A VillanTó Betyárok Krónikája

 Így hát megkezdődött a szervezkedés és ki mást választanék tettes társnak, mint a drága barátomat Zozot. Előzetes egyeztetés alapján megegyeztünk egy gyönyörű keddi napban. Meteorológiai előrejelzések szerint arra az egy napra mondtak csak vihart, előtte és utána csak és kizárólag kánikula és napsütés...micsoda szerencse. Beszerveztünk még egy jóbarátot Viktor személyében, illetve elektronikus formában jeleztem Lacinak, aki nem mondta biztosra a kijövetelt. A találka reggel 5 órakor volt esedékes egy megszokott helyen, így már 5:30-ra a tóparton voltunk. Bejelentkeztünk a halőrnél és elfoglaltunk a tó jobb oldalán lévő hosszú egyenes közép-vég fele eső részt, ahol egy bungallló is található az esetleges meglepetések elkerülése végett.

Ezúttal én is és Zozo is jó néhány tesztelési tervvel jöttünk. Többek között még életembe nem használtam a DOVIT-nak a mézes-fűszeres keverékét és úgy gondoltam most miért ne. A taktikámat erre alapoztam, illetve fokhagymás pufis házi kukoricás szendvicsekre. A pufit hajszálelőkére fűztem, mert így tapasztalatom szerint a pufi tovább bírja.

Az etetőanyag bekeverésénél használtam egy kevés mézes locsoló aromát is. Viktor mézes újdonságot hozott magával, így neki is volt mit tesztelni. Zozohoz átpillantva szokatlan dolgot láttam. Kukoricát is hozott magával, ami azért érdekes, mert ő pelletezni és bojlizni szeret. Az ő etetőanyaga jóval büdösebb volt, ő a DOVIT tonhalas-fűszerest választotta tesztalanynak egy kis fokhagymás pufi-fluo kukorica kombóval.

Az ő etetőanyaga a DOVIT kolbászos locsolóval volt beízesítve. Nem kellett sok időnek eltelnie és a nyugalmat a Zozo által használt feeder boton található orsó nyeletőfék rendszere szakította meg. Nem kellett sokat viaskodni, egy – két kirohanás után már meg is volt az első potyka, vagy ahogy mondjuk a FIRST BLOOD. Nagyszerű akadása volt a horognak, ahogy kell, erősen benne a hal alsó szájában található porcosabb részben.

Fényképezés után csapkodni is alig volt kedve, de Zozonak megvolt az oka az örömre. Bot avatás és új csali avatás egybekötve. Erre a célra hoztam magammal három darab alkoholmentes mojitos söröcskét, és lássuk be, megvolt az ok az ünneplésre. A ciccentés pillanatában ismét kapás lett. Megint egy kisebb harcos teremtmény emelkedett ki a vízből. Zozonak a söre nem fogyott el, és túl volt a második, aztán a harmadik és a negyedik halon is…

Kezdtem kételkedni a csoda szendómban. Nem volt más választásom elkezdtem megfúrni egy királyrákos bojlit és hozzá egy fűszeres-húsos pelletet. Úgy voltam vele, mivel lassan oldódó dolgokról van szó ezek több órát is benn lehetnek. Zozo reggel óta az egyik botján pelletezett, egy kisebbet ki is szedett a mézes-fűszeres csalijával, de ő is úgy döntött, hogy megnézzük mit hoz a több órás oldódást igénylő bojli.

Nem sokra rá a bedobás után Viktornál is megjelentek a halak. Feeder készsége szépen dolgozott. Volt nála ponty, karika keszeg, dévérkeszeg és kárász is egy óra leforgása alatt. Egy nagyobbacska ponty pedig kereket oldott a merítés előtt.

„THE TIME HAS COME” hangzott el a mondat a számból , ami csak egyet jelenthetett. Itt bizony stratégiát kell váltani mert szégyenben maradok. Zozo itt már 8 pontynál járt, Viktor pedig 4-nél. Úgy döntöttem bevetek egy titkos fegyvert. A múltkori esti pecáról megmaradt vegyes magvas zacskóm felé nyúltam és elővettem a spombot. Vérben forgó szemekkel akasztottam be a karabinerét a fonott előkémbe. Zozo adagolta , én pedig suhintottam, nem túl messzire, kb. 60 méter távolságra. Csaliban annyi változást eszközöltem, hogy a MAROS által forgalmazott fokhagymás kukoricát tűztem fel a pufi mellé.

Ahogy végeztem az etetéssel csörgött a telefonom. Laci hívott és érdeklődött merre vagyunk, hogy állunk, majd jelezte kijön hozzánk, megnézi hogy vagyunk, mert hát mégiscsak élőben szebbek vagyunk. Ahogy leraktam Zozo megkínált a kukorica-pufi csalicsomagjából. Gondoltam veszteni valóm úgy sincs, hát hajrá. Itt már 10 pontyos hátrányom volt, illetve egy kisebb 8-as horgot is adott.

Spekulálás és merengés közepette a swingerem élénk táncra kelt. Ezzel egyidőben hallottam Viktortól, hogy fogott egy amurocskát, de nagyon nem tudtam oda koncentrálni. A kirohanás  hatalmas volt, bevágás után is csak tartani tudtam a botot, a zsinór pedig csak pörgött le a dobról. Éreztem, hogy nem TESCOS –s hallal van dolgom.

