mindenkinek megvan a maga története…te például hogyan "fertőződtél" meg a horgászattal?

Mióta az eszemet tudom, különös kapcsolatom van a vízparttal. Egészen kicsi gyerekként képes voltam egész nap pecázni egy nagyszüleimhez közeli bánya tavon. Csak úgy, mint a velem egyidős gyerekek fogdostam a naphalakat, vörösszárnyú keszegeket, küszöket. Miután ők megunták, és bementek a tóba fürödni, én akkor is maradtam és volt, hogy szegény nagymamám jött le utánam kerékpárral, mert kezdett sötétedni. No, akkor megkaptam a magamét, de már az járt a fejemben hogy hogyan tudnék másnap is a legjobb helyen pecázni. A piros paprika a fűszer tartóból állandóan az áztatott kenyeremben végezte, de azért is kellett futnom, mert sütés közben derült ki, hogy a vaníliás cukrot is bekevertem a csoda csalimba. Szóval már gyerekkoromban tudtam, hogy a horgászat iránti szenvedélyem elkísér az egész életemben.

Már régen is télen...

...nyáron

- Mit jelent neked, ha a vízparton lehetsz?

Vízparton lenni nekem egy életérzés, amit nehéz szavakkal kifejezni. Míg ott vagyok, tudom, hogy minden rendben van a világgal, és onnan tudom leginkább kifejezni, hogy ki is vagyok valójában.

- Az utóbbi időben szinte berobbantál a "horgász köztudatba" ez mondhatni, hogy véletlenül jött, vagy kizárólag tudatosan építed fel (magad)?

Berobbantam a köztudatba? Ezt néha még magam sem tudom eldönteni. Tény hogy sokan megismerték a nevem a közelmúltban, de megpróbálom ezt a helyén kezelni. Nem szabad ebben többet látni, mint ami valójában benne van. Egy országosan lefedett cég teszthorgásza vagyok, és megvan a felület arra, hogy többen lássanak engem horgászni, mint akik nem foglalkoznak ilyesmivel. Bevallom néha csiklandós érzés, hogy sokan követik a tevékenységemet, de legalább ekkora a felelősség is rajtam. Vannak „srácok” akik szinte másolás-szerűen horgásznak, és szeretnek ellesni dolgokat, praktikákat. Ha rossz tippeket adsz később akarva akaratlanul felelőssé válsz mások kudarcaiban. Mégis ez hajt előre, hogy minél több fiatalt a vízpartra irányítsak, és segítsek nekik sikeres sporthorgásszá válni.  Szerény eszközeimmel időm nagy részét azzal töltöm, hogy közösséget építek, ahol annyi tudást meg tudnak szerezni ezek a fiatalok amennyit csak tudnak. Egyébként minden teljesen véletlenszerűen történt, de mint tudjuk az élet a legnagyobb forgatókönyv író.

- A neved a horgászatban már szinte összenőtt a Dovittal. Hogyan kezdődött ez a kapcsolat közted és a cég között?

Azt már én is elfogadtam, hogy a zöld színt már nem lehet rólam lemosni sem, de nyugodtan ki merem jelenteni, hogy a Dovitnál megtaláltam mindazt, amit a horgászat, és egy csapat adhat nekem. Az lehetek, aki vagyok, nincsenek megkötések, továbbá a team tagjaival is sikerült nagyon jó kapcsolatot kiépítenem. Már évekkel ezelőtt a szakkiállításokon ott sündörögtem a Dovit standja körül, és Jámbor Attilával fényképezkedtem a legszívesebben. Érdekes, hogy ekkor meg sem fordult a fejemben, hogy egyszer tagja lehetek a csapatnak. A sors hozta úgy, hogy pont Attila figyelt fel az internetes közösség építő munkámra, és lépésről, lépésre közeledtünk egymáshoz, míg végül feltette a kérdést, hogy írnék-e a Dovitnak cikkeket, illetve kipróbálnék e egy-egy újdonságot. Innentől nem volt megállás. Minden ment a maga útján. Cikk cikket követett, az emberek szép lassan kezdtek a Dovittal azonosítani.

Csak a method :)

- Egy eléggé nagy és népszerű Facebook csoportnak is a gazdája vagy, szívesen osztassz meg tippeket, trükköket, magyarázol el dolgokat. Honnan jött az ötlet?

Minden ember életében vannak sorsfordító pillanatok. Az enyémben az volt, mikor megalapítottam a Method Feederezők Klubját. Magam is sok internetes közösségnek voltam a tagja korábban, de mindenhol csak azt tapasztaltam, hogy sajnos az emberek jobban szeretik egymást sok esetben bántani, szekálni, kioktatni, mint segítő kezet nyújtani. Ekkor döntöttem el, hogy alapítok egy olyan csoportot ahol minden erőmmel azon leszek, hogy kizárjam azokat az embereket, akik ezeket a közösségeket a frusztráltságukból adódóan tönkre teszik a negatív megnyilvánulásaikkal. Habár a csoport horgászattal foglalkozik, de nem az a meghatározó, hogy ki mekkora horgász, vagy mekkorának tartja magát, hanem hogy milyen ember. Nos, emiatt hatalmas csatákat vívtam, mert az elején persze senki nem értette a szándékomat, és nem egy esetben kellett magyarázkodnom. Azt hiszem mára a szellemiségem nyilvánvalóvá vált, és napi szinten csatlakozik akár 50-60 ember is. A csoport gomba módjára nő, és büszkeséggel tölt el, hogy mára már szájhagyomány útján csatlakoznak az emberek, mert az egyik legnépszerűbb és legaktívabb közösség vagyunk. Számtalan találkozón vagyunk már túl, amit kevés internetes közösség mondhat el magáról, mármint amiket én ismerek.

