Februári szösszenetek

Igazán szerencsésnek mondhatom magam, mert februárban négy alkalommal is eljutottam kedvenc szenvedélyemnek hódolni. Ismét sok érdekességet hozott az első pár alkalom, és ahogy a forgatókönyvben általában írva vagyon nem csak öröm és boldogság, de dráma is volt. De ne szaladjunk ennyire előre, kezdem is rögtön az első alkalmammal.

Február elején volt szerencsém találkozni egy „kollegával” Takács Attilával, aki egy botot hozott, hogy jutassam el a gyermek segítő akcióba. Mikor átvettem a botot szóba elegyedtünk és megtudtam, hogy saját csalit szokott gyártani. Felcsigázta a kedvem és elkezdtem morfondírozni, milyen is lenne egy saját bejáratott pellet, de erről majd később.

Zolival már akkor tanakodtunk hova menjünk idén először, amikor még javában a jég uralta a tavakat. Természetesen a Villantón volt az újdonságok első bevetése...

Mondanom sem kell, előtte való este alig bírtam elaludni és természetesen felkelni is ilyen nehéz volt. Andinak köszönhetem tulajdonképpen, mert jól oldalba bökött a következőt mondogatva..”szívem…az ébresztőd..NYOMD MÁR KI”. Így hát miután helyre állt a béke akkor tudatosult bennem, végre horgászni megyek. Zoli a szokott helyen várt, rajta is lehetett látni az izgatottságot. Útközben alig voltak az utakon és sokat elmélkedtem, melyik újdonságokat vessem be és melyikkel is kezdjem. Több gyártó friss palettájáról is válogattam össze csalikat, adalékokat és etetőkajákat így bizony nehéz volt eldönteni, mi legyen a prioritási sorrend. Érkezéskor egy számunkra újdonság fogadott minket, egy sorompó. Mondtam is magamban, túl korán érkeztünk, majd egy ismerős, barátságos hang szólt felénk: „Akkor most nem jöttök be?! „ Laci volt az a halőr, aki nagy szeretettel üdvözölt minket. Szeretünk vele beszélgetni, mert mindig tudja hova érdemes leülni és ezúttal egy olyan helyet mondott, hogy próbáljunk ki ahol még nem ültem. Tanácsát megfogadva ez így is lett. Fontos volt számomra ez a nap, ugyan is kipakoláskor szembesültem a ténnyel, hogy a tavaly megvett botommal és orsómmal még nem fogtam halat. Bekevertem a decemberben sikert hozó etetőkaja kombinációt, ami nem más, mint egy HIDEG VIZI feeder és egy édes-halas method kaja volt némi feed pelettel és CSL-el ellátva. Remegő kézzel végre bedobtam az első botom, amit nem sokkal a másik követett.

A 2016-os peca első képe

Egy óra elteltével jelentkezett az idei év első hala számomra, egy erős teli pikkelyes 2 kiló körüli jószág, ráadásul az új bottal. Nagyon boldog voltam, hisz ilyen hamar évkezdéskor még sosem fogtam halat. Nem sokkal a visszadobás után a másik boton jelentkezett egy ráncigálós kapás, ami bevágás után sajnos nem lett meg. Átnéztem Zolihoz, aki 3 pontyon már túl volt és ismét fáraszt. Más stratégián volt, mint én és vagy 30 méterrel beljebb is. Merítésnél láttam, csak hogy egy tokot fogott. Az idei első különleges hal meglett.

Zozó, a TOK király

Fotózás és visszaengedés után nálam is jelentkezett ismét egy kapás. Sikeres akasztás után éreztem, hogy nagyon rázza a fejét..csak nem..de..egy tok landolt az én merítőmben is.

SzevaszTOK

Napom megkoronázva és behúzhattam az idei első különleges halat rögtön az első pecán. A szél ismét fordult és eltűntek a kapások, de legalább a nap sütött. Amint ismét változott a szélirány, gyorsan befrissítettük a csalikat és újradobtunk. Mindkettőnknek meg is lett az eredménye. Egy óra leforgása alatt két kapásom is volt, ebből sajnos csak egyet sikerült a partra emelnem, a másik hálóba terelés közben elillant. A nap összegzésénél döbbenten számoltuk a dolgokat. Nekem 2 ponty 1 tok, Zolinak 7 ponty 1 tok. Februári szezonindítónak hibátlan volt.

Ami ezután történ az tulajdonképpen egy drámai fordulatnak is mondhatnám. Zsigával egyeztetve úgy döntöttünk, kimegyünk A KÉK-re.

