Családi pontyozás Lentiben

Mindhárom bátyám nagyon szeret pecázni és szerencsére sok időt is tudunk tölteni kedvenc hobbinkkal. A feleségem is szereti a horgászatot, bár Őt inkább a pihenés és a nyugalom érinti meg jobban, mint a halfogás. A kisfiaim is szépen cseperednek és szerencsére a nagyobbik már kifejezett érdeklődik apa kedvenc sportja iránt. Az biztos, ha orsót fog a kezébe a fékbeállításban már nincs hiba.

Így mindennek ellenére és bár számíthattam volna rá, mégis sikerült meglepniük egy nem akármilyen születésnapi ajándékkal. Március elején odaálltak elém és átnyújtottak egy A4-es papírt. Általuk készített kupon volt, mely azt tartalmazta, hogy családostul, testvérestül, horgászfelszerelésestül, április 21-én irány Lentibe, a Sárberki-horgászparkba.

Mondanom sem kell, mennyit vártam, hogy eljöjjön a nap, amikor útra kelünk. Aztán azért szépen lassan el is érkezett. Ám az indulás előtti napok elég sok aggodalomra adtak okot. Ritkán láttam ugyanis április közepén hóesést, de idén sikerült. Két nappal az indulás előtt április 19-én még szakadt a hó. Kissé el volt keseredve az egész brigád, de mit lehetett mit tenni a szállás lefoglalózva, szóval mentünk. Meg sem lepődtünk már, hogy rossz idő lesz, mert ha mi elindulunk kikapcsolódni (mint például a „Fokhagymás pontyok a Dovittal” című írásomban is), akkor ott általában rossz az idő. Nem is vártunk túl sokat a hétvégétől, de láss csodát, az indulás napján pénteken gyönyörű napsütéses időre ébredtünk, persze azért még csípős volt a reggel. Jókedvűen kezdtünk el pakolni az autókba majd nyakunkba vettük a 300 kilométeres utat Lentibe. Körülbelül négy órás utat követően délután értünk a faházunkhoz ahol a házból kilépve az alábbi kép fogadott minket:

Ennél szebb látvány nincs is a horgász szememnek

Bár az érkezés napjára nem terveztem horgászatot, de azért lássuk be ettől a látványtól rögtön bizseregni kezdtek az ujjaim és kizártnak tartottam, hogyha csak egy órára is, de ne üljek ki a stégünkre, legalább pár dobás erejéig. A kötelező bepakolás és szobaelfoglalást követően – mely elég hosszadalmasra sikeredett – gyorsan be is kevertem némi fokhagymás method anyagot, összeraktam a botokat és már repültek is a vízbe a szerelékek.

A botok is a kapást várták, ahogy csak én

Szerencsére nem is kellett sokat várni az első kapásra. Körülbelül 10 perc után már húzta is a ponty a spiccet, én pedig őt a stég felé. Szákolás után nem sokkal már a másik boton lévő csali is gazdára talált, és hasonlóképpen az elsőhöz ez is olyan kilós, másfél kilós forma potyka volt.

A pénteki „bemelegítő” nap egyik tükröse

Röpke egy óra alatt három pontyot és két kárászt sikerült aznap délután szákba terelni, s meg kell mondjam, a pontyok kis méretük ellenére nagyon elszántan védekeztek, némelyikük úgy húzott hogy magam is meglepődtem. Sajnos azonban a hideg és az alkony elérték a stégemet, így aznapra be kellett fejezni a horgászatot. Abban viszont a tapasztaltak alapján biztos voltam, hogy másnap egy remek nap fog virradni rám, és nem is kellett csalatkoznom az időjárásban, hiszen ragyogó napsütéssel fogadott szombat reggel is. A házból kilépve el sem hittem, hogy két napja még hóesésben ültem otthon.

Szombat reggeli verőfényes napsütés

A tegnap használt botokat össze sem csomagoltam, csak a teraszra tettem be a pénteki nap végén. Így nem kellett sokat bajlódni a szereléssel, pár perc alatt már üzemkész is volt a felszerelés. Az előző napon bevált fokhagymás anyagból még kevertem egy kicsit, valamint a másik botomra egy teljesen másik íz világot állítottam össze édes-ananászos ízekben.