Tudom, hogy például a vízparti szemetelés nagyon ki tud borítani (mint ahogyan a jóérzésű emberek többségét), és ennek a szemétnek a nagy része bizony horgászathoz köthető zacskó, doboz stb. Hogyan lehetne minél több emberrel elfogadtatni, hogy ne szemeteljen?

A horgászat, mint tudjuk, nem csak a halakról szól.  A hal a végcél. Gondoljuk csak el milyen lenne egy hatalmas beton medencéből kapitális halakat fogni. Nem hiszem, hogy egy hal önmagában meg tudja adni azt, amiért horgászunk. A vízpart, a vízpart környezete is elengedhetetlen része a nap végén megélt sikerélményünknek. Sajnos magam is sokszor tapasztaltam a parton hagyott csontis dobozok, levágott zsinórok, és a napraforgómag lehangoló látványát, de mégis csak pozitív példával, és példamutatással tudunk ezellen tenni, és mi, akiknek megvan ehhez a felületünk, a mi felelősségünk ennek a fontosságára rávilágítani.

- 2016 a változás éve volt számodra olyan szempontból, hogy eddig nem jártál versenyekre, idéntől viszont igen. Van ennek különösebb oka, vagy csak most jött el az idő?

Nos, igen a versenyzés….. Ez sokáig komoly fejtörést okozott, mert tévesen ítéltem meg. Míg nem jártam versenyekre, csak egy rivalizálásnak tartottam. Bevallom hatalmasat tévedtem. Minden pillanatát élvezem ennek a fajta vetélkedésnek, mert képet kapok önmagamról és a márkáról is. Míg nem képviseltem céget, csak a sporthorgászatot, egyszerűen nem éreztem szükségét, hogy ehhez versenyezem is kell. Viszont mára már belátom, hogy egy terméket, egy márkát csak úgy lehet hitelesen képviselni, ha ezt megmérettetem versenyeken. Számomra a versenyzés nem önigazolás, nem vágyok babérokra, csupán egy eszköz arra, hogy megőrizzem a hitelességem. Noha csak ez az első évem a versenyzés világában, sikerült egy remek szezont zárnom, és rengeteg tapasztalatot szereznem. Bőven van még hova fejlődni, de célok nélkül nem élhet az ember. Ebben a szakágban újabb és újabb célokat tűzhetek ki magam elé. Értek kudarcok is, de ezekből lehet a legjobban építkezni. Egy-egy kudarcos verseny nagyon fel tud paprikázni. A szezon zömében sikerült folyamatosan ott lennem az elejében, és ezt sokkal fontosabbnak tartom, mint a véletlenszerűen beugró alkalmi sikereket. Nagyon nehéz folyamatosan jó teljesítményt nyújtani főleg egy olyan mezőnyben ahol ismert, neves horgászok is vannak, és rajtuk kívül is sok profi teljesítményű pecás áll rajthoz.

Teljes felszereléssel :)

Ilyen, ha a Prérin húzza

Joker teríték

Egy jó helyezés a Moby nevelőtaváról

A jó társaságért is érdemes versenyre járni 

- Horgászat és versenyhorgászat között van számodra különbség, vagy mindkettőt teljes erőbedobással végzed?

Mostanra minden horgászatom egy verseny felkészüléssé vált, és a fejlesztői munkámban is nagy segítséget nyújtanak mind magam, mind a cég részére az itt megszerzett tapasztalatok.

- Nagy áldozatok árán kell kompromisszumot kötnöd hogy szabadidődben a vízparton lehess, vagy a család is inkább a szabadba vágyik veled együtt?

Bevallom, szerencsés vagyok, már amennyire szerencsének lehet mondani, hogy hivatásos tűzoltó vagyok. Mindenesetre sok szabad időm van a munkám által, amit szinte teljes egészében a horgászatra fordítok. A feleségem szinte minden versenyre, és olykor a kisebb lányom is elkísér a vízpartra. A családom már jó ideje elfogadta, hogy a vízparton érzem magam a legjobban, ezért nincsenek ebből konfliktusok. Szerencsésnek érzem magam, hogy ennyit horgászhatok.

A kisebbik lányom is imádja a pecát

- Mit kívánsz magadnak 2017-re?

2017-től nem várok többet, mint amit az idei évtől kaptam. Rávetem magam tavasztól újra a versenyzésre, szakkiállításokra, valamint a termékek fejlesztésére.

Köszönöm a beszélgetést, én azt kívánom, hogy a következő éved is legyen ilyen tartalmas és sikeres mint a 2016-os volt!

írta: Balogh Laci

fotók: Pechnyó Gergely