Nagy nehezen eljutottam odáig hogy a dobóelőkém vége kilátszódott a vízből. Mondták mellettem felváltva”ne kapkodj”, „kicsi a horog, óvatosan”. Ezeknek igyekeztem is eleget tenni. Eljött a pillanat végre láttam a vízbe a hal oldalát. Életemben nem láttam még ekkora halat élőben, pláne az én szerelékemen. Amint megvillantotta magát ismét megindult, de már nem akkora erővel. Fáradtunk mindketten, pedig 10 perce tartott a fárasztás, de nekem már 25-nek is tűnt. Másodszori megpillantásánál már jóval lomhább volt és akkor….a horog kiakadt a szájából. Mérhetetlenül balszerencsésnek éreztem magam. Egy kapásom volt egész nap és az is kudarccal végződött. Kiszedtem a bojlis felszerelésem és ráfúrtam 2 darab májas fűszeres pelletet, a másik boton változatlan a Zozo által adott csoda duó volt. Bedobásom után Viktor elkezdte szedni a sátorfáját. Remek eredménnyel zárt, 5 halat fogott és 1 nagyobb neki is elment. Beszélgetés közepette megszólalt a telefonom ismét. Doki volt az, érdeklődött miféle eredmények vannak. Nem sokra rá megjelent Laci, aki közölte pihenni jött ki és beszélgetni. Melyikünk merre dobál, mit használunk,majd előszedte kis bázisát és bedobott ő is. Javasolta locsoljam meg a csalimat a Zozo féle DOVIT-os fűszeres locsolóval. Erre eddig nem gondoltam egész nap, így vettem a bátorságot és kipróbáltam a locsolót és a tintahalas fűszeres etetőanyagot is. Bedobás után 20 perccel ismét jelzett a kapásjelzőm. Megtört a jég, megfogtam életem első halát a villantón,amit a második is követett.

Beszélgetni is alig volt időm, volt olyan perc, hogy mindhárman halat fárasztottunk. Érthetetlen volt számomra és döbbenet is hogy mennyire számít, mit rakok és mit locsolok rá a csalira. Laci is szedegetette ki a pontyokat szép számmal, hiába, tudja hova kell bedobni.

Zoli itt már 12 pontynál járt. Számomra ez már tetemes mennyiség volt, de kezdtem feljönni, immáron 3-nál jártam. Furdalta a kíváncsiság az oldalamat és úgy döntöttem,hogy a májas pelletemet fűszeressel  belocsolom. Elég büdös lett, bizakodva besuhintottam az etetés vonalába. Közben egy kisebb felhőcske gomolygott a hátunk mögött és dörgött is. Hosszas bámulás után a kapásjelzőm hangjára fordítottam vissza a fejem. A májas cucc megindult, nem is kicsit. Bevágás után éreztem, hogy megvan a préda. Nem kellett sokat várni a dobóelőkéig, hogy megpillantsam, majd egy örvény után megindult vissza befele. Ezt eljátszottuk háromszor, a vihar pedig közeledett. A negyedik alkalomnál ismét megpillantottam és láttam, ez se a kétkilós fajtából van. Ismét megindult és megérkezett a vihar szele is. Nem tudtam hirtelen mitől tartsak jobban, attól hogy elmegy a hal amivel küzdök és nem éppen kisebbfajta , vagy hogy a villám belecsap a botomba és nekem végem van. Hétszeres kirohanás után Zozonak sikerül megmerítenie a napom fénypontját, vagy ha az adott pillanatra illően mondanám az isteni fénycsíkot a gomolyfelhőből. Remekül akadt a horog, minden a terveim szerint alakult ezúttal. A mérleg 4,5 kg – t mutatott, aminek nagyon örültem, hisz csak 1 kilóval maradtam el életem legnagyobb halától.

A vihar elvonult elég hamar, szerintem az égiek velem akartak kiszúrni, hogy már csak azért se legyen egyszerű a dolgom. Felbontottam utolsó jól megérdemelt mojitos söröcskémet és büszkén elkortyolgatva emlékeztem vissza a fárasztás pillanataira. Laci elkezdett összepakolni, gratulált a halainkhoz és elment. De ahogy elindult lecsapott még egyszer a vihar. Egy botom benn, pakolásra még esélyem se volt. Az izgatottság a kezemben volt még mindig és a vigyorgást még a szomszéd villanypóznába becsapó villám se tudta lemosni. A felhő elvonulta után a pakolás közepette még egy pontyot sikerült kifognom a kukoricás bottal. Így összesítve Zozonak 13 lett a vége, nekem pedig 5. Sok tanulsággal és beszélgetéssel zárult le ez a nap. Egész végig azon gondolkodtam, mekkora volt az ami elment és az hogy elment még elszántabbá tett, hogy sose adhatom fel. Kifele menet még egy pillantást vetettünk a tóra, amin egy fél hullámot se lehetett látni. Szélcsend, felhők és mögötte foltokban napsugár. Egy nagyon remek napot tudhatok magam mögött és örültem, hogy ilyen remek emberek társaságában tölthettem el! Élményekben gazdag pecát kívánok mindenkinek és ne feledjétek:

Madarat tolláról ,  VillanTót Betyárjáról ismered meg.

Üdvözlettel! Lacoking