Egy kellemes nap a Dunán

Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a környéken ahol lakom egymást érik a különböző horgásztavak, itt van a Ráckevei Duna-ág, számtalan csatorna, és persze a folyó Duna is, amit mi csak nagy Dunának hívunk. MInden víznek megvan a maga előnye-hátránya, mindegyiknek megvan a maga kisugárzása is. Sok helyen jártam már horgászni, de számomra a Duna folyónál nincs varázslatosabb...Mindig nyugalmat áraszt az a hömpölygő víztömeg, legtöbbször emberekkel sem találkozunk ha kimegyünk, csak időnként úszik el egy-egy uszály ami megzavarja a természet csendjét. Igazából teljesen mindegy hogy fogás szempontjából jó vagy rossz napot fogok ki, mert ha egyedül megyek hosszasan elmélyedek a gondolataimban, ha társsal akkor pedig elég jó beszélgetések szoktak kikerekedni. Ha egy szóval próbálnám a dunai élményeket leírni, az a szó a feltöltődés lenne.

Egy augusztus eleji napot sikerült egyeztetnem egy gyerekkori barátommal, Csabával, hogy megnézzük mi lakik mostanság a Dunában :) Ritkaság hogy együtt megyünk horgászni, mert hisz mindketten életünk legaktívabb szakaszában vagyunk, család, munka stb., szóval kevés ilyen nap van az évben... Ráadásul elkísérte őt tíz éves fia Ádám is, aki most szeretett volna először pecázni, és persze halat fogni. A partra érve kezdett motoszkálni a gyanu, hogy lehet hogy az elmúlt napok esőzései nem múltak el teljesen nyomtalanul, mert elég kevésnek tűnt a használható partszakasz, vagyis másképp fogalmazva nem épp jókor jöttünk ki, mert a vízállás legalább egy méterrel nagyobb volt az ideálisnál. De mostmár mindegy, ha itt vagyunk próbáljuk meg, legközelebb viszont nem felejtjük a vízállásjelentést is megnézni, mint máskor szoktuk...

Titkon már márnákban reménykedve sajtos ízesítésű etetővel készültem a hozzá való plusz aromával. Ha nem jönnének a márnák sem lesz baj, úgy tapasztaltam hogy ezt az ízt itt a keszegfélék is nagyon díjazzák. Kezdtenek két kiló sajtos Dovitot kevertem fél flakon sajtos aromával. A szögletes feeder kosárba sok fér, gyakori dobásokkal elégséges etetést tudok csinálni, ezúttal nagyobb mennyiségű alapozó etetést nem terveztünk, nem volt cél hogy több zsák halat vigyünk haza, és ezen a "tuti" helyen így is lehet szépen fogni, pár órára elég lesz.

A már többször bizonyított sajtos etetők

Általában egy bottal szeretek horgászni, nem volt ez másképpen most sem: egy 420-as heavy feedert hoztam, ez bírja a viszonylag nagy dobósúlyt, a víz húzását, és jópárszor le lett tesztelve hogy a márnák erejét is felőrli, viszont látszik rajta a keszeg kapás is rendesen. Gubancgátló előkére tettem a 60 grammos szögletes kosarat, ami nem túl nagy ide, de a sodrás szélén nekem jól megtartja a szereléket. A horgot egy kb 50 centis előkére kötöttem, csalinak csonticsokrot használtam. Hogy a csali még jobban felkeltse a halak érdeklődését, csontibábbal vagy valami apróbb pufival szoktam kikönnyíteni. Nem mindig van erre szükség, de ha kell, jó ha meg tudjuk oldani a nálunk lévő csalikból.

Szerelék, kaja kész, már csak be kell dobni

Néha sokat lendít a dolgon ha picit meglebegtetjük a horgot, erre szolgál pl a puffasztott rizsszem

Nagyjából kész a harcálláspont

Csabáék is elfoglalták a helyüket

Igazából nem kellett sokat várni az első kapásra, talán már a második dobásnál megvolt, az erőteljes spiccrángatás után teljesen üresen jött ki a horog. Gyors újracsalizás után szerelék vissza, majd egy komoly kapás után azt hittem márnát húzok...de nem, csak egy szép leánykoncér volt a tettes, úgy 35 cm hosszú lehetett, annyira virgonc volt, hogy le se lehetett rendesen fényképezni, a kezemből már ugrott is vissza a Dunába.

Ez a leánykoncér nem szerette hogy fényképezik

Ezek után néhány keszeg, ritkán géb, pár hajó. Viszont a víz csak jött felfelé, így az első óra után a cuccokat fel kellett költöztetni, mert kezdett a szék vízben állni. Minden uszály után pár dobásig semmi, aztán néhány keszeg. Jól jártak aznap, mert mentek vissza a vízbe fogás után.

A napi átlagméret

Ádám első dunai hala

Hajó a láthatáron

Telt az idő, fogyott a kaja, még kellemes beszélgetésre is jutott idő bőven, pont ahogyan szeretjük. A vízszint változása miatt nem pont ott pecáztunk ahol szerettünk volna, de végül csak kevés szerelés veszett oda az ellepett akadók miatt, igaz viszont hogy normál víznél egy sem szokott. 

Ma végig ilyen keszegek jöttek

A nap utolsó hala

A déutáni nap már jó ideje ontotta a forróságot mikor úgy döntöttünk hogy erre a napra elég volt. Ezúttal semmi kapitálisat nem fogtunk, de cseppet sem bántuk, jó volt a nap. Már rég összepakoltunk, a cuccaim az autóban várták az indulást, de Ádám még mindig kitartóan próbálkozott a kis botjával, hátha fog még egyet, és így is lett, az ő keszege zárta ezt a horgásznapot, köszönjük Duna!

Írta: Balogh Laci fotók: Balogh Laci és Mészáros Csaba