Hogyan került a csonti a tojásba? Avagy Sufni tuning 2.

 A mostani történet is valahol Húsvét hétfőjén indul, egészen pontosan azelőtt egy héttel. Épp egy kiadós vasárnapi ebéd után ecsetelgettem a legújabb barkács ötleteimet a kedvesem édesanyjának (!), és láttam rajta, hogy a csontis kosár ötlete valamiért nagyon megfogta. Talán nem is az ötlet, hanem csak az alapanyag. „Miért nem csinálod Kinder tojásból?” – kérdezte. Azóta is azon gondolkozom, hogy találhat-e jobb ötletgazdát egy barkácsoló horgász egy kreatív óvónőnél? Az alapanyag tehát adott volt, a megvalósítás nehézségeit pár perces guglizással áthidaltam, és azt hiszem nem is lehetne jobb időpontban mindezt bemutatni, mint ilyen közel a locsolkodáshoz (természetesen így mindenkinek marad ideje a kisgyerekektől begyűjteni a „hozzávalót”).

1.) Első lépésként szerezzünk egy Kinder tojást. Az elmúlt hónap kutató munkája alapján elmondhatom, hogy a régebbi fajták teljesen szétszedhetőek, az újabbak viszont egy kis áthidaló résszel vannak megoldva. Nekem jobban tetszenek az újabb fajták, mert a „sisakjuk” kisebb, így a megtöltésnél könnyebben tudunk beléjük több csontit tenni. (Az alábbi képek egy old-timer tojás hozzájárulásával készültek, mert ekkor még csak ehhez jutottam hozzá sajnos.)

2.) Ezt követően szedjük szét a tojást, és mindkét végébe fúrjunk egy lyukat. A „sisak” (a tojás kisebb része) részén lehet egészen kicsi a lyuk, mert itt csak damil fog áthaladni, az alsó részen azonban egy kis facsavarnak megfelelő lyukat kell fúrnunk.

3.) Ha ezzel megvagyunk akkor vegyük szemügyre a tojásunk alsó részét. Itt láthatjuk, hogy egy kis kiálló perem hivatott a két fél összetartását véghezvinni. E fölött a perem fölött azonban van egy extra rész, amit én feleslegesnek tartok.

4.) Ezt a részt tehát egy szikével vágjuk le óvatosan, és így nem lesz útban majd a későbbi furatoknak.

5.) Ha eddig megvagyunk, akkor jelöljük be a lyukak helyét a tojáson. A tojás legnagyobb átmérője 10cm, én 4 lyukat szoktam egy körbe fúrni, tehát 2,5cm-enként jelölöm a lyukak helyét.

6.) Tapasztalataim szerint sokat segítünk magunkon, ha egy vékony fúróval előfúrjuk a lyukakat, mindenképp érdemes megtenni a későbbi precízség érdekében.

7.) Ezután fúrjuk meg a végleges méretű lyukakat. Bevallom őszintén, én érzésre szoktam kiválasztani a fúrószárat, de ha valakinek nincs kiinduló alapja a megfelelő mérethez, ha legközelebb egy horgászboltban jár, mérje meg valamelyik gyári kosáron a lyukak átmérőjét, azzal biztosan nem tud tévedni.

8.) Ha a furatok a helyükre kerülte, akkor sok lesz a sorja. Én ezt fogóval, és késsel szoktam eltávolítani, vigyázva, hogy a lyukakat ne tágítsam tovább. (Egy kis smirglipapír sokat segíthet a műveletek végeztével.)

9.) A két felet összeillesztve a végeredmény már egészen hasonlít egy csontis kosárhoz.

10.) A vivősúlyról egy körteólom fog gondoskodni. Fontos, hogy olyat válasszunk, aminél a forgó minél nagyobb része szabadon van.

11.) Fűrészeljük le az ólom tetejét, úgy, hogy a forgót is eltávolítsuk. (A következő képek minőségéért elnézést kérek, sajnos a sufni elég sötét, nem könnyíti meg az amúgy sem profi fényképész a munkámat.)

12.) Reszeljük simára a keletkezett felületet, hogy minél jobban tudjuk majd a helyére illeszteni.

13.) Fúrjunk akkora lyukat az ólomba, amibe egy kis facsavar némi erőlködés árán majd stabilan tud rögzülni. (Két darab fúrószáramba került mire rájöttem, hogy a fúrót fokozatosan kell lassítani, ha elértük a kívánt mélységet, különben, ha hirtelen állítjuk meg, a nagy súrlódás miatt megcsavarja a fúrószárat, és eltöri azt!)

14.) Így fest az alsó rész szerelési útmutatója. A belső oldalra olyan alátéteket teszek, amik egymásban el tudnak fordulni, agy az ólom végleges pozícióját könnyebben tudjuk a függőleges irányba terelni.

15.) Egy csavarhúzóval szereljük össze a rendszert úgy, hogy minél központosabban, és függőlegesebben álljon az ólom.

16.) A „tető” elkészítéséhez a következők kellenek: egy darab vastagabb zsinór, egy kis méretű anyacsavar, egy kis forgó, és egy akkora gumigyöngy, ami rá tud csúszni a forgó fülére.

17.) Húzzuk át a forgót a zsinóron.

18.) Majd a gumigyöngyöt mindkét zsinórszálon áthúzva csúsztassuk a forgó fülére.

19.) Ezután vezessük át a „sisak” felső lyukán a zsinórt.

20.) Végül pedig rögzítsük a belső oldalon a kis anyacsavarra való csomózással. A csomókat húzzuk minél szorosabbra.

21.) Ezzel kész is a sajátgyártású csontis kosarunk, ami ebben a zord tavaszi időben sokat segíthet a horgászatunk eredményességén. Amint látjátok az egyiken több lyuk van, ezzel a csontik kimászási sebességét szabályozhatjuk. (Például a peca elején, ha több csontit akarunk bejuttatni gyorsabban, akkor a „lyukasabb” a jó megoldás.) És nyugalom, dobás, és vízbecsapódás közben sem esik szét a kosár, sok teszten van már túl, így biztosra mondhatom! :D

Zárszóként annyit mondanék, hogy az angol videókat nézegetve, az egyik horgász azt ecsetelte, hogy sokkal jobban szeret csontis kosárral kereső pecát végezni, mint pellettel, mert a csontival nehezebb eltelíteni a halakat, így ha utána ugyanoda visszadob, több esélye van, hogy lesz még olyan hal, ami csak az ő horgára vár.

Ha valakit mélyebben érdekel az ezzel a fajta kosárral való horgászat annak ajánlom a következő

(angol) videót: https://www.youtube.com/watch?v=CLV-YyRzPzw

Ilyen szép compókat adjon nektek a csontis kosaratok!

Görbüljön! 

Képek és szöveg: Zelenai Ferenc