Dovittal a kiskorpádi Szigetes tavon…

Kora hajnalban indultunk, hogy reggel 8 órakor birtokba tudjuk venni az állásunkat. Két órás utazás után érkeztünk meg Erdős Lacival a tóra, amely Kaposvártól 17 km-re a nyugati irányban található. A tó szépsége egyből megfogott minket. A tó egy völgyben helyezkedik el, egy volt patak medret szélesítettek ki és duzzasztottak fel három és félhektáros tóvá. A tó leginkább egy elfektetett L betűhöz hasonlítható, a tavalyi évben teljes kotrást végeztek rajta úgy, hogy a vizet a zsilipeken leengedték, így az egész tó akadó mentes. Pontyból 7 kg-os súly alatt, amurból pedig 10 kg súly alatt nem található a tóban és ezek után is csak ezen súlyhatár feletti példányok kerülnek telepítésre. Igazi különlegességként fekete amurok és nagy egyedszámmal koi-pontyok alkotják a halállomány többi részét.

Miután Joke a halőr eligazított minket elfoglaltuk a szálláshelyünket és felszereltük botjainkat, illetve előkészítettük a magunkkal hozott etetésre szánt anyagokat. A tavon tilos dobóelőke és fonott zsinór használata, az csak horogelőkeként engedélyezett. Továbbá tilos szemes kukoricával és kutyatáppal etetni, illetve az apró magvak és a tigrismogyoró is csak frissen főzött állapotban használható. Ezért én előző este a Dovit által forgalmazott magmixből a kukoricaszemeket eltávolítottam és egy 5-6 kilónyit cukros-sós vízben puhára főztem. Joke tanácsát megfogadva a tavon kapható etető pelletből, ami kb, 6 mm-es és erős halas illatot áraszt vettünk 3 kilónyit, amelyet szilvás Dovit Kukoricacsíra likőrrel locsoltam meg.

4-es állás

A berendezkedés közben érkezett meg másik két barátunk Darányi Tibi és Sztojcsov Laci. Mire ők kipakoltak kezdetét vehette az állásaink előtti víz felderítése és az etetés. A két Laci a 4-es állást választotta közvetlen a ház előtt 2,2-2,4 méteres vizet és sok halat mutatott a radar. A víz hőfoka 16 C fok volt, de több helyen is 4 C fokot mutatott a radar (mint később Misitől a tógazdától megtudtuk több helyen is forrás tör fel a tóból ezért voltak a 4 C vízhőfokos méréseink). Miután Laciék epres pelettel beetettek, én és Tibi voltunk soron. Én a 4-es állás felöli részt néztem ki magamnak, Tibi a mellette lévőt, amellyel szemben egy nádsziget volt. Amikor a csónakkal beértünk az általam választott helyre elkeseredtem, a víz mindenhol 1,5 méter mély volt lágy 2-3 cm-es iszappal borítva, halat még csak mutatóban sem láttunk. Így hát az állásomtól 55-60 méterre az általam hozott magvakkal és a tavon vásárolt beízesített pelettel megszórtam egy 5 négyzetméternyi területet. Tibi a nád előtti részen szerencsésebb volt, mivel a nádfal előtti szakaszt törések tarkították és a radar szép halakat mutatott a törések árnyékában.

5-ös állás

Az alapozó etetést követően mindenki elkészítette a kosárba szánt etetőanyagot. Laciék halas method etetőanyagokat kevertek be, én és Tibi pedig a kíváncsiságunk kielégítése végett a Villantó horgásztavon már jó bevált késő tavaszi Dovitos etetőanyagainkat választottuk. Az anyag magában egyszerű. 1 kg. vajsavas és 1 kg. zöldfűszeres Dovit etetőanyaghoz 1 doboznyi csemege kukoricát és két maréknyi magmixet adtunk, majd ezt egy üvegnyi Dovit vajsavas locsolóval megbolondítottuk.  A kellő tapadást nem vízzel, hanem az általam főzött magmix sűrű szinte kocsonyás levének hozzáadásával értük el.

Az alapanyagok, amik meghozták a sikert

Mire az első bedobásaink vízbe csobbantak már a nap is delelőn lett volna, ha van nap. Sajnos a 48 órás horgászatunk alatt matatóban sem láttuk a napot, csak a felhővel és néha-néha csendesülő esővel volt randevúnk.

