Boti, a pontyok barátja

 Sziasztok! Szeretnék bemutatni nektek egy remek tórendszert, mely több,mint 11 tóból áll... Talán sokan kitalálhattátok már, hogy ez a Préri-tó! Had meséljem el az előzményeket! A halat.hu, azon belül Doktorits András segítségével jutottam le a tóra egy csütörtöki napon. Nagyon korán, azaz fél négykor keltem, összepakoltam, még olvastam egy-két trükköt a horgászújságból és indulhattam is az utcára, mert András megérkezett. Két bottal, egy rodpoddal és egy láda csalival indultam útnak, persze ezeket szakszerűen elrakva mindent a maga kis táskájába. Az út rövidnek tűnt a tóig, nem is csodálom, mert végig beszélgettünk. Amint megérkeztünk, még András bevásárolt. Még nálunk is hamarabb kint volt az operatőrünk, aki amikor megérkeztünk, épp a napot vette fel, miközben felkel. Körülbelül tíz percre rá már a csapat többi tagja is megérkezett a találkapontra. Köszöntünk egymásnak, majd bemutatkoztunk. A horgászat előtt már csak a helyek elfoglalása volt a teendő. Mi a bojlis-tóra mentünk ki. Most engedjétek meg, hogy szóljak pár szót a tóról annak, aki még nem ismerné ezt a részét. Ez a tó inkább a felnőtt horgászok helye. A tó medre hirtelen mélyülő, ezért gyermeket szerintem csak nagy odafigyeléssel lehetne kivinni magunkkal pecázni. A horgászhelyek igényesen vannak kialakítva, betonozott aljzattal rendelkeznek, így nem kell félni a sártól. A fejünk felett is van tető, úgyhogy már teljes kényelemben lehetünk és még nem említettem az asztalt és a padot, ami be van építve a mi kis kuckónkba. Éjszakára külön gondoltak az energiatakarékos izzóval, ami a falon világítja be a helyet. A bázisunk mellett csap és kuka is található, mely meglepett engem, mármint hogy van. A helyek egymástól kellő távolságra vannak, hogy nyugodtan fárasszunk, miközben mellettünk pecáznak. A túlparti nádas, amire mostanság a szóbeszéd szerint érdemes rádobni kb. 100-120 méterre lehet tőlünk, hozzáteszem ez csak szemmérték, nem biztos a távolság... A mederben tudtom szerint nincsenek nagyobb törések. Egyszóval tökéletes kikapcsolódási hely (számomra)

Kapásra várva

És most egy kicsit a pecáról is:

Én a jól bevált method módszert alkalmaztam, kisebb-nagyobb szerencsével. Elsőnek szemes takarmánnyal etettem, azon belül vajsavas kukoricával és búzával, majd egy kis epres etetőanyaggal, hogy a kisebb pontyokat is odacsaljam. Csalinak a titkos fegyveremet, a fokhagymás gumikukoricát használtam. Ennek ellenére volt még nálam lebegő fluo bojli 8mm-es, kagylós, mézes, banános-tigrismogyorós süllyedő 8mm-es, egy pár csomag pufi és nagyjából ennyi. A felszerelésem egy 8-as horogból, 0,16mm-es fonott előkéből, 30gr-os method etetőkosárból és a hozzá kapott forgóból állt. A fő pálcám egy régebbi, sokak szerint felső kategóriás heavy feeder, viszont ahhoz képest egész lágy botból és ugyanannak a márkának a 30-as orsójából állt. A másik amivel keresgéltem a halakat, az egy ugyancsak heavy feeder egy viszonylag új márkától és annak a párja egy 50-es nagy orsó volt aznapra. A csali rendkívül fogósnak bizonyult, a bot felavatása megtörtént és nagyon szépen dolgozott az orsóval együtt. Én főként fél kiló és egy kiló közötti kisebb pontyokat fogtam, hozzáteszem nagy örömmel!

Ilyenből nagon sokat fogtam aznap

Ki a kicsit nem becsüli...

 A tóban vannak nagyobb "szörnyek" is, melyet bizonyíthatok András meseszép 16kg-os pontyával, akit persze egy közös kép után visszaengedett a vízbe.

Összefoglalásnak annyit írnék,hogy aki teheti nézzen ki a "Prérire", mert nagyon élvezetes ott pecázni! Köszönöm szépen ezt a felejthetetlen napot Doktorits Andrásnak, ismerőseinek és a halat.hu-nak!

BOTI videó ide kattintva!

Laci, András, én Boti, Lacó és Zozó

Szöveg: Schwarze Botond, képek: Fehér Krisztián