Egy hétköznapi felüdülés a Dovittal

A munkával töltött fásult hétköznapok terheire számomra a legjobb gyógyír egy örömteli peca akár egyedül akár társaságban, de tény, hogy a horgászat tud legjobban kizökkenteni a szürke hétköznapokból. Az alábbi sorokban egy ilyen élményekkel teli horgászatomat szeretném nektek bemutatni egyik kedvenc tavamon az egyik kedvelt csalimmal.

A horgászatra való felkészülés nálam nem a horgászat napján kezdődik. Annál már sokkal korábban. Jelen esetben a helyfoglalással vette kezdetét, ugyanis a Carplove park négy tavából arra a tóra látogattam, amely a legnagyobb halakat rejti, de limitált tíz-stéges kialakítása miatt már korábban érdemes lefoglalni a kiszemelt helyet. A horgászat előtti összepakolás, felszerelés szemrevételezése is fontos, melyet szintén egy nappal a horgászat előtt szoktam megejteni, hogy a peca napjának reggelén már csak az autóba kelljen bepattani és kövér gázzal kisietni a tó partjára.

Legtöbbször a method feeder módszert választom horgászataim során, s most sem történt ez másként. A tópartra történő kiérkezést követően neki is láttam a horgászhely felállításának, tripodokat, botokat összeállítottam, merítőhálót beüzemeltem, pontymatracot leterítettem, fertőtlenítőt kikészítettem majd nekiláttam az etetőanyag bekeverésének.

Ezúttal a Dovit Magic Method széria Ananász-Hal etetőanyagát és az ahhoz illő bojlit illetve liquidet választottam

A Dovit Magic Method termékeire 2016 elején figyeltem fel, amikor is a Halat.hu horgászportálon Jámbor Attila egy videó keretein belül mutatta be ezt a 2016-os újdonságot. Már ekkor elhatároztam, hogy ki fogom próbálni ezeket a termékeket. És milyen jól is tettem, hiszen azóta nagy megelégedettséggel használom őket, még versenyekre is elkísértek. Szeretem az egyszerű, gyorsan használható dolgokat, és ezek azok.

Egy csomag Magic Method Mix etetőanyag 6 dl vizet kíván. Ez a szárazanyaghoz hozzáadott víz mennyiség elsőre elég brutálisan néz ki - mintha sárral dagonyázna az ember, de miután minden szemcse megszívta magát egy remek állagú anyagot kapunk, melyet egy kis rostálással tökéletesre csiszolhatunk.

Rostálás után remekül fest a bekevert etetőanyag

A Magic Method család ötféle ízesítésben érhető el, minden egyes ízhez tartozik egy 8 mm-es bojli, egy sűrű liquid és egy a már korábban említett etetőanyag. Én ezúttal az Ananász-Hal ízesítés mellett döntöttem.

Öt különböző ízből választhatunk

Erre az alkalomra az Ananász-Hal ízesítést választottam

A bojli használatánál is az egyszerűségre törekszem. Egy 7 mm-es csalitüskére szúrom azt, majd egy kis liquid-el megágyazva neki rejtem a method kosárba. Jómagam a kézzel töltős kosarakat szeretem jobban, könnyebben tudok benne egy mélyedést kialakítani, amibe a folyadék és a csali is kerül, majd egyszerűen le is tudom fedni azokat.

Az ágyazás…

…és a gondos betakarás után…

…a szerelék már repülhet is oda, ahová való. A vízbe!

Miután mindkét botomat felcsaliztam az említett módom, be is vettem őket, hiszen nem főzőcskézni, hanem horgászni és halat fogni érkeztem a tó partjára. Ami a felszerelést illeti, ezen a napon egy ET Power Feeder 4,2 méteres és egy Nevis Cayman Feeder 3,6 méteres botot vittem magammal. Előzőhöz egy ET Power Feeder Long Cast 5000-es orsó párosult az utóbbihoz pedig egyik nagy kedvencem a Nevis Ryos 3000-es orsó társult. Mindkét orsó dobján 0,22/0,35-ös kúpos zsinór lapult. Ezen a tavon ugyanis a szabályok értelmében nem szabad fonott dobóelőkét használni, így jó alternatíva erre ez a damil, gyűrűkoptató csomó nélkül is nagyot lehet dobni és a fárasztás utolsó métereire is megmarad a biztonságosabb erősebb damil szakasz.

A bedobásokat követően mindkét bot türelmesen várta a kapásokat

A taktikát illetően sem szoktam túlbonyolítani a dolgokat. Egyik botomat kiakasztott zsinórklipsszel használom, ugyanarra a helyre vetem be a végszereléket. A másik botommal pedig kereső horgászatot folytatok közel s távol próbálom becserkészni a halakat.

