FEEDERGURU-MAVER METHOD MASTERS DÖNTŐ 2017

A döntőnek ismét a Szeged mellett található Maty-ér adott otthont, ahogy a tavalyi évben is. Igazán nívós mezőny gyűlt össze már péntek reggelre. A kitűzött pályaszakaszhoz érkezve a nevezett versenyzők kétharmada fogadott, lázas készülődésben voltak, lassan kezdetét vette az edzésnapi peca. Megjelent jónéhány igazán ügyes amatőr pecás, köztük a bázisot jelentő zsennyei különítmény, de profi csapatok is szép számmal képviseltették magukat. Jelen volt természetesen a Tímár Mix, de jöttek a Top Mix és a Walterland-Maros Mix csapatától is versenyzők, külön örömömre idén a Haldorádó is képviseltette magát a versenyen, a teljesség igénye nélkül. Így jelen volt az idei és tavalyi ranglista győztes, az idei országos method bajnok és számtalan jobbnál jobb amatőr horgász! Mondom amatőr, de ki mondja meg, hol a határ profi és amatőr versenyhorgász közt?

Kötetlen beszélgetések, zrika, barátkozás jellemezte a verőfényes reggelt. Itt-ott előkerültek a pálinkás butykosok, szentesítve a találkozás örömét. Talán ez volt a legjobb nap a háromból a pecára, még nekem is jöttek a halak…

Magáról a versenyről, az eredmények alakulásáról nem is ejtenék több szót, beszéljen az eredménylista helyettem. A vendéglátás a szokásos volt, Zsóka szívélyesen fogadott minket a megszokott profizmussal elegyítve, az Attila által vezetett konyha szintén kitett magáért. Nincs még egy hely, ahol ilyen körülmények fogadnák a versenyhorgászt! Sajnos jövőre más helyszín után kell néznünk a döntő lebonyolítására, az evezőspálya jövő évi rekonstrukciós munkálatai miatt. Kétség se legyen, jövőre is lesz persze Method Masters, árulkodik erről az is, hogy szponzorunk a végén vándorkupát adott át a győztesnek!

Engedjetek meg nekem a konkrét beszámoló helyett egy amolyan összegzést a versenyről, elmélkedést a versenyhorgászatról, methodozásról, szabályalkotásról.

Az előversenyek kissé nyögvenyelősre sikerültek személyes problémáim okán, de elmondható, idén is sok embert mozgatott meg a sorozat. A döntőre konkrétan 61 versenyző érkezett, szemben a tavalyi alig negyvennel! Szabolcs persze biztatott tavaly is, hogy jó lesz ez, csináljuk, van rá igény. Én ugyan szkeptikus voltam, most mégis igazat kell adnom neki. A methodozás, egyszerűsége és eredményessége miatt egyre népszerűbb a feeder horgászok körében! Persze a ranglistások rendre megtöltik a Maty-ért, kicsit könnyebb így versenyt szervezni, de ehhez a teltházhoz is sok év kemény munka kellett a Szövetség részéről. Tisztelet érte.

Idén néhány változtatást eszközöltünk a szabályokban. Ezek közül az előke 15 centiméterben maximálása az egyetlen igazi módosítás, a többi csak finomítás, pontosítás, nem is igazán függ össze közvetlenül a horgászattal. Természetesen igazodunk az országos szabályzathoz, amennyire azt a verseny alap filozófiája lehetővé teszi, figyelemmel kísérjük annak alakulását. A szövetség is maximálta a használható előkehosszt, gondolom nem más volt a cél, mint a hosszúelőkés módszertől való elkülönítése a methodozásnak. Mi úgyanígy gondoljuk.

Sarkalatos pontja még a kialakuló szabályrendszereknek az etetés, limitek meghatározása. A method jellegéből eredően nem egy olyan módszer, ahol a nagy mennyiségben bevitt etetőanyagok játszanák a főszerepet, hétköznapi pecák során főleg. Inkább a kevés, de jó minőségű method mixek alkalmazása a jellemző, valamint a method egyfajta kereső peca is, ezekben azt hiszem, egyetérthetünk!

A versenyzés persze más! Ott nem kereshetjük a halat, csak a saját szektorunkban, azaz korlátozva vagyunk . Marad az etetés! Még tavaly indítottam egy szavazást, amelyben egyértelműen az etetés engedélyezése mellett tettétek le a voksotokat.

Van olyan kezdeményezés is, konkrétan a halat.hu versenysorozata, a Methodozás Mesterei, ahol tilos az etetés, szigorúan a method klasszikus alkalmazása megengedett. A Préri kifejezetten alkalmas erre a pecára, ezt már többször bizonyította, de máshol ez nem biztos, hogy így van. Mi mindenestre ragaszkodunk az etetéshez, szerintünk ez része kell legyen egy feederversenynek. A hétköznapi methodozás az egy másik műfaj, ahogy a versenyhorgászat sem összehasonlítható a konyhapecával.

Itt jön képbe egy másik kardinális kérdés. Limit or no limit? A Szövetség a szabályrendszer magalkotása során egyértelműen kiállt a limit mellett, mondván, ezzel is az esélyegyenlőséget kívánják támogatni. Elfogadható érv, kiváltképp ha tovább olvasgatjuk a szabályokat. Emögött nyilván ott van a hosszúelőkés szabályzat működése során begyűjtött sokéves tapasztalat is. Mi azt gondoljuk, hogy a mi általunk megalkotott szabályok, úgymint, hogy horgászni csak flat method, töltögetős kosarakkal lehet, az országos bordáskosaraival szemben, az garantálja, hogy az országos limitnél nem kerül be nagyobb mennyiség a vizekbe, egy-egy verseny során. Most már tapasztalatokkal is rendelkezünk. Barátom, ki nagy etetéspárti, saját bevallása szerint sem tud többet bejuttatni, ha közben horgászni, halat fogni is akar a verseny öt órája alatt, mint az országos limit. A felhasználható horogpelletek mennyiségét, egy methodos ezt tudja, korlátozni nem szerencsés, hiszen van belőle két táskányi, mit hagyjunk otthon? Persze fontos szempont volt az is, hogy ez egy amatőr verseny, nem kvalifikál sehova, a szabályok minimalizálása volt a cél az induláskor. Szektorbírókra, meg a sárgalapkora végképp nem telik és nincs is szükség, elég a horgászbecsület, még mindig ezt vallom és remélem, hogy ezt a hitemet nem csak meghagyjátok, hanem erősítitek is bennem, a jövő évi találkozások során!

Summa summárum, jó évet zártunk! Köszönjük a rendező vízterületeknek a lehetőséget, a szponzornak a díjakat, bonyolításban való aktív részvételt, és nem utolsósorban nektek, hogy idén is részt vettetek a versenysorozatban. Ne legyen jövőre sem másképp, legfeljebb még elégedettebbek legyünk valamennyien és ha lehet, még nagyobb harc legyen a Method Masters címéért!

Találkozunk 2018-ban, de addig is legyen feszes a zsinórotok!

Írás és képek: Mizser Csaba