Az első kapás nálam jelentkezett 18 óra után pár perccel a feeder boton 20-as damillal és bordás kosárral, 12-es fonott előkén, 10-es preston horgon csali tüskével felkínált Dovit fűszeres-mézes olvadó mini bojlira amelyet fűszere-mézes dipbe áztattam.   A 420-as feedert a vízig csavarta ellenfelem olyan vehemensen, hogy a rodpodom majdnem felborult. A bevágás után irtózatos erőt tapasztaltam, mivel a szerelékem igencsak finomra volt állítva óvatosan kellet fárasztanom és a helyi horgászok beszámolóját is figyelembe vettem, miszerint őserővel rendelkeznek a halak és 20-40 percig is eltarthat egy fárasztás, még kemény bojlis felszerelésekkel is. Tizenöt-húszpercnyi fárasztás után sikerült merítő szákba terelni az első halunkat. Miután a pontybölcsőbe helyeztük jöhetett a mérlegelés. Minden mérlegelést a halőr ellenőriz, felírja a fogott hal súlyát, fajtáját, a fogás idejét és fényképet is készít, ellenőrzi, hogy van-e sérülés a halon. A mérlegelés vége 7 kg-os nyurga!

A túra első hala 7 kg-os nyurga

Itt elkell mondanom, hogy bojlis merítővel az ideérkezőnek rendelkeznie kell , de az állásokhoz tartozik, csónak, pontybölcső, mérlegelő állvány is, amely a napijegy árában benne foglaltatik. A napijegy 24 órára 4.000 forint, ha a horgász házat szeretne bérelni, amelyek közvetlen a vízparton helyezkednek el annak az ára éjszakánként szintén 4000 forint, de akár 5-6 horgász is elfér benne. A házakban található mikró, hűtő, asztal, szék, és ami nem mellékes több konnektor. Sátorozni is lehet, az állásokban villanyáram csatalakozási lehetőség van kiépítve.

A meglepetés után, hogy az én botomra jött az első vendégünk, gyors bedobás az előző helyre, csak etetőanyagot tömtem a kosárba, mert a mini bojli még tartotta magát. Ezután, egy gyors áldomást ittunk a ponty tiszteletére és saját magunk megnyugtatására és arra, hogy csak eláll az eső. Mire a pohár az asztalra került ismét süvítve futott le a zsinór az alig tíz perce bedobott botomról. A forgatókönyv ismétlődött, akasztás, 15-20 percnyi fárasztás, fotó, mérlegelés, amelynek a vége egy 9.48 kg-os ponty.

Egy hibátlan 9,48-as

Este nyolc óra feljárhatott az idő, amikor nekiláttunk volna a vacsoránknak, de Sztojcsov Laci feederje volt a soron, amelyet 10 mm-es epres pelettel csalizott. Huszonöt percnyi fárasztás után, Laci új rekordja egy 11,5 kg-os ponty, amivel a szigetes tó ajándékozta meg 46. születésnapján.

Laci fáraszt

 Szülinapi egyéni rekord 11,5 kg. ponty a 4-es állásból

Ezután átöltözés, mert bőrig áztunk. Este tízig csak a két Laci által fogott 2-3 kg közötti dévér hozott izgalmat a horgászatunkba. Így elunva magunkat szép csendesen a csepegő eső állomba ringatta csapatunkat. Az éjszakai pihenésünket az egyre erősödő esőn és néha viharos szélen kívül semmi sem zavarta meg.

Hajnalban 4-kor már mindenki talpon volt, mert tudtuk, hogy ma van esélyünk rá, hogy eredményes pecát tudjunk magunk mögött.  Ismét csónakba ültünk, a kép ugyanaz mint az előző napon, a halak 4-es állás előtt, előttem csend. Gyors etetés után irány a part és új bedobások, új remények.

Hajnal 6 órakor Darányi Tibi jeleskedett egy gyönyörű 4,9 kg-os koival ami a Dovit tigris mogyorójára éhezett meg, 30 méterre a parttól. Miután Tibi ismét bevettette az előbbi szerelését, reggelihez készülődve ismét elsült a feddere. Most egy 9.35-ös pikkelyes vesztét okozta a tigrismogyoró.

Tibi és a gyönyörű koi

 Tibi a 9.35-össel

Megérkezett Kovács Mihály (Misi) a tógazda, aki instrukciókkal és jó tanácsokkal látott el minket. Egy nagyszerű embert ismerhettünk meg benne. Nagy gondot fordít a tavára, a benne lévő halakra és nem különben a horgászokra. Mindenkihez van jó szava és velünk együtt izgulja végig a fárasztásokat, a horgásszal örül minden sikernek és bosszankodik a sikertelenség esetén.

