Éjjel-Nappal Kék tó

 Már az előkészület is körülményes volt és ment a matek rendesen..mennyi…milyen..hogyan....

Természetesen előtte való este nem sokat tudtam aludni, de nagy nehezen megszólalt az ébresztő, 3:55 perc. Sietni kellett,mert reggel 5 – re terveim szerint ki kell érni a jó hely elfoglalása miatt. A tervezett találkozó a nyári szokásos 4:15 és irány a tó.

 Hajnalok hajnalán mikor odaértünk akkor döbbentünk rá, erre a tóra nem lehet elég korán elindulni, ugyan is már megelőztek minket jó páran az érkezéssel. Kiváltottuk a nappali és az esti napijegyet,valamint megbeszéltük, hogy kettő bodegába kérünk majd estére áramot és világítást is. Sikeresen elfoglaltuk a hőn áhított 4 – es és 5- ös állást. Nagy reményeket fűztünk hozzá, hisz minden helyi és visszatérő pecás tudja,ezek a legjobb helyek között vannak számon tartva. Ahogy kiszálltam a kocsiból a számomra megszokott, de megunhatatlan látvány tárult elém, napfelkelte a gőzölgő nagy vízzel.

Apránként lehordtam a cuccaimat és elkezdtem az etetőanyag megkeverését. Ezúttal kettő csomag Maros pörköltet és egy csomag Maros epreset vittem magammal valamint 1 kg előre csomagolt maggal és 2 liter házi főtt kukorica lével készültem. Nagy, 55 grammos pelletes etetőkosarakat használtam a nagyobb mennyiségű etetés érdekében. Csalinak házi főtt kukoricát tűztem horogra egy szem mézes pufival. Ez itt a legjobban bevált csalim. Bedobásom után 20 perccel végtelen sikításba kezdett a nyeletőfék és a kapásjelző. Sikeres bevágás után lazítanom kellett a féken a hirtelen kirohanás miatt. A hal még akkor is csak vitte és vitte a zsinórt be a tó közepe fele.15 perc elteltével kifárasztottam és megszákoltuk az induló prédánkat és 4 kg – s pontyot. Úgy voltam vele az esti kvótával együtt 8 kg halat hozhatok el,így visszaengedtem a társaihoz a pontos mérlegelés után.

Az elvárásoknak megfelelő elégedettség és magabiztosság ült az arcomra, 6: 10 perc és már megvolt az első halam. Úgy voltam vele az egyik botomra rakok egy királyrákos bojlit és benn tartom jó ideig. Időközben megjelentek a tó nevezetes élőlényei a bundás halőrök. Napközben többször mindnekit körbejárnak és ellenőriznek mindent a csalitól kezdve az éléskamráig. Miután leellenőriztek engem is bevonultam a fedett részre ahol a székemet hátradöntöttem és egy remek panoráma tárult elém és egyből a szabadság érzet jutott eszembe.

 Zoli megérkezésünk óta pelletezett aktívan, azonban be kellet látnia,valami nem stimmel ezen a tavon a pellletek és a halak között. Délutánra átváltott mézes kukoricára és nem sokra rá meg is lett az első szép hala jó 100 méterről. A hal megszákolását követően láttuk hogy három szakadt szereléket húzott magával a hal. Különféle szerelékeket láttunk,  azonban abban mindhárom megegyezett, hogy erős fonott zsinor, 40 – es damil volt rajtuk. Picit elgondolkodtató , hogy fejben mekkora halra mennek azok az emberek,akik ilyen módszerekkel horgásznak.

Bojlis botomat kiszedve ismét kukoricát raktam fel arra is,de valami nem volt tiszta..merre vanak a halak ?! Szomszédom megúnta a várakozást és összepakolt. Kedves kisöreg volt a faluból. Meglett neki a két darab 2 kg körül potykája,de elköszönéskor megjegyezte, hogy többre számított és sok szerencsét is kívánt az estére. Nem sok idő telt el és a helyére megérkezett egy helyi önkéntes halőr. Ugyanazzal horgászott mint én, azzal a különbséggel hogy ő 120 méterre dobált és óránként volt legalább egy kapása, ha nem kettő. El kellett hát gondolkodnom a stratégiaváltáson, amit meg is tettem. Amint kiszedtem az első botom, hallom Zolit hangosabban szólni..LACI. Odafigyeltem és csak annyit láttam hogy görbül a botja. Megkérdeztem , hogy csinálta hogy a jelzőjét se hallottam .A válasz roppant egyszerű volt, süllyedés közben kapott rá a hal a csalira. Sikeres merítést követően rádöbbentem hogy bizony lassan délután öt óra van és egy hal van a számlámon reggelről. Stratégiai megfontoltságból eldöntöttem, hogy a spomb segítségével bizony el kéne kezdenem etetni. Egy csomag etetőanyagot és fél zacskó magot szórtam be egy helyre. Kisebb formájú etetőkosarat raktam fel és sikerült egy jóízű 90 métert dobnom, amin magam is meglepődtem, mert a nagy dobás nem az erősségem. A másik botot kiszedve úgy döntöttem kipróbálok ismét egy pelletet rajta,  és a lebegő szamócás mellett döntöttem. Időközben megérkezett a csapat harmadik tagja Viktor, aki meló után jött le estére kicsit belekóstolni a tóba. Üdvözlése után a kapásjelzőm hangjára lettem figyelmes. Bevágás után éreztem, nem friss 1,5 kg-s telepítés lesz . Nem akarta olyan könnyen adni magát, többször is kirohant, de sikeresen begyűjtöttem. Pontymatracot követően előkerült a mérleg, ami 3,5 kg- t mutatott. A száján azonban elég csúnya sérülés volt... Sokan elfelejtik , hogyan is kell fárasztani a halat sajnos. A seb arra utalt,hogy ez a hal bizony már leszaggatta magát egy horogról minimum.... Konstatálva a dolgokat tettem bele a haltartóba.

