Extrém peca-extrém időjárásban

2014.Május.03.-04. a verseny időpontja. Két nap, napi négy forduló, három órás váltásokkal. A szabályok kicsit mások itt, mint más versenyeken! Itt egy helyen horgásznak a csapattagok (egy állás van kisorsolva), hol egymást váltják három óránként, de a csapattárs szinte mindenben segíthet a másiknak. Kivéve a bedobás és halfárasztása! Így nem is volt nekünk olyan egyszerű, mert a Máté nem fog akkorát tudni dobni, mint én és ez eléggé behatárolta a lehetőségeinket! De miért is ne próbáljuk ki magunkat ezen a versenyen? Szeretjük a kihívásokat! A versenyünk helyszíne ezúttal Vas megyében található és a Zsennyei horgásztónak a versenytava. Annyit kell tudni erről a tóról, hogy nincs rajta horgászat a mindennapokon, csak versenyek alkalmával használják ezt a pályát! Az állománya változatos és nem mindennapos! Gyönyörű, egészséges pontyok, amurok, keszegek, kárászok lakják vízét! De balinok és harcsák is megtalálhatóak vízében! Tudnak meglepetést okozni! Két napos a verseny, így a felkészülésünk is tovább tartott, hiszen nem csak a halakról volt szó, hanem magunkra is kellet gondolni. Etetőanyag mennyisége és minősége a halaknak. Enni, innivaló és nem utolsósorban megfelelő ruházat! (Hiszen nincs rossz idő, csak rosszul öltözött horgász!), hogy idézzem gyerekkori barátom!

 Szombat reggel találkozó a benzinkúton a barátokkal, kávé és egyeztetés után indulunk Zsennyére. Négy csapat is képviseli Nagykanizsát, mi nem is rossz arány! Szeles, esős utunk volt és a vadakra is figyelnünk kellett, hiszen van felénk bőven belőlük és mikor máskor mennének át az úton, csak akkor, mikor mi érünk oda! Szerencsésen meg érkezünk és baráti kézfogással üdvözöljük ismerőseinket, barátainkat és világbajnokunkat! (Meglepően még mindig olyan közvetlen, mint amilyennek megismertük lassan már egy éve!) Megnyitó és sorsolás következik. Pár mondat erejéig Erdei Atilla is üdvözli az indulókat és sok szerencsét kíván nekik.

Erdei Attila feeder világbajnokunk és Máté

 Az idő pedig egyre jobban kezdi megmutatni nekünk a rosszabbik arcát!

Nem is ad okot a mosolygásra! Feltámadt a szél és ennek a fele sem tréfa! Talán csitul egy kicsit majd! Gondoljuk mi! Négyes helyet sorsoljuk szombatra. Akkor menjünk is a helyünkre. Két baráti páros a szomszédunk, így nem lesz unalmas a peca! Nem lett!

Feltámadt a szél a kezdésre és az eső is rákezdett! Szél? Ez már nem az! Tarajos hullámok érik a partot!

Ernyőinket gumipókokkal rögzítjük a versenyládához

Mindent, mit a szél felkaphat, igyekszünk leterhelni! Nézem a többi csapatot, ők is szenvednek az időjárás miatt, de azt is látom rajtuk, ha nem lesz villám, kitartanak mindvégig! Nézem a törpémet, ki olyan, mint a Michelin baba az esőruhájában, vajon mikor adja fel? Mikor szól, hogy nem bírja tovább? Mikor mondja, menjünk haza? Kérdezem tőle, minden rendben? Mire mosolyogva, görbe bottal a kezében, mi baj lehetne?

Pontyot fogtam apa, nincs itt semmi baj!

Majd meglátjuk! Erről a szombatról csak annyit, esélyünk sem volt értékelhető eredményt elérni, hiszen mindkét szomszédunk 100 méteren vagy felette horgászott! Nekünk gyakorlás és kitartás volt a leckénk! Nem volt egyszerű nap! 60-80 kilométeres széllel, esővel vettük fel a harcot, de mindvégig kitartottunk! Voltak pillanatok, mikor az jutott eszembe, nem vagyunk normálisak! Mások a meleg szobában, mi meg a küzdünk a természettel! Én még hagyján, hogy erre vetemedem! Na de a Máté? Őneki nem kellene, és mégis csinálja? Vajon miért? Talán a vérében van? Bízom benne, hogy elsősorban önmagáért és másodsorban miattunk csinálja és bírja! Mosolyog és fogja a halat. Nagy baj nincs! Vége a napnak!

Pakolunk és megyünk vacsorázni!

Mindenki kimerült és fáradt, de az eredmények azt mutatják, a halak étvágyuknál vannak, nem zavarja őket a viharos szél és a 30 centis hullámok! Nézik és dicsérik a Mátét, hogy csak így tovább kisöreg! Van benned kurázsi! Elköszönünk és megyünk a szállásunkra, rá fér a pihenés! Na meg rám is! Engem megviselt az idő, akkor őt vajon mennyire? Tusol és fekszik is a helyére, csak azt bánja, külön ágyban kell aludnia! 5 percen belül alszik! Nézem, és azon gondolkodom, honnan van benne ilyen kitartás és erő? Nem tudom megmondani, talán egyszer elmondja nekem. Én is elalszom.