Mi voltunk aznap az elsők, bár ilyen hidegben, reggel 6-kor meglepődtem volna, ha bárki is lett volna rajtunk kívül. A büféhez érve ismerős arc fogad bennünket, a tulaj párja. A két napijegy kérése közben váltottunk pár szót és kiderült, hogy a régi tulaj vissza veszi a tó irányítását, így ők mennek. Hát ez kora reggel úgy ért, mintha ott helyben megmártóztam volna a tóba. Így hát fájdalmas szívvel kiváltottam az utolsó KÉK tavas napijegyet. Az idő mesés volt, búcsúhoz volt méltó. A vízállás akárcsak tavaly jócskán magas volt, a fakuckók közül az első négybe nem lehetett horgászni se, így a jól megszokott lépcsős részt választottuk. Ha indult már bárkinek rosszul egy nap és rossz jött utána az most kezet foghat majd velem, ugyanis a bot összeszerelésnél apró baleset ért és eltörött az utolsó bottagom vége. A sors pikantériája, hogy amikor decemberben voltam itt, akkor a spiccemet törtem el dobásnál ugyanezen az álláson. A szerencsém annyi volt, hogy nálam volt a 360-as botom így megmenekült a napom. Az etetőkaján semmit nem változtattam a jól megszokottnál.

 A jól bevált hely

Miután mindkét botom bent figyelt, nekiálltam egy vékonyabb fonott zsinóros szereléket kötni, majd hirtelen kapás lett. Bevágást követően a zsinórom elszakadt, így a dobóelőkémnek és 90 méter zsinórnak integethettem a partról. Azonban kapás lett a kicsi boton és mit ad a jó ég, a 90 méter zsinór felakadt a szerelékemre, így a halat is és a szereléket is ki tudtam bányászni a partra. A szerencsétlenségeimen elgondolkozva rájöttem milyen szerencsés is vagyok tulajdonképpen. A szereléket lefinomítottam és bevetettem egy, a már Villantón is letesztelt dippet és fokhagymás-halas pelletet. Hátborzongatóan büdös bedippelve és fluos a dipp, így ki is emeli az illatanyag központját.

 Az egyik legjobb idei újdonság

A kis botot érte a megtiszteltetés, hogy ez a horogra való kombináció rákerüljön. Bedobás után egy fél órával jelzett is a nyeletőfék. Néztem a botot és nem hittem el, hogy februárban lehet ilyen hirtelen nyeletőfékes kapást kicsikarni. Bevágás után éreztem, hogy megvan ez a hal is, majd sikeres merítés után be a gyűjtőbe. Ezzel részemről a kvóta megvan. E közben Zsiga sem tétlenkedett. Csalit csali hátán próbálta kapásra késztetni a halakat és elkapta a ritmust elég rendesen.

Zsiga probálkozásának gyömülcse

Ketten annyi halat szedtünk ki, hogy engedtünk vissza jócskán és egy öreg bácsinak is megfogtuk a kvótáját, aki kiült mellénk. Megsajnáltuk, mert 40-es távot dobált, ott pedig ilyen hidegben nincs esélye, így boldogan elfogadta a segítségünket.

Az utolsó halas képek a KÉK - ről

Pakolászás közben többször körbenéztem a tavon elraktározva az fejembe a pillanatnyi képeket. Kifele menet lemérettük az utolsó adag halat és még egy kellemeset beszélgettünk. Ígéretet kaptam, ha újra nyitnak, vagy bérelnek egy tavat mindenképp szólnak. Búcsúzásnál megköszönték, hogy nagyon sokat jártam le és hogy sose panaszkodtam én pedig megköszöntem a kedvességüket és minden jót kívántam a továbbiakban. Kilépve a büféből egy utolsó pillantás a tóra és jött a sok emlék…az első swingeres kapás a bojlis botokon, az első tok, az első non-stop horgászás,a 2015-ös legnagyobb hal…majd fájdalmas búcsút vettem és elindultam haza.

Ezen élmények tudatában készültem a hétvégére, ugyanis befűztem aput, hogy jöjjön ki pecázni. A csavar a sztoriban annyi, hogy ezt meghallva Zoli is mondta, ha így megyünk, jönne ő is és javaslatára a Villantón kötöttünk ki.