 Nem sokkal később, ahogy Viktor elkezdett kipakolni a szomszédunk ismét elköszönt. Rá pár percre Zolinak ismét kapása volt. A hal elindult a jobb oldalon található strand fele. Nagy ereje volt ennek a halnak is, kicsit olyan dejavu érzésem volt reggelről,mint utólag kiderült nem is alaptalanul. Merítés után néztük , hogy szép nyurga ponty a maga 3,5 kilójával. Így már Zoli 3 halnál járt. Jött a szokásos büféjárat, és megrendeltük a bodegákba az áramot, illetve vacsora készítéshez kértem egy olajoshordó aljat. Itt ez a kijelölt tűzrakó hely és a vacsora nem más, mint tűzön sütött virsli. Viktor segítségével megraktuk a tüzet. Rövid elkészítés után megcsináltam a terülj-terülj asztalkámat. Evés közbe iszonyat feeling volt az, hogy eszem a szabadban sütött virslit és pecázok, közben tervezem az este menetét.

Nagy vágyam az esti afrikaiharcsa begyűjtése volt. Ezért mindent el is követtem: lebegő büdös-májas nagy pellet giliszta kombó az egyik boton, a másikon pedig a kukorica-pufi változat csodás párosítása. Óránként frissítettem, közben Zolival tárgyaltuk mi lehet a baj,mit lehetne kezdeni az adott helyzettel. Eljött az éjfél. Viktor elköszönt és hazament, hal nélkül hagyta el a bázist. Úgy határoztam ismét egy pellett párosításé lesz a főszerep, méghozzá a sweet corn lebegő a mézes-pálinkás aprópellettel. Bedobást követően Zoli visszajött, de csak 1-2 mondatára emlékszek,elnyomott az álom. Kapásjelző hangjára ébredtem meg, de hirtelen azt se tudtam melyik rendezvényen vagyok. Zolinál volt ismét kapás fél 2 kor. Egy jó 3 kg – s amúrka mutatkozott kevés ellenállással a boton. Miután visszaengedtük ismét frissítettünk és megegyeztünk, reggelre összekapjuk magunkat. 4-kor ébredtünk, nekiálltunk ismét a teendőknek. 5-kor volt egy ejtéses kapásom , ami nem lett meg sajnos, pedíg szépíthettem volna. Bedobást követően azonban a tegnap reggeli kép tárult ismét elém…gőzölgő víz, napfelkelte, meseszép dolog....

Elkezdtek hazamenni az esti horgászok és jönni az új szerencsét próbálók. A számomra kapástalan este után 8-kor elkezdtünk összepakolni, majd a halpucoló felé vettük az irányt. Nekem 1 , Zolinak 3 lejelenteni valója volt. Pucolást követően leültünk és átértékeltük a dolgokat. Nem muzsikált sajnos annyira jól a tó, mint ahogy elképzeltük és terveztük,de amit lehetett kihoztunk a helyzetből. Sokat merengtem azon, mi van ha nem engedem vissza reggel az első halam, akkor én is a kvótámmal zártam volna, de arra jutottam, hogy ez így volt jobb, másnak is remélhetőleg szép élményt fog adni a fárasztása. Végeredményben Zoli zárta a halfogást 4-2 arányban.

 Aki még nem volt ilyen NON-STOP pecán,annak ajánlom próbálja ki mert hatalmas élmény, pontosabban fárasztó, de hatalmas élmény. Egy remek régi Petőfi vers jutott zárómondatra az eszembe,amivel összefoglalhatnám a dolgokat.

„ Habár felül a gálya, s alul a víznek árja, Azért a víz az úr „

Köszönöm a figyelmet, görbüljön !

Lacoking