Hatvani halparádé

Tudom, ez minden évszakkal így van, de az ősz valamiért akkor is különleges számomra. Habár a nappalok még kellemes hőmérsékletben telnek, de hűvösödnek az éjszakák, több csapadékra van esély, hűlnek a vizek, intenzívebben kezdenek mozgolódni a nagyobb halak is, a természettel együtt a halak is kezdenek felkészülni az előreláthatólag pár hónapig tartó leghidegebb évszakra. Kezdik feltöltetni télire a testüket energiával és ez a  pontyhorgászoknak is szinte csak előnyére válhat. Így esett a választásom testvéremmel arra a 3 napra is amit szerettünk volna eltölteni kedvenc hatvani bányatavunkon is nagypontyhorgászattal. Miután megtaláltuk a szerintünk ideális horgásznapokat és Dávid barátunktól elkértük a helyét, vadul elkezdtük figyeltük a meteorologiai előrejelzéseket, várható frontokat, előrejelzett légnyomást, csapadékmennyiséget. Szerencsére azt tapasztaltuk, hogy a túra első 2 napjára kellemes őszi időt jósoltak frontoktól és nagy légnyomásváltozásokról mentesen. Ennek örültünk mert szerintünk ha pár napig egyenletes idő van főleg ősszel az pont ugyanolyan jó lehet mint mondjuk egy betörő hidegfront. A túra utolsó napjára az előrejelzés ígért egy kis légnyomásesést csapadékkal fűszerezve. Nagy elszántsággal indultunk Hatvan felé kedd reggel és nem túl hosszú autókázás után meg is érkeztünk Dávidhoz a horgászboltba, ahol friss bojlikkal várt minket amiket gyorsan meg is vásároltunk és innen már csak pár perc kocsikázás volt a tóparti állásig. Örömmel töltött el, hogy pár nappal előttünk volt kint Dávid a helyén és fogott jópár szép pontyot az éjszaka folyamán.

 Gyors kikapkolás után természetesen elmentem pergetni szokásomhoz híven de most nem sikerült semmi ragadozót elcsípnem így gyorsan visszatértem a helyünkre, ahol addigra már Géb (a testvérem) behúzta mindkét felszerelésést a jónak vélt helyekre. Én sem tétlenkedtem, gyorsan hadrendbe állítottam mindkét felszerelésemet.

Minden felszerelésünk kb 85-95 méteres távolságban volt, mert itt található egy keresztben húzódó gerinc, ami előtt és mögött szeretnek táplálékot keresni a halak. Azért is nem húztunk messzebb, mert ha tőlünk jobbra kijönnek a merőleges oldalra, akkor nagyon közel húzunk egymáshoz, és ezt mi nem szeretjük. Délután négy óra körül javasoltam, hogy a napozásunk után állítsuk fel a sátrunkat, mert már korábban sötétedik és estére számítottunk az első kapásra. Természetesen a sátorállítás kellős közepén húzta el Géb baloldali szerelékét egy akkor még ismeretlen víz alatti harcos. Kemény fárasztás következett. Szerencsére a hal még bent a távolban átúszott jobboldali irányban ahol nem zavarta semmi a fárasztást. Tesóm nem erőltette, de már megtanulta ő is, hogy itt terhelni kell a felszerelést amennyire csak lehet, mert nem tudhatjuk mi van a víz alatt.

 Cirka negyed óra múlva láttuk meg  a szép tükröst elsőre... Egyből gumicsizmába ugrottam, hogy közelebbről tudjam megmeríteni a halat mert jóval tíz felettinek tűnt. Ahogy meríthető állapotba fordította Géb egyből alá toltam a bojlis merítőt és már a hálóban pihegett a csodás hal. Közben észleltem, hogy valami hűvöset érzek a lábfejemnél...igen, kicsit nagyon  beléptem a vízbe a csizmával és a nagy koncentrációban nem vettem észre, hogy megmerült a csizmám így tele vízzel léptem már ki vele a szárazföldre. Nem zavart majd megszárad...a lényeg, hogy tesóm első hala meglett. Gyors mérlegelés és fotó...15.75 kg volt az első tükrös.

 Majd mikor engedte volna vissza Géb a halat,  vad sípolásba kezdett az én kapásjelzőm...egyből siettem a bothoz majd felvéve a kontaktust a hallal fárasztásba kezdtem. Nem éreztem túl nagynak az elején, viszonylag gyorsan partközelbe is tudtam húzni de ott csinált azért jópár kitörést ahol már láttuk, hogy komolyabb hallal van dolgom. Amint lehetett Géb egyből merítette majd gyors mérlegelés és fotózás következett. 14.5 kg volt a szép sárga tükrösöm!