A keverésbe a család apraja, nagyja is besegített

A fokhagymás anyagot töltögetős method kosárral használtam rövid előkével, tizenkettes szakállnélküli horoggal, melyen egy hét milliméteres csalitüskére tűzött 7-8 milliméteres csali került, amit visszahelyeztem az etetőanyagba. A másik botra egy pellet feeder bordás kosár került. Itt 10-es horgot használtam, hosszabb előkét és nagyobb 12-14 milliméteres csalikat. A szerelékek bevetése után a reggel kicsit nehézkesen indult a halak számára. Fél óra negyven perc is eltelt, mire többszöri csali váltásra végre elkezdtek jönni a halak. Egészen pontosan a csalin és az etetőanyagon nem változtattam, viszont amíg nem kezdtem el a megtöltött method kosárra sűrű, ízben megegyező aromát locsolni, elmaradtak a kapások. De miután erre rájöttem, már pörgősen folytatódott a peca.

A szombati nap első hala egy tükrös személyében érkezett

A method kosárral és apró csalival ellátott botom folyamatosan, ütemesen adta az egy, másfél kiló körüli pontyokat és a kisebb-nagyobb dévéreket.

Jöttek a pontyok…

…és a dévérek is szépen sorban

Majd egyszer csak hosszas csali áztatás és várakozás után – mikor már kicsit meg is feledkeztem arról a szerelékről – a nagyobb csalival ellátott botom spicce is a tó felé vette az irányt. Bíztam benne, hogy a nagyobb csali szelektáló hatása érvényesülni fog és nagyobb halat tarthatok majd a kezemben. Nos így is lett, nagyobb lett az eddigieknél, de azért nem volt olyan látványos a méretnövekedés.

Kicsit nagyobb, mint az eddigiek, de csak egy kicsit

Bár a kifogott pontyok nem voltak túl nagyok, viszont annál szebbek. Rengeteg spanyol mintás ponty is volt a kifogott halak között és egy két koi ponty is tiszteletét tette a stégen. Nagyon jó állapotban voltak, erősek és szépek, így én is nagyon vigyáztam rájuk. Egy gyors fotót követően mindannyian visszanyerték szabadságukat, hogy más is örömét lelhesse bennük.

Spanyol a szákban…

…majd a ragyogó napsütésben

Élveztem a napsütés, a horgászatot, a kellemes szellőt, igazi kikapcsolódás volt ez a tóparton a családommal. Éppen a nagyobbik fiamnak magyaráztam valami nagyon fontosat és bölcs dolgot a horgászatról, mikor arra lettem figyelmes, hogy a nagyobb csalival ellátott botomat ismét eltekerte valami. Be is vágtam neki és elkezdtem fárasztani. Ezt pont úgy sikerült, hogy a fiam testközelből tapasztalhatott meg mindent, ami a fárasztással és halfogással jár.

A fárasztás tudományának átadása a fiatalabb generációnak

Ezúttal a nagyobb csali tényleg nagyobb halhoz segített hozzá. Úgy látszik a gyermekem meghozta nekem a szerencsét és közösen fárasztva meg is fogtuk a nap legnagyobb halát, aki egy szép tükrös volt.

A szombati legnagyobb pontyunk

Persze ezután is folytattuk a szebbnél szebb pontyok fogását. A nagyobb csalival ellátott botom ezután már nem igazán aktivizálta magát, viszont a method kosaras szerelék szépen folyamatosan adta a halakat, nem csak az én örömömre, de a kisfiaméra is, aki egyre közelebb került a horgászathoz és a halakhoz.

Szabadon engedés előtt még jár neki egy simi

Majd elérkezett lassan a nap vége és kellemes fáradtsággal konstatáltuk, hogy egy remek és eredményes nap áll mögöttünk. Rengeteg pontyot, kárászt és dévérkeszeget fogtunk, örültünk neki, hogy bevált a taktikánk. Jó érzés volt a családdal együtt kikapcsolódni és megnyugtatott a tudat, hogy a család is szerves része lehet a horgászatnak, úgy, hogy mindenki – az apraja és a nagyja is – jól érzi magát.

Írás és képek: Takács Attila