Így is lett, ahogy elterveztük. Reggel felvettem aput és elindultunk. A fogadtatás, mint mindig barátságos volt, Laci jött üdvözölni minket és szólt, hogy Zoli foglalta a helyeket. Nagy örömömre láttam, hogy nincsenek sokan, pedig kitűnő kis idő volt. Lehet, hogy ez annak is köszönhető, hogy előtte való nap esett és másnapra is esőt mondtak. A lényeg, hogy a helyünk pont azon a szabad részen volt, ahol tavaly egy versenyen nulláztam. Gatyámat felkötöttem és elhatároztam, megmutatom már csak azért is, hogy lehet ott is diadalmaskodni. Pakolászás közben megérkezett Paja is, aki este jelezte, hogy kijönne ő is tesztelni. Van mit tőle ellesni, mert igencsak nagy mágus a pasztázás területén. Zoli mondta, hogy egy kárászt fogott eddig a szokásos 120-130-as távból. Apa is kipakolt és összeszerelte a botjait. Az előkészületet pont úgy időzítettem, mire ő felszereli a botjait, addigra bekeverem az etetőt. A kaja ezúttal egy új fluoreszkálós büdös csali lesz a HIDEG VIZI kajával, feed pellettel és CSL el.

A fluós etetőanyag vízbeéréskor....

 ...és megpiszkálása után

Ilyen kaját még nem csináltam, így remek tesztelésnek nézek elébe. A kaja elsőre büdös, de mélyebb szippantásra már kellemes és valóban remekül festi a vizet.

 Derűs napnak indult és remek idővel

A szél azonban forgolódott és négyszer fordult meg pár óra alatt. A csaliarzenálom majdnem minden tagját bevetettem, míg végül egy kukoricás pelletet raktam fel apunak. Zoli közben kiszedte a FIRST BLOOD-ot.

Zozó rákapott a fárasztás ízére

Ismét elégedett lehetett a saját elképzelésének megfelelő etetőanyag és csali kombinációval. Végre nekem is lett egy kapásom. Bevágás után elégé nagy súlyt éreztem a zsinór túloldalán, de kettő tekerés után leakadt. Bánkódtam, mert nem két kilós példány volt, de úgy voltam vele, jön még másik. Közben apunak is kapása volt és kiszedett egy erős pikkelyes pontyot. Örült neki, mert végre beérett a várakozás gyümölcse. Ahogy átváltottam erre a pelletre, nekem is több kapásom lett. A nagy frissítések közepette megint megfordult a szél és a szemem sarkából láttam, hogy Paja bizony pakol. Befejezte mára, ez a mai nap nem kedvezett neki, de elszántan távozott, hogy nem adja fel és újra fog próbálkozni. Ahogy lelépett, abban a pillanatban ráncigálós kapásra lettem figyelmes. Bevágás után finoman hoztam a halat kifelé, örültem, hogy végre én is fogok egy halat. Ahogy felhoztam a felszínre már láttam, ez bizony a kedvenc halam, a tok. Apa is megörült és hozta a merítőt, azonban a merítés előtt a tok úgy gondolta, ha már megmutatta magát minek jöjjön ki a partra, inkább leakad és visszaúszik. A balszerencsém tovább fokozódott… Közben Zoli is ráncibálós kapásnak vágott be, azonban neki kijött a tok. Szép karcsú bajszos jószág volt gyümölcsös csalira, tipikus tok csali ugyebár...

TOK jó neki

Egy gyönyörű spanyolpikkelyest is adott a Villantó

 Zoli egymás után szedte ki a rajból önként jelentkező egyedeket és csak néztem, hogy hol lehet a hiba, amikor is ismét szép lassú húzós kapásra vágtam be és megint jóféle súlyt éreztem és ismét pár tekerés után megszűnt a nehezék. Kezdtem frusztrált lenni ugyanis ez nem volt eddig jellemző. Három kapásom volt, mégsem tudtam halat kiszedni és lassan menni kell haza.

A Vasmacskánk, aki a kabalánk is

 Pakolás közben megnéztem az etetőanyagomat és elkezdtem játszani a gondolattal, hogy a csali készítésem első kísérlete ez a kaja lesz. Nagyon büdös, színezi is a vizet, igazi kezdő csali készítésre szánt anyag. Zoli mondta, hogy ő még marad egy picit és elköszöntünk tőle. Hazafele menet kielemeztük apuval a napot és azért rá kellett döbbennünk, hogy igencsak hideg még a víz és nincs okunk a panaszra, de megint volt miből tanulni.

Hazaérve pakolásztam és akkor előjött az ihlet a megfelelő házi csalihoz. És hogy miből is állt, hogy nézett ki és hogy sikerült a teszt az a következő cikkemből kiderül.

Lacoking