Dobóelőkébe kötött történetek, avagy a 2016-os év

Mielőtt elkezdek cikket írni, első lépés nálam a képek kiválasztása. Egy ilyen beszámolót azonban igencsak hosszadalmas megcsinálni, mivel az emlékek csak úgy záporoznak, valahányszor ránézek egy-egy jól sikerült képre. Az azonban biztos, idén is sokat fejlődtem és érzem magamon, hogy sikeresebb vagyok, mint egy évvel ezelőtt. A fejlődésnek köszönhetőek a meglévő és új barátok segítségei, meglátásai, akiknek nagyon köszönöm ezt az évet (IS).

Szezon elején izgatott voltam nagyon, mit hoz ez az év, mert rengeteg tervem volt csali tesztelések terén. Egy számomra új botot is teszteltem és sikerült is felavatnom rögtön az évadnyitó pecámon, amire február 12-én került sor. Zolival voltunk kint aznap és az időhöz képest nagyon jól teljesítettünk, több ponty és tok tiszteletét tette a matracunkon.

Az év számomra egy nagy szívfájdalommal folytatódott. Február végén tudtam meg, hogy Március 1-től a KÉK TÓ tulajváltás miatt bezárja kapuit. Sokaknak ez csak egy kis tó volt, számomra azonban ez egész mást jelentett... Rengeteg jó élmény fűzött ehhez a helyhez, például az első nagyobb pontyom, ami 8,5 kg-s volt. A búcsúpecán sem csalódtam a tóban, Zsiga barátommal bejárattuk utoljára az ottani halakat.

A történet érdekesen folytatódott ismét. A rászoruló gyerekeknek gyűjtött dolgok révén kapcsolatba léptem Takács Attilával, aki mára nagyon jó barátom lett, és akinek a segítségével belekóstolhattam a saját csali készítés alapjába. Teljes mértékben átadtam magam a teszteléseknek és volt is benne sikerélményem. Az elsőre február 25-én került sor, ahol egy igen emlékezetes pecán vettem részt, ugyan is az egész évet áttekintve a legnagyobb Koi pontyomat fogtam a maga 2,5 kilójával.

Azonban ismét össze kellett rakni a dolgokat, ugyanis nem volt elég egy jobb vagy sajátkészítésű csali, a szerelék kell finomsága vagy akár egy horogméret is közrejátszott, hogy ne fogjak, vagy éppen a megakasztott hal elillanjon. Pont erre volt jó a Moby Piros tavi páros verseny március elején, ahol is Balogh Laci barátommal csapatot alkotva indultunk. A kép mindent elárul szerintem, de a haltalanságban rengeteg időnk volt beszélni és ismét egy szálon el tudtam indítani a fejlesztéseim.

Az év nagy részében a Gamakatsu Method Hook-okat favorizáltam és azokból is főként a 6-os és 8-as méretet. Ennek a horognak köszönhetően több újdonság tesztelése is sikeresen zajlott a tavaszi szériámban, köztük, talán amit ki tudnék emelni a Carpella használata volt. Nagy kihívás még máig, hogy mit rakjak bele, több félét tegyek-e, vagy éppen sokáig hagyjam e benn. Az biztos, ezt a tesztelést jövőre is folytatni fogom.

Elérkeztünk az év számomra egyik legbüszkébb szakaszához. Május 1-ét írtunk. Helyszín a Moby Dick horgásztó halat.hu Majális Kupája. Pazar versenyen vettem részt, ami igen izgalmassá sikeredett, egy nagyon erős szektorban voltam és sikerült helytállnom. Nagyon jól elkaptam a rajtot ( VÉGRE ) és nem az volt, hogy körülöttem fogják, a halat én meg csak ülök és szuggerálom a spiccet, hogy ugyan görbüljön már be. Mérlegelés után azonban elkövettem egy hibát, amiből tanultam is, hogy etettem befele, így a halakat elriasztottam. A verseny vége fele kezdtek csak visszajönni és Hofival hatalmasat „csatáztunk” a végén. Végül sikerült a szektor 3. helyet megcsípnem, aminek én, mint amatőr zöldfülű versenyző iszonyúan örültem, pont annyira, mintha megnyertem volna a versenyt.