 Mindkét ponty dupla 24 mm es süllyedő bojlira éhezett meg, azzal a különbséggel, hogy testvérem szénhidrátos bojlival csalizott rágógumi ízesítéssel, én pedig hallisztes májas bojlival. Ahogy elúszott a tükrösöm, tesóm másik készsége füstölt el és pár perc múlva egy 8 kg körüli tükröst meríthettem neki. Kiszabadította a horgot és tette vissza épp a botot a villára amikor kicsúszot az ólom a kezéből...és belerántotta a horgot a bal vádlija közepébe.

 Húúú mondom ez nem gyerekjáték. Nem mertünk hozzű nyúlni mert elég mélyen volt és nem akartuk, hogy baj legyen. Egyből visszaengedtem a halat aztán hívtuk Dávidot, hogy kéne kis segítség mert menni kéne a hatvani balesetire. Megígérte, hogy egyből jön ahogy tud. Szerencsére előbb kaptunk halőri ellenőrzést így a halőr vitte el Gébet a kórházba. Ezúton is köszönjük! Hamarosan visszatért tesóm, sikerült kis fájdalomcsillapító injekció után a doktornak kivennie a horgot és folytathattuk a horgászatot. Amíg távol volt én felépítettem a sátrunkat és be is költöztettem mindkét ágyunkat hálózsákostul! Megnyugodtunk, hogy végülis szerencsésen véget ért ez a kis kaland és miután újrahúztuk a felszereléseket lefeküdtünk aludni. Az éjszaka eseménytelenül telt el. Csak a hajnali 6°C volt kissé szokatlan a városi reggelek után. De ez már az ősz jele, főleg, hogy csillagos volt az égbolt egész éjjel. Egy forró tea-péksütemény reggeli után visszadőltünk még sátrunkba, mert meg akartuk várni a 10-11 órát mert addig még számítottunk egy kapásra legalább. Így is lett, mert Géb balos cuccát húzta el egy vízalatti útonálló 10 óra után nem sokkal. Rövid, de küzdelmes fárasztás után egy szég nyurgástestű pontyot mérlegeltünk neki 10.10 kg-val.

 Napközben pár órára Géb kivette egyik bojlis botját és feederezni kezdett de most nem volt szerencséje ebben, mert kapás nélkül megúszta. Frissítettük csalijainkat és napoztunk a csodás délutánban. A délután nekem tartogatott még pár darab kisebb pontyot 3-4 kg között.

 Már épp lemenőben volt a Nap, mikor megint tesó bal oldali készsége aktivizálódott! Tudatos, célravezető fárasztással 20 perc alatt pontybölcsőbe segítette a csodás pikkelyest. 13.5 kilósnak mértük. Erről a halről több fotót csináltunk mert olyan szép volt a napfényben, de utána őt is egyből visszaengedtük, hogy élhessen tovább még!

 Ismét a rágós-szénhidrátos dupla 24-es kombináció volt a nyerő. Azt tudni kell, hogy behúzásonként nem etettünk sokat maximum 15-20 szem bojli volt csak a hajóban semmi más! Mire teljesen besötétedett már újrahúztuk a felszereléseinket és egy kis tábortűznél vacsora közben beszélgettünk majd nem sokra rá mindkettőnkön úrrá lett a fáradtság és beköltöztünk halózsákjaink rejtekébe.

 Géb fogott éjjel 3 db halat 7-8 kg körülieket, nekem eseménytelenül telt az éjjel. Vagyis halat nem fogtam, de mindenben segítettem testvéremnek!

 Csütörtökre megérkezett a jósolt felhősödés és picit le is hűlt az idő, de ez nem szegte kedvünket. Napközben engem dolgoztatott meg pár kisebb ponty, viszont nagy halat nem tudtunk fogni.

 De egy jó ebéddel a büféből mindenképp gazdagabbak lettünk!

