Árpádhegyi flat method

Csendesen kiosonok, hagyjuk a lustanépet szunyókálni, kár lenne megzavarni álmukat. Így hajnaltájban legszebbek az emberfia 3D-és organikus kivetülései. Régen túl vagyunk a már nyári napfordulón, lassan beköszönt az ősz, indul az iskola, én meg horgászni.Tervezetten Szerencs felé veszem az irányt, Tomi barátom is úton van már valahol. Method kajákat fogunk tesztelni az Árpádhegyi horgásztó ponty állományán. Saját keverésűeket. Nálunk Jani a szakács, általában Ő kotyvasztja a halnak valót. Nem mellékesen method feeder országos bajnok, nem rossz ajánlólevél nekünk, és felettébb jó előjel a halaknak. Lesz mit enni, finomat.

Hegyecskék a láthatáron

Mire odérek a Nap éppen előbukkan. A látóhatáron emelkedő kis hegyek ormai mellett kandikál, vörösen izzítja a vibráló levegőt maga körül. Talán valamelyik éppen az Árpádhegy. Fogalmam sincs, de nem is nagyon érdekel. Annál inkább megakad a szemem a párolgó víz látványán. Hát persze, a víz nehezebben hűl, mint a levegő, nagy a hőmérsékletkülönbség, így ködlik erősen. Mire megiszom a kávémat, ami finom itt, és betárazok sörből kettőt, a napijegyemet is kiállítja Erzsike. Tomi éppen végszóra toppan, helyesbítek, gurul be a parkolóba. A helyet előre lefoglaltam, azt is lehet telefonon, indulhatunk pakolni. Kis kerekes kocsik állnak rendelkezésre a cuccoláshoz.

Élesítve, titkosítva

Elsőnek mindig a kaját keveri be a horgász, hogy legyen ideje állni, szívni a vizet. Később, az őszbe menve, még este otthon bekeverjük, mert a tavak hideg vize reggel nehezen áztat. Vagy egészen más miatt, de így szoktuk. Többfélét tesztelünk, van közte saját ihletésű és gyári keverék is. Tomi a házival, én amazzal próbálkozom. Egy viszont közös, nehezen indul. Methodnál szokott így lenni, a bevihető kaja mennyisége korlátozott a kis kosarak befogadóképessége miatt. Aztán beljebb megyünk, mert már eltelt egy óra és még semmi. Az a fránya távolság! A technika fejlődésével mindenhol egyre beljebb űzik táplálkozni a halakat a pecások…

Nem sokat kell várni így már a kapásra, Tominak egy termetes amúr köszön be elsőre. Amúrra sose számít az ember, az csak úgy jön. Bár vannak, akik állítják, hogy lehet célzottan fogni a pikkelyes torpedókat is. Annak rendje és módja szerint megdolgoztatja Tomit és a medium feeder botot is, de a végén azért csak megadja magát.

Amúr úr!

Hogy én se maradjak le, egy kis pontyot húzok, ez a sztenderd a tóban, de lesz ez még nagyobb is. A gyári kajakeverék is jónak mutatkozik. Többfélét öntök egyszerre össze, figyelve az arányokra, mikor mit kívánhat meg a halnép, évszaktól, vízterülettől, célhaltól függően.

Sztenderd nagyfarkú...

Sokan állítják, hogy a method az kereső pecára való  technika. Valóban, meg is találtuk a halat vele, bentebb, az etetés mögött. Én azért azt gondolom, a pontosság ennél a módszernél is elengedhetetlen, az össze-vissza dobálás nem lehet igazán eredményes. Azaz, annyira kereső peca ez, mint a többi, először megtalálom, aztán fogom őket. Nem így van ez az oldalkosár esetében is?

Most azért már jönnek sorban a halak, egyik a másik után. Többnyire a sztenderd méret, de azért beugrik egy-egy termetesebb is. Paraboláznak szépen a finom feederek.

Görbülős vigyor

Parabolázás

Kalotaszegi guggolós

Nincs is farka!

Talán a legnagyobb

Hogy Tomi se maradjon le (sose szokott), húz ő is néhány nagyobbacskát. Hogy teljes legyen a kép a tó halállományáról, akaszt egy szép tokot is ráadásnak. A tógazda - megfelelve a kor divatjának - telepített a tóba néhány darab porszívózó hosszúorrút. Elnézve ezt az ősi teremtményt jut eszembe, milyen csodálatos dolog horgászni, milyen gyönyörűek a halak, még a zsíros, koleszterin túltengésben szenvedő tőpontyokban is talál az ember szépséget, hát még ebben a porcosban.

Ez sem kicsi.

Még egy nagy vízfelől.

Őskövület.

Sokáig maradunk, már négy is elmúlt, mikor elkezdünk pakolni. Hosszú eltávot kaptunk otthon, így nem tekinthető csodának, ha ketten harminc halat fogunk körülbelül. Azaz pontosan, mert mi mi mindig versenyzünk, és persze megint én húztam a rövidebbet. De nem sokkal. Így konklúzióként elmondható, az otthon hallisztekből, szénhidrát összetevőkből és egyebek alkotóelemekből kevert method kaja pont annyira jó, mint a gyári keverékek. Egy adott vízen, adott időjárási körülmények között, az évnek annak a részében, ahol éppen járunk, ideális légnyomásnál, vagy éppen ellenkezőleg. Hogy mi van a többi élethelyzettel? Mit lehet általános tanácsként megfogadnunk? Próbálkozni kell! De azt folyamatosan…

Legyen feszes a zsinórotok!  

Írás és képek: Mizser Csaba