A versenyt követően szerencsém volt és ki tudtam menni két napot is pecázni és tesztelhettem a rám ragadt dolgokat. A meleg és egyben változatos idő ellenére remek napokat töltöttem. A két nap alatt négy barátommal is tudtam pecázni Zoli, Feri, Zsiga és Attila személyében. Öt horgász, öt elv, öt szerelés, öt szemlélte, öt féle csali. Egy mindegyikünkben közös, a maga módján eredményes. Minden évben tervezem, hogy összeszedek pár barátomat és közösen egy adott tavat meghorgászunk, de sose jön ki úgy a lépés, hogy mindenki ott legyen. Számomra az eredményesség a barátaimban rejlik, ugyanis ők adnak erőt, vagy csak beszélgetés során egy szikrát adnak, amitől másképp látok akár egy szereléket, csali vagy etetőanyag kombinációt.

Ami azután történt azonban, az tényleg életem egyik legjobb és legemlékezetesebb két pecája volt. Az elsőn egy horgász videó forgatáson vehettem részt, amit egy blog író versenyen nyertem. A nyertesek között volt Takács Attila is , aki szintén velem tartott és Balogh Laci volt a rendező. Pazar szeles nap volt, sose fogom elfelejteni. Az ott tesztelt King Baits etetőanyag az, amit máig magamnál hordok és rendkívül fogós. Gondolatban erre a pecára úgy készültem fel, hogy biztos olyan nagy szakmai magyarázós forgatás lesz és izgultam is, hogy szerény tudásommal, hogy tudok majd eleget tenni ennek az egésznek, de egy kellemes csalódás lett, mert az egész olyan családiasra sikerült. Ami a slussz poén volt, hogy mindhárman fogtunk halat. Az én első halam rögtön az eddig fogott legnagyobb pontyom lett, 11,8 kilóval. Nagy volt a boldogság és a lábam is remegett arra is emlékszem, végtelen öröm lett úrrá rajtam, ahogy azt a szép 10 +-os pontyot a kezembe tarthattam. Nem gondoltam volna, hogy aznap jön egy másik szintén nagyobbacska, de leírhatatlan érzés volt.

Ezen élményeken felindulva látogattam ki Zolival is, akivel szintén egy szeles, változatos napot fogtunk ki. Annak ellenére, hogy nem verőfényes napsütés volt, sikerült több szebb halat is fognom és beállítottam a 12,5 kg-s eddigi legnagyobb hal rekordomat. Jövőre visszafogok térni ismét, hogy meglátogathassam a nagy bandatagokat.

A gigantikus élmények után ismét visszaállt minden a normális kerékvágásba, azaz tesztelés tesztelés hátán és kerestem a tuti csali-etetőanyag kombinációt. Egyre jobban a szeptemberhez közeledve készültem a páros versenyre, amin Viktorral indultam. Laci mindig megkérdezi, hogy izgulsz e már, én meg mindig azt válaszolom neki, hogy igen, eléggé. Szeretem megmutatni a mezőnynek, hogy ott vagyok én is a nagyobbak közt és szeretek rájönni dolgokra magamtól, még akkor is, ha később jövök rá a kelleténél.

Elérkezett a várva várt nap. Aznap elég korán érkeztem a tóra, olyannyira, hogy az első parkoló autó az enyém volt. El is kezdtem gondolkozni rajta, vajon lefújták és nem szóltak, vagy tényleg ennyire izgultam, hogy nem tudtam bírni magammal és ennyivel előbb jöttem. Hát természetesen a második teória volt a valós, ugyanis elkezdtek szálingózni a versenyeken már jól ismert emberek. Végül Viktor is megérkezett, aki nagy felelőtlenséggel rám bízta a húzást. Teljesen véletlen sikerült az 5-ös helyet kihúznom, ami a Moby nevelőn azért nem rossz hely. Amint kiérkeztünk a placcra, figyeltük merre mozognak a halak. Két horgász, két eltérő stratégia, két különböző csali-kaja kombináció. Délelőtt nekem volt sikeresebb a gondolatom, azonban mérlegelés után Viktornál jelentkeztek aktívabban az érdeklődő halak. Délutánra olyannyira leállt nálam, hogy már mérgembe az utolsó fél órában felraktam egy olyan minibojlit, amit ha horgászni megyek, és arra vetemedek, hogy használjam, bizony nem öt percenként szedem ki. Viktor felajánlotta, hogy nézzem meg az ő kajáját, de hát makacs vagyok, aki ismer tudja, hogy borzalmas szinten űzöm ezt a tulajdonságom. Azonban makacsságom meghozta a gyümölcsét, lefújás előtt 2 perccel elhúzós kapás jelentkezett nálam. Remek súlya volt a halnak és jöttek is páran nézni, hogy mi lesz a végkimenetele a fárasztásnak. Egy 5,5 kg-s ponty lett, ami végül alig 40 dkg-mal maradt le a verseny legnagyobb halától. Nagyon örültem neki és az eredményünknek is, 5. helyen zártuk a versenyt egy igencsak erős szektorban. Amiért ostoroztam magam és máig bizony emlegetem is, ha átállok Viktor etetőkajájára, lehet, hogy helyezést értünk volna el, mert nagyon szoros volt a mezőnyünk.

