A prémium kategória, és ami mögötte van 2.

Mint a legtöbb finomszerelékes horgász, én is alig vártam, hogy kitavaszodjon, és a vizek pecára alkalmas hőmérsékletre melegedjenek. Márciusban úgy tűnt, ez is elérkezett, javult az idő, nem volt jég, ideje volt belecsapni. Szerencsénkre jó néhányan hasonlóan vélekedtek, így már meg is történtek az első tetemre hívások, azaz kikerültek az első versenykiírások a horgászportálokra. Igazán üdítő élmény volt a szürke és hideg tél után végre ismét a vízparton élvezni az első tavaszi napsugarakat. Az örömbe azonban ismét üröm keveredett. Alig voltam túl az első néhány pecán, és ismét problémába futottam, ami ráadásul igen erősen befolyásolta a láda használhatóságát. Az utolsó márciusi megmérettetésen a pakolásnál vettem észre, hogy a teleszkópos láb szorítócsavarja nem szorítható meg, a lábban lévő menetes hüvelyben elpörög, mintha meg lenne szakadva a menet. 

Első ránézésre nem így volt, ezért aztán még furábbnak tűnt a dolog. Sokadszorra megnézve sikerült megállapítani, hogy a hüvely úgy néz ki, mintha kissé ovális lenne, azaz kitágult, a csavar menete így nem tud megkapaszkodni benne. A probléma súlyos, láb nélkül nem használható a láda, valamit tenni kell. Amint hazaértem, már vittem is a problémás lábat a műhelybe, ahol a megállapítást alátámasztotta a vizsgálat. A bronzból készült hüvely kitágult, a bele való csavar (ami 5 egyébként tized milliméterrel kisebb, mint egy M6-os csavarnak lennie kéne!) betolható, kihúzható csavarás nélkül, azaz a menet, mint olyan nem működik. Tovább súlyosbította a helyzetet, hogy első körben úgy tűnt, a lábat roncsolás nélkül nem lehet megbontani. Baljós előjelek voltak ezek, nagyon úgy tűnt, hogy egy új lábat kell vásárolnom, ami elkeserítően drága. Bevált dolgokon ne változtass alapon ismét megkérdeztem Halacskát, látott-e már ilyet, és ha igen, talált-e rá megoldást. A válasza ismét alátámasztotta, hogy ez megint csak nem egyedi eset, sajnos nem én vagyok az első, aki ebbe a hibába ütközött. A jó hír az, hogy egy ismerőse megoldotta ezt a problémát, azt nem tudja hogy, de kérdezzem meg. Így is lett, megtaláltam a megadott ismerősét, Krisztiánt (a facebook hatalma), és írtam neki egy üzenetet, amiben megkértem, írja le, hogy sikerült megoldani ezt. Mivel éppen nem volt elérhető, így ismét lementem a műhelybe, és tovább vizsgáltam a „beteget”. Tekintve, hogy már tudtam, hogy ezt valaki már megoldotta, máshogy álltam én is a kérdéshez, ez meg is hozta az eredményét. Jobban megnézve a lábat, nagyjából összeállt a kirakós, hogy is van összerakva, így ennek megfelelően ismét megpróbáltam szétszedni azt. Nagy szerencsémre sikerrel jártam, a belső teleszkópos rész eltávolítása után már könnyedén hozzáférhetővé vált a bronz hüvely, ami a hibát okozta. Kiszerelve egyből látszott, hogy valóban oválisra tágult, és bár a menet nem látszott sérültnek, a funkcióját így már nem láthatta el. 

Ehhez hozzájött még az, hogy a műanyag szárnyas acélcsavar mérete, mint írtam, lényegesen kisebb, mint lennie kéne. Nagyjából összeállt a kép, a Rive tervezőmérnöke valószínűleg ismét nem tudta, mitől csuklik akut módon. A bronz hüvely rövidebb, mint kéne, a hozzá adott M6-os csavar átmérője kisebb, mint kéne, ezek együtt azt okozták, hogy a csavar meglazítása esetén az a néhány menet, ami még fogta, pozícióban már nem tudta tartani a csavart, ami így ferdén lógott a hüvelyben.

