Halak női kézben
Lássuk be, egyenjogúság ide, egyre szabadabb világszemlélet oda, azért manapság is elég ritka hogy egy nőt komolyan foglalkoztasson a horgászat, az pedig még ritkább, hogy a szabadideje nagy részét is ez a tevékenység tegye ki.
Különösen úgy, hogy nem a család unszolására látogatja a vizek partját, hanem belülről fakadó szenvedélyből. Mikor először találkoztam versenyen Telinger Katival már akkor elhatároztam hogy sort kerítek egy rövid interjúra, hiszen feltűnt hogy nem a "szokásos" (és ezt nem bántásból hanem tapasztalatból mondom) apa szerel és bedob nekem női horgász, hanem igazi profi, mindent magának készít és nem csak hogy meg is fogja a halat, de a horgászat iránti szenvedély is tisztán látszik viselkedéséből.
Biztosan unalmas már a kérdés, de hogyan kerültél ilyen szoros kapcsolatba a pecával?
-Gyerekkorom óta horgászok és visszagondolva 8 évesen kaptam az első pecabotot, a „felszerelést”, amit anno egy damil, úszó, ólom és horog tett ki. Nagyon boldog voltam kislány létemre. Elárulom, hogy a családból senki nem pecázott ! A szomszéd kisfiúval mentem délutánonként. Elindult bennem egy olyan szeretet, imádat a halak és a sport iránt, amit szavakkal kifejezni nem tudok. Évről évre jobban szerettem pecázni, most meg már teljes mértékben életem elválaszthatatlan része lett.
Tehát nem a "klasszikus" utat jártad, hogy a család többi (férfi) tagja miatt kezdted. A saját családod pedig nyilván így fogadott el, képeidet látva sikeresen megszerettetted velük is e nagyszerű sportot. Gondolom nem volt nehéz
-Apukám örült, hogy a horgászatnak hódolok, de természetesen valahol féltett is, mert kislányok abban az időben babával játszottak, nem pedig a vízparton ültek és horgásztak. Későbbi férjemet megismerve első kirándulásunk egy horgásztóra vezetett, ami azért nem mindennapi randi hely és ott szembesültem a ténnyel, hogy szeret pecázni! Így megvolt az állandó hétvégi programunk. A harmadik fiam megszületése után egy kicsit hanyagoltam a sportot, mert az időm nagy részét a gyerekekkel töltöttem. 5 éves volt a legkisebb, amikor újra elkezdtem horgászni. Hétvégenként tele piknik kosárral kocsiba ültünk és mentünk! Megszeretettem velük a pecát, ami mai napig látszik, szerencsére imádnak horgászni.
Az a típusú horgász vagy inkább, aki valamiféle rekordot kerget, méretben, darabszámban, versenyeredményben, vagy inkább a vízpart semmihez sem hasonlítható komplex nyugalma miatt horgászol? Vagy máshogy fogalmazva mi az ami a vízhez köt?
-Nem kergetek különösebben semmilyen rekordot, viszont sokan tudják rólam, hogy szeretem a nagy halakat, de ugyanúgy imádom a kisebb testűeket is. Sokszor nem a méret a lényeg, hanem hogy fogjam őket. A vízparton legtöbbször csend és nyugalom van. Teljes feltöltődés munka után még az a 3 óra is, amit kint töltök.
Sokszor előfordul, hogy egyedül is ellátogatsz pecázni. Büszke férfi horgásztársaid hogyan szokták ezt a parton fogadni?
-Néha elgondolkodom rajta mert nem értem, hogy mi nők miért nem pecázzunk többen…Ha új tóra megyek soha nem is látok ott női horgászt és csak meredten néznek rám a többiek, jó, hogy fel nem teszik a kérdést, hogy egyedül egyáltalán mit keresek ott. Úgy alakult, hogy az utóbbi 2 évben általában egyedül megyek pecázni. Ahol már ismernek, ott meglepően jól fogadják, nagyon örülnek, ha meglátnak! Sőt sok meghívást is kapok férfi horgásztársaktól közös pecára, amit szívesen elfogadok, és általában eleget is teszek a meghívásnak.
Biztosan sokféle horgászmódszert kipróbáltál már, melyik, vagy melyikek a kedvenceid?
-A legyezést nem próbáltam. A pergetést még tanulom. Szeretek bojlizni, feederezni,de a legjobban úszózni.
Bár mondtad, hogy nem a rekordokat hajszolod, de minden horgásznak vannak "legjei". A tiéd milyenek? Milyen/melyik fogásodra emlékezel legszívesebben vissza?
-Az eddigi legnagyobb halam egy pikkelyes ponty, ami 24.10 kilogramm volt. De 20 kg felettit már 6 darabot sikerült szákba terelnem. A nagyhalak megfogása mind emlékezetes marad számomra, de egyet biztosan soha nem felejtek majd el, az idei évben történt egyik tavaszi pecámat: március 15-én nagyon cudar időt fogtam ki havas eső, viharos szél kíséretében, a botra szinte ráfagyott a kezem, bokáig jártam a sárban, de mégis rendíthetetlenül pecáztam tovább. Kitartásom gyümölcse egy 20.95 kg pikkelyes nagyon szép ponty lett, mely egyből meleggé varázsolta a pocsék időt.
Gyakran előfordulsz különféle horgászversenyeken is. Milyen eredményedre vagy a legbüszkébb?
-Hát igen, nagyon sok versenyen rész vettem már. A tavalyi évem volt a legeredményesebb, 21 kupát gyűjtöttem be. A legbüszkébb az Ordas tavon megrendezett Pilán József emlékversenyre vagyok. Sikerült a 3. helyezést elhoznom. Boldog voltam, mert a Józsi bácsit nagyon szerettem. Ha ránézek a kupára még most is kicsordul a könny szememből...
Kati, azt gondolom hogy a horgászattal kapcsolatos tevékenységed nőként talán ha nem is egyedülálló, de biztosan rendkívül ritka (sajnos), köszönöm hogy megosztottad velünk!
Fotók: Telinger Katalin
Családi verseny Ráckevei Dunaági Horgász Szövetség Módra
Idén sokkal több versenyre terveztem eljutni mint az előző évben. Voltak köztük régi kedvelt rendezvények is, de volt két rendezvény amire már vágytam korábbi években is, de még nem jutottam el soha.
Vége a préri kupa selejtezőknek
Kialakult a továbbjutók teljes névsora és a nyereménylista is teljes! Aki nyert napijegyet vagy svédasztalos ebédet, az a kupont az étteremben átveheti.- Online rendelés
Rendelés feldolgozás: 8-16 - Ingyenes szállítás
14 999 Ft feletti vásárlásnál - Biztonságos vásárlás
rendelési információk biztonságban vannak