Elérkezett végre az év egy olyan pontja, mai nagyon ritkán van, édesapámmal kettesbe kimentünk űzni a halakat, itt már November 1-ét írunk. Az idő még kegyes, de már jóval hidegebb, a CSL elkél a kajába rendesen. Itt már bevetettem egy számomra meghatározó újítást a szakáll nélküli horgot. A jó választás ellenére nem volt halban gazdag napunk, de a frontnak nem mondhatom, hogy lécci ma ne gyere, mert apuval pecázok. Ennek ellenére, neki sikerült 1 pontyot fognia, így nekem ez jóval nagyobb öröm volt még annál is, mint hogy kiszedtem volna 20 db-ot.

A következő pecára nagyon készültem, mert Zolinak és nekem egy közös szülinapi lógatást terveztünk be. Rengeteget beszéltünk, hisz rég jutottunk ki közösen a partra. Be-be figyelt pár pikkelyes barátunk egy-egy sztori közbe és az idő is kegyes volt hozzánk, ismét egy Pazar napot tudhattunk magunk mögött.

Eljött az évszámomra egyik legbulisabb versenye a VIP verseny. Ilyenkor az éves munkáimért  a halat.hu megajándékoz egy versennyel, amit külön a barátokkal egy szektorban összezárva zajlik le. A szektor idén is bővült, több jó emberrel. A versenyre annak ellenére, hogy kevesen vagyunk a szektorban nagy figyelmet fordítok. Azonban a siker idén is elmaradt, egy hal érezte meg csak a horgom hegyét, az is félúton úgy döntött, inkább ma mégse lesz partnerem a mérlegelésig. DE…annak ellenére, hogy haltalanságban szenvedtem el kell mondjam a társaság az ami ilyenkor kárpótol mindenért. Remekül éreztem magam. Hol közvetlen szomszédommal Pechnyó Gergővel dumcsiztam, hol a Nyáry Laci és Balogh Laci kettőssel, vagy a szintén köztünk ülő Zsigával hülyültem.

Ahogy közeledtünk a decemberhez tudtam, hogy lassan a karácsonyi halat meg kell fogni. Tanulságos eset volt és jövőre biztos nem decemberre fogom hagyni ezt a merényletem. Az idő bizony szépen megtréfált, mert reggelre, ahogy kiértem befagyott a tó. Ott vártam reggel 6-kor, hogy fel kel-e a nap, de csak hízott a jég, így 3 órás hezitálás után hazaindultam.

Az egész esztendőt áttekintve ismét elmondhatom, hogy sok fejlődésen mentem át, új barátokkal is ismerkedtem meg, akik hozzájárultak szintén a fejlődésemhez. Több horgászaton is részt tudtam venni, mint amennyire számítottam és 99%-ban eredményes voltam. Jövőre ismét törekedni fogok, hogy még sikeresebb legyek. Egy dolgot nem említettem még, hogy miért ezt a címet adtam a cikkemnek. Nos, a dolog pikantériája, hogy ezeket a sztorikat, amiket leírtam van egy közös bennük, mindegyiknél szakadt nálam a dobóelőke, így jövőre nagyobb hangsúlyt fektetek a dobástechnika csiszolására is és a dobóelőke alaposabb ismeretére is. Sok munka vár rám majd, de a legnagyobb kihívás számomra az lesz, hogy minden barátomat egy időben kinn lássam magam mellett és pecázzunk egy nagyot. Köszönöm nekik, hogy ilyen évet zárhattam és megígérem, hogy jövőre sem menekülnek előlem.

Lacoking

Írás: Müller László

Képek: Müller László, Fehér Krisztián