Egy életre szóló élmény a Préri tavon

Már rég óta el szerettem volna ide jutni csak valahogy mindig elmaradt. Ezért is sokat vártam a horgászattól. Reggel nyolc órára érkeztem, kiskocsimat púposra pakova indultam el a tó irányába. Félúton megálva, gyöngyödző homlokom megtörölve néztem hogy milyen messze vagyok még. Majd a nagy halakra gondolva újult erővel folytattam utamat. A tó partjára érkezve pihenés képpen néztem, hogy hol mozog a hal.

A Préri tórendszer

  A tett helyszine

 Gyors kipakolást követően bekevertem az etető anyagomat, ami hallisztes alapú krilles és fermentX protein arányos keverékéből állt össze. A horog mellett csalitüskére ananászos gumikukoricát tettem, bízva a nagy fogásban. Előzetes infó gyüjtésnek valamint a pihentető nézelődésnek köszönhetően megcéloztam a túlparti nádas közelét. NA IGEN... Ez nem is volt olyan egyszerű, mint ahogy kinézett. Elég nagy távolságnak tűnt a túlpart az első dobásom után, valamint az erős oldalszél sem segített célom eléréseben. Egy-két ,,próbadobást" követően rájöttem a jó dobási technikára. Végszerelékem vízbe csapódása után a botot gondosan elhelyeztem. JAJ NEKTEK HALAK! Szerelékem általában 15-20 percet töltött egyhuzamban a vízben majd csalifrissítés és vissza. 10 óra körül érkezett a várva várt kapás, bár egy kicsit másképp képzeltem el. Lassú komótos húzós kapásnak vágtam be.

 Jól dolgozik a feeder bot

 10-15 perces küzdelem után megpillantottam a a zsinór másik oldalán harcoló ellenfelem. Azonnal felcsillant a szemem és egy fura bizsergő érzés kapott el. Életem legnagyobb halát láttam a horgomon. A küzdelem még 5 percig tartott, mire sikerült szákba terelnem. A kiemelés után teljesen megbizonyosodtam róla, hogy ez lesz eddigi életem legnagyobb hala. Hatalmas izgalmamban még a mérleget is elfelejtettem tárázni, így mérlegelés után visszamérve, kis matekozás után 11,8 kilogrammal mérlegeltem a halat.

   A hatalmas lapát

A fotózás sem volt egyszerű. Kaptam egy-két pacsit a karom minden egyes pontjára azzal  a hatalmas lapáttal, némelyik még fájt is egy kicsit. Szemét letakarva pobáltam nyugtatni az óriást. Egyszercsak mintha rájött volna, hogyha enged az akaratomnak előbb szabadul.

 Életem eddigi legnagyobb hala, 11,8 kg

 Gyors fotózás után hatalmas megelégedessel és mégnagyobb örömmel engettem vissza lakhelyére. Erre a halra még évek múlva is emlékezni fogok és elhatároztam, hogy ha egyéni rekordom szeretném megdönteni, biztosan a Préri tavat választom.

Üdvözlettel: Bandesz  Fotók: Fehér Krisztián