 Reggel hat órakor kezdődik az első forduló. Én kezdek. Máténak mondom, segítesz kipakolni és menjél aludni a kocsiba. Kiérünk a tópartra, a szomszédok már lassan végeznek az előkészületekkel, mi még csak most érünk ide. Nem késtünk le semmiről! Az idő annyiban változott csak, hogy nem esik az eső, de a szél még jobban fúj, mint szombaton! Kezdés és bedobás. Máté megy pihenni a kocsiba.

Iszonyatos a szél ereje!

Rendesen megmozdítanak a ládán a nagyobb széllökések! Hogyan ültetem le a törpét a ládára ekkora szélben? Vajon fel tud kelni kilenc órára? Akkor kezdődik az Ő első fordulója? Miközben gondolatok futnak végig bennem, jönnek a halak is szépen sorban. Észre sem veszem, letelik lassan az én első fordulóm! Felébresszem vagy hagyjam pihenni? De egyszer csak nyílik a kocsi ajtaja, öltözik be a törpe és mosolyogva jön felém, apa én jövök! Elönti a melegség a testem! Büszke vagyok rá nagyon! Bírja, és nem adja fel! Kérdezem tőle, tudtál pihenni? Tanultam másfél órát és utána aludtam egy kicsit, jön a válasz! Mit mondjak erre? Tudja, mi a kötelessége!

Leültetem a láda lábrácsára, így a hátát nem éri a szél

És kényelmesebben is tud horgászni én meg gyorsan elmegyek reggeliért és meleg teáért neki. Büfében kérdezik tőlem, mi a helyzet nálunk? Megyünk tovább, nem adjuk fel! Három csapat hazament, jön a válasz! Mi bírjuk! Máté? Amíg ő kitart, addig én is! Megyek is vissza gyorsan hozzá, hogy segítsek neki.

Fogja a halat és ismét mosolyog! Nincs itt baj!

Reggeli és meleg tea után újult erővel veti magát a halfogásba. Nem fázol? Mire a válasz: beöltöztünk, nincs itt baj! Akkor megyünk tovább! Sajnos a szél is így gondolja! Egyre nagyobb erővel támad ellenünk és kezd a tó egyre nagyobb hullámzásba! Ennek már fele sem tréfa! Szákjainkat kifújja a vízből! Küzdünk, hogy valahogy visszajuttassuk őket a vízbe! Emberek küzdenek a természettel! Már csak 24 csapat, 48 versenyzője álja rohamait a szélnek! Köztük vagyunk mi is! Máté bírja és kitart! Akkor nincs más, csak előre! Sajnos pontyot nem fog, de a kárászok szépen jönnek sorban neki. Mosolyog! Akkor nincs baj! Letelik neki, mérlegel és megy pihenni a kocsiba! Rá is fér! Az én fordulóm következik, miben nem is szerepeltem rosszul, igaz, itt már 60-70 métereket dobtam, ha a szél engedte! Hamar letelt az én időm is és a törpe utolsó fordulója következett! Erre már elfáradt, így a szomszédokkal egyeztetve, már én dobtam neki. Sajnos pontyot most sem fogott (valamiért vasárnap nem sikerült neki), de a keszegek és kárászok kárpótolták érte!

A szél pedig csak tombol, van, ki azt mondja, már 100 kilométeres is lehet!

Nem tudom, de legalább a nap kisütött kicsit. De mi már végigcsináljuk, és valahol azt érzem, nem fázom! Nézem ezt a kis embert, ki itt ül előttem a láda lábrácsán és egy percre sem adta fel ezt a nem mindennapi horgászatot! Valami belülről melegít! Büszke vagyok rád ismét és átölel! Én, meg szeretlek, jön a válasz! Vége a versenynek! Pakolunk és megyünk az eredményhirdetésre! Mindenki elismeréssel beszél a nem mindennapi kitartásról és fanatizmusról és külön megemlítik a Máté nevét, hogy gyerekként végigcsinálta ezt a versenyt, mi nekünk felnőtteknek sem volt egyszerű! Gratulálnak is neki elég sűrűn én meg nézem, és jól érzem magam, hogy ilyen kis pasim van!

Összegezve ezt a hétvégét! Nem egy átlagos páros verseny volt! Nem egy átlagos időjárással! Nem egy átlagos fogássokkal! Nem lettünk utolsók és végig kitartottunk! Nem tudom leírni azt, milyen volt mindez belülről, de ha végignézitek a képeket, akkor talán kicsit bele tudjátok magatokat élni abba, amit mi végigcsináltunk a törpével és 23 csapattal!   

Geri