Erdős Lacinak dél körül sikerült egy 1,6 kg-os koival megküzdenie, majd 14 óra környékén Sztojcsov Laci következett egy 10.3 kg-os ponttyal, amit 25 perc fárasztás után sikerült a merítőbe terelni.

Laci második pontya 10.3 kg.

Közben én szorgosan próbálgattam az egész nap folyamán a Dovit duó bojliait aminek eredménye nem lévén a villantón jól bevált puha pelleteket, később pedig a Dovitos pasztákkal és popupokkal próbálkoztam, de ez sem vezetett eredményre.  Délután öt órakor Tibi elköszönt és haza indult, mivel neki másnap már dolgoznia kellet. Ekkor úgy döntöttünk, hogy ismét egy apró magvas és egy pelletes etetést beviszünk hátha sikeresebb lesz a mai éjszakánk, mint az előző volt.

Egy ritka pillanat, amikor nem esett

Etetés közben újra gondoltam, hogy mit ronthattam el. Darányi Tibi 30 g-os bordás kosarakkal horgászott, Sztojcsov Laci szintén, ezzel szemben Erdős Laci method kosarazik 60 grammos nevis kosarakkal. A rövid előkékre nem volt kapásom, a nagyobb horgaimat is elkerülték a halak, csak a vastaghúsú 10-es prestonra volt kapásom.

Mire kiértem megszületett az új terv! Mivel a 13-16 cm-es előkékre, kishorogra és 12-es fonottakra jöttek a kapások bordás kosárra, a következőt eszeltem ki. Elővettem az 50 g-os Haldorádó által gyártott nagytalpú method kosarat 16 cm-es 12-es előkére egy mini csali tüskét és a 10-es preston horgot kötöttem. Abban a reményben, hogy a haldós metod kosarat a vékony lágy uszap rétek nem takarja be és a csalim is biztonságban van a kosár tetején. Új etetőanyagot kevertem, aminek összetétele csak annyiban változott, hogy 3 üveg vajsavas locsolót öntöttem hozzá. Beköszöntött az este hat óra, nagy reményekkel vártam, mivel előző nap is akkor jelentkeztek a kapások, ekkora már a harmadik garnitúra ruhámat szárítottam.

A később eredményesnek bizonyult szerelés

Az új szerelés és a vajsavval felturbózott etetőanyag ezután minden várakozásomat felülmúlt, 18.30-kor kapás az új szerelésre. Egy 9,66 kg-os ponty volt az elkövető egy szem Dovitos olvadó fokhagymás mini bojlira.

Új csalizás a fokhagymással és gyors visszadobás után, alig 10 perc várakozás után ismét botcsavaró kapás a négylábú rodpod két lábra állt, az orsóról süvítve szaladt le a zsinór. Húsz perces fárasztás után egy 11,3 kg-os gyönyörűség landolt a bölcsőben.

11,3 kg-os a fokhagymás okozta a vesztét

Ezután este 10-ig eseménytelenül telt az idő. Ekkor visszatértem a fűszeres –mézes mini bojlihoz. A két Laci javasolta, hogy inkább aludjunk, mert tegnap éjszaka sem voltak aktívak a halak. De legbelül valahol a tudat alatt érzetem, hogy valami történni fog.  Bementem a házba beültem a székembe és néha-néha elbóbiskolva pillantgattam a botjaim irányába. Hajnal kettőkor megszólalt a jelzőm. Rohanás ki a házból, eső ismét szitál, de legalább nem esik. Ismét egy kemény fárasztás és rám köszön egy 10.24-es ponty.  A felszerelés megint a fent említett. Ismételt bedobás előtt, viszont csalit cseréltem, visszakerült az üveges Dovit tigrismogyoró, mivel éreztem, hogy nem sokáig tudok ébren maradni.

Hajnal háromra járt már az idő amikorra ismét a székbe kerültem. Pillanatok alatt elaludtam, de előtte a csizmámat és az eső köpenyt a székhez készítettem. A telefonomat beállítottam 5 órás ébresztésre és gondosan a szék alá helyzetem nehogy ha „akció” van eltapossam. Négy óra magasságában ismét a jelzőre ébredtem. Gumicsizma, kabát felkap, rohanás azután az eső által két napja áztatott talajon 5 méteres becsúszás a botig. Ha Dárdai Pali látta volna, akkor tuti leszerződtet a válogatottba, de mivel csak a két Laci látta és egymás térdét csapkodva könnyeikkel küszködve  gratuláltak a feledhetetlen teljesítményemhez.

