A KÉK tó téli ajándékai

Két pellet packot vittem magammal tesztelni egy olyan tóra, aminek a hal állománya és a kapások intenzitása nem hasonlítható sem a Villantóéval és sem a Moby Dick-éval. Azonban ez az a kedvenc