Az első dobásokat követően általában kicsit hosszabb idő telik el az első kapásig. Ekkor szoktam elővenni és beállítani a fényképezőgép-állványt, valamint megkeresni a legjobb pozíciót a fényképezőnek, hogy megörökíthessem fogásaimat. Most is ennek kezdtem neki, de az orsó fékjének recsegése csakhamar elszólított megszokott tevékenységemtől, ugyanis 2 perc sem telt bele és máris elhúzta valami a közelre felkínált csalimat. Gyorsan odapattantam a bot mellé, bevágtam és hevesen dobogó szívvel már fárasztottam is az első prédámat. Imádom ezt az érzést!

A szákolást követően rögtön egy 6,6 kilós gyönyörű pikkelyes pihent a matracomon. A mérlegelést és fertőtlenítést követően, gyorsan készítettem egy képet a telefonommal (nem akartam a fényképezővel bíbelődni) és máris visszaadtam szabadságát, hogy minél kevesebb időt töltsön a szárazon.

Az első hal kifogása mindig különleges érzés, főleg ha ilyen szép potyka hever a matracon

Nos, ezt a kis intermezzót követően a dolgok kezdtek visszatérni a megszokott medrükbe, a fix helyre kínált csalik kezdték hozni sorra a halakat, kisebbektől a nagyobbak felé indulva, ahogy a nap haladt egyre előrébb égi útján.

Eleinte kisebb…

…majd egyre nagyobb dévérek kívánták meg az ananászos csalit

Majd mikor elcsitultak az apróbb halak, már nem volt olyan pörgős a peca, de annál élvezetesebb dolog vette kezdetét. A pontyok is megérezték az ananász ízét és illatát és sorra kezdték látogatni a horgaimat. Hol az egyik, hol pedig a másik botom dolgozott.

Fárasztás közben egy pillantás a szomszéd bojlis felszerelésére

Ő már feladta egyelőre

Gyorsan lencsevégre kaptam

Így töltöttem el egy két órát sorra fárasztva a 3 és 5 kiló közötti pontyokat. Hol egy tükrös, hol pedig egy szép nyurga szépítette a napomat. Kikapcsolódás volt a javából, ismét bejönni látszott az ananászos Dovit csali.

Dolgoztak a botok…

…és dolgozott a fényképező is

A horgászatom vége felé közeledve aztán szerettem volna egy kicsit azért nagyobb halat is a szákba terelni. Bár sok trükk létezik arra, hogy hogyan növelhetjük az egyedsúlyt én most amellett döntöttem, hogy megnövelem egy kicsit a csali méretét. Egyik botom horgára tehát felfűztem nem is egy, hanem rögtön kettő darab midi méretű Dovit Pop-Up pelletet szintén ananászos ízesítésben, mert úgy vettem észre, hogy ez az íz most elég fogós.

Lehet közhely, de bíztam benne, hogy a nagyobb csali nagyobb hal

Szerencsére a váltás, illetve a csali-méret tuningolás meghozta a várt sikert és a közhely bebizonyosodott, ugyanis egy hosszabb várakozást követően a fix helyre felkínált feeder botom spicce szépen komótosan, de kellően erélyesen elindult a tó felé. A bevágást követően azonnal érezhető volt a lomha mozgás, az egyenletes húzás. El is tartott egy kis ideig mire a part felé vette az irányt. A kis harmincas orsó és a három-hatvanas bot tették a dolgukat és szépen lassan, méterről méterre ugyan, de szákba tereltük a közel tíz kilós pikkelyes barátunkat.

9,6 kilós volt a horgászatom legnagyobb hala

Természetesen- mint a többi társa- Ő is hamar visszanyerte a szabadságát. Csak egy pár fotó erejéig tartottam fel a parton, majd egy fertőtlenítést és egy elismerő simit követően már mehetett is vissza a vízbe, ahol talán éppen most szerez olyan örömet egy horgásztársamnak, mint amilyennel engem ajándékozott meg néhány héttel ezelőtt.

Viszlát, barátom! Pár kiló múlva!

Ez a horgászat aztán maximálisan elérte a célját. Teljes mértékben sikerült kikapcsolnom, kizökkeni az említett szürke hétköznapokból és néhány örömteli órát eltölteni a tóparton, a szabadban. Kívánok mindenkiken legalább hasonló eredményekben gazdag horgászatot az őszi hónapokra. Görbüljön!

Írás és fotók: Takács Attila