Eközben dédnagyanyám mangalicáit lekörözve tetőtől talpig sárosan kezdtem meg a fárasztást, éreztem, hogy ez nagyobb lesz mint 10 kg. Fárasztás közben a hal kb. 60 méter zsinóromat húzott le. Tenni nem igazán tudtam mit, mert az orsóm helyén csak egy sárgombócot láttam. Gyors orsóáztatás a tóba és indulhatott a fárasztás, óriási szerencsémre a hal jobbra indult meg ahol Tibi horgászott, így üres pályán fáraszthattam. Hogy gyorsabban a hal közelébe legyek elkezdtem a parton sétálva (csúszkálva) nyerni a métereket. Nagy meglepetésemre, mire a halhoz értem az a parttól két méterre volt, a horgászhelyemtől jobbra kb. 60 méterre. A kapástól számítva már 15 percen belül mérlegeltük is. Joke a halőr 14 kilósra saccolta, de a mérleg 12,7 kg-ot mutatott. A szerelés ismét működött!

Az iszapharcos 12,7 kg-os középsúlyú ellenfél

Ezután ismét csalizás, új tigrismogyoró a tüskére, ismét az előző helyre dobtam a szerelékem. Mivel már aludni nem akartam és közeledett a túra vége nekiálltam pakolászni, mert végre az eső is elállt. Fél hatkor ismét kapás a jól bevált szereléken. Akasztás, a bot végén őserő! Már vagy húsz perce fárasztottam a halat, de még nem láttuk. Közben azon imádkoztam, nehogy a 20-es monofil nehogy elszakadjon, csak az járt az eszemben, hogy meddig bírja a zsinór, jól akadt-e a horog. Még 10 perc és sikerült a szákba terelnem. A mérlegel nyelve a nem csak a túra legnagyobb halát (14.22 kg.), hanem az új egyéni pontyrekordomat is mutatta, amit közel egy kilóval sikerült megjavítanom.

A túránk legnagyobb pontya 14.22 kg.

Mivel nem volt sok időnk hátra ismét a fűszeres-mézes olvadó mini bojli mellett döntöttem. Pakolás közben még az előző élmények hatása alatt arra lettem figyelmes, hogy Sztojcsov Laci kiabál. „Feri a csodaszerkót megint húzza!” Kezemből mindent eldobva futottam a bothoz. Akasztást követően 10 perc fárasztás után az utolsó pontyom 8,5 kg.

Az utolsó pontyom Kiskorpádon 8,5 kg

Közben Erdős Laci barátom úgy döntött, hogy kipróbálja a Dovitos tigrismogyorót, amit az 5-ös helyre a nádtövébe dobott, oda ahová Darányi Tibivel etettünk.

Közben Misi a tógazda is megérkezett, érdeklődve hallgatta az esti élménybeszámolómat, közben lassan a pakolás végéhez értünk, már közeledett a reggel 8 óra ameddig a napijegyünk szólt. Bár Misi mondta, hogy maradjunk nyugodtan, mert végre nem esik az eső és csak holnap érkezik a következő horgász, mi mégis úgy döntöttünk, hogy haza jövünk, mert minden száraz ruhánkat elhasználtuk.

Ekkor végszóra Erdős Laci által bedobott bot az 5-ös állásban felsikított. Akasztás után, óriási fröcsögés, hullámzás a nád tövében. Ekkor már tudtuk, hogy amur lesz a tettes. Húszpercnyi fárasztást követően Erdős Laci nagyhala is megvolt 12,98 kg-os amurral zártuk a túrát.

Erdős Laci és az amur

Nagyszerű élményeket élhettünk át a szigetes tavon, gyönyörű halakat fogtunk, és a tógazda személyében egy nagyszerű sporttársat ismerhettünk meg. Hazafelé jövet a kétórás úton ismét átéltük az összes fárasztást, átbeszéltük, hogy mint csináltunk, rosszul mi az amit jól. Másnap reggel három telefonom volt húsz perc alatt. A két Laci és Darányi Tibi hívott, csak annyit mondtak „Feri már ősszel foglald a helyet jövő évre Kiskorpádra.

Remélem, egyszer mindenki eljut ide, vagy egy ehhez hasonló tóra ahol hasonló élményeket élhet át. Oda ahol a tulajdonost nem csak a profit szerzés motiválja, hanem ügyel a tó és környéke élővilágára. Ismeri és tiszteli a halait, megtesz mindent azért, hogy a hozzá látogató pozitív élményekkel térjen haza, ha még csak egy-két hal is jusson csak neki.

                                                                                                                                             Fabók Ferenc