Amikor a lábat összetoltam, és a csavart ismét meghúztam, az ferdén indult el a hüvelyben, ami bár a menetet nem nyírta el, az igen vékony falú hüvelyt deformálta, ami ettől kitágult, így már nem illeszkedett az alul méretes csavarhoz.

Időközben Krisztiánnal is sikerült felvenni a kapcsolatot, aki alátámasztotta a megoldást, Ők is ezt tapasztalták a bronz hüvellyel kapcsolatban, náluk csak annyi volt a szépséghiba, hogy a lábat csak úgy tudták szétszedni, hogy a sártalpat a lábhoz rögzítő szegecset lefúrták, amit a beavatkozás végén vissza kellett szegecselniük. Szerencsémre én ezt meg tudtam oldani a szegecs eltávolítása nélkül, amit természetesen meg is osztottam Krisztiánnal.

Oké, a problémát definiáltuk, lássuk a megoldást. A bronz hüvelyt megmutattam az apósomnak, aki természetesen nem látta megvalósíthatatlannak annak reprodukálását. Mivel nagyjából kisakkoztuk, mitől romolhatott el, egyértelműen az volt a cél, hogy az új alkatrész ne ugyanúgy viselkedjen, mint az elődje.

A hiba hosszú távú megoldásához a következő fejlesztéseket álmodtuk meg:

• Legyen rozsdamentes acélból, hogy jobban bírja a használatot, mint a bronzból készült eredeti
• Legyen nagyobb a falvastagsága, hiszen a láb műanyag alkatrészeiben bőven van még hely, már ez nagyot javított volna a bronz eredeti használhatóságán
• Legyen hosszabb, hiszen a műanyag alkatrészekben erre is van még hely, így kilazított állapotban is annyi menet fogja tartani a csavart, ami már elég ahhoz, hogy ne lóghasson a csavar ferdén, ezzel meggátolva, hogy a menet sérüljön a meghúzáskor.
• A menet fúrásakor a klasszikus 3 részes menetfúró készletből csak a második lépésig menjünk el, így a menet annyival szorosabb lesz, ami kompenzálja az alul méretes gyári szárnyas csavart.

Mire megvolt a terv, az apósom elő is ásott némi „maradék” rozsdamentes anyagot, ami pont jó is lesz hozzá. Elkészítettük a méretezett tervet, majd a rozsdamentes anyaggal együtt átvitte egy esztergályos ismerőséhez, aki legyártotta a darabokat, mindjárt négyet, hiszen a ládának 4db teleszkópos lába van, és nem akartam még egyszer ugyanígy járni velük.

Két nappal később már a kezemben is voltak a darabok, nem volt más hátra, mint a kipróbálás. A láb összeszerelése után egyből látszott, hogy jól sikerült a fejlesztés, az összes problémát sikerült elhárítani velük. 

A hüvely igen jól illeszkedik a korábbi helyére, a bronz alsórész illik bele, ez a darab gátolja meg, hogy a csavarvég közvetlenül nyomja a lábat, összekarcolva azt (ez a Preston láda, illetve a Korum fotelek esetén is ismert probléma, ott a csavar közvetlenül a lábat nyomja, így egy idő után nagyon csúnyán összekarcolja azt). 

A csavar lényegesen kisebb holtjátékkal jár a hüvelyben, továbbá a hosszabb hüvelynek köszönhetően meglazított állapotban sem lóg ferdén benne, így nem tudja a menetet bántani többet. A megnövelt falvastagság, illetve az acél alapanyag a garancia arra, hogy a hiba ismét ne jöhessen elő.

Bár elkeserítő, hogy egy alig néhány hónapos, felső polcról vásárolt láda ilyen gyermekbetegségekkel küzd, szerencsére sikerült a hibákat maradéktalanul elhárítani, így csak remélni merem, hogy a továbbiakban már csak örömet fog okozni a használata. Amennyiben mégsem így lenne, akkor meglehet, hogy ez a cikksorozat is folytatódni fog, segítve azokat, akik hasonló cipőben járnak.

Szöveg és fotók: Kádár Zsolt (KZs)