Ebéd után elkezdett esni az eső ami kitartott egészen estig így szinte végig a sátrunk menedékében voltunk és beszélgetéssel, pihenéssel töltöttük az időt. Bíztunk az utolsó éjszakában. Este fél 10-ig nem nyúltunk a botjainkhoz, de akkor úgy döntöttünk, hogy mindegyiket újracsalizzuk és a jobb szélső kettőt amire vagy nem is, vagy csak alig volt kapás kicsit elhozzuk balra és kicsit beljebb húzzuk. Ezzel végeztünk is egy óra alatt aztán álomba szenderültünk. Éjfél után nem sokkal Géb balos botja fütyült el megint. Kontaktus felvétel után a szitáló esőben nem érezte túl nagynak a halat de ahogy közelebb jött és megláttuk akkor derült ki miért nem érezte nagynak. Mert egy amur volt, aki jött a part felé. Egyből lazított az orsó fékjén mert várta a kirohanásokat. Az amur koma produkálta is azokat...kb 10 szer tört ki nem kicsi cirkuszt csinálva az éjszakában. Amint lehetett merítettem, majd gyors mérlegelés, fotózás és már engedtük is el. 10.2 kg volt ami Géb új amurrekordja is egyben!

 Hamar visszahúztuk a felszerelését és bíztunk a további kapásokban. A következőre hajnalig kellett várni ami az este áthelyezett boton következett be. Szép húzós kapással jelenetkezett a hal. Erőteljesen védekezett de a jó felszerelés és tesóm fárasztása felőrölte erejét a szép tükrösnek. 14.1 kiló volt pontosan.

Ezt a szereléket is visszahúztuk majd mivel még korán volt visszafeküdtünk. 9 körül felébredtünk, éppen a botok mellett sétáltam, és pont akkor húzta el valaki a szintén áthelyezett botot. Egyből felvettem a kontaktot a hallal és éreztem, hogy jobb hal lesz. Lekért az orsóról vagy 20 m damilt mire meg lehetett fordítani. Nagy súlyt éreztem végig, és azt, hogy tudja mit akar. Ez ellen kellett nekem dolgozni, mert nem nagyon akart a part felé jönni. Végül 20 perc után láttuk meg elsőre a tekintélyes méretű sötét öreg tükröst. Géb szakszerűen merített amint tudott majd határtalan boldogság lett úrrá rajtam mikor megláttam, hogy minden bizonnyal a túra halát fogtam meg! Többször mértük le mert közel volt nagyon a 20 kilós álomhatárhoz de szerettünk volna teljes mértékben hiteles eredményt. 4-5 mérés után láttuk, hogy nem éri el a hal a 20 kilót de nem bánkódtunk egy cseppet sem mert csodás hal volt csodás fárasztási élményt adva nekem. 19.4 kg volt pontosan az öreg bányatavi tükrös.

 Ezt a botot már nem húztuk vissza mert közeledett a peca vége és lassan pakolnunk kellett már. Boldog voltam mikor visszaengedtem ezt a halat is. Csodálatos horgászat volt ezen a 3 napon és örültem, hogy testvéremnek is ilyen szépen összejött ez a horgászat.

 Itthon azért még sokat beszélgettem vele erről a horgászatról és aban egyet értettünk mindketten, hogy a bányatavi horgászatnak most egy olyan szerencsés 3 napját sikerült kifognunk amit nem tudni lesz e még ilyen valaha. Sok napot töltöttünk már el együtt vagy külön ennek a hatamas bányatónak partján, így mindketten tudjuk, hogy itt nem adják olcsón a sikert. Minden halért nagyon meg kell dolgozni és itt nem csak a fárasztásra gondolok. Mindennek klappolnia kell, mert különben nem jön a siker. Aki ezt nem tudja vállalni az ne is erőltesse a bányatavi horgászatot mert sikertelennek fogja magát érezni a kudarcok miatt. Annyi még hozzá tartozik a leíráshoz, hogy 4 féle csalit próbáltunk. 2 féle szénhidrátos bojlival horgászott testvérem: rágógumis és alma-chilis ízűvel. Én halas májassal és natur halassal.

 De valamiért most jobban műküdtek a szénhidrátosok, így én is ezekre váltottam a túra közepétől. A bojlik méretéről és csalizási módjukról még annyit szeretnék leírni, hogy dupla 24mm süllyedő, szimpla 24mm süllyedő, szimpla 28mm süllyedő és szimpla 30 mm süllyedő verziókat alkalmaztunk.

 Nem tudom lesz e még valaha ilyen vagy ennél jobb horgászatunk ezen a tavon de boldog vagyok nagyon, hogy ezt a 3 napot sikerült egy ilyen csodás vízen, ilyen csodás halakkal megélnem testvérem társaságában.

Minden horgásztársamnak hasonló horgászatokat kívánok! :)

Szereplők:

Schweininger Gábor (Géb)

Schweininger Tamás (Tomichef)

Ében a törpepincser

Mesélő:

Schweininger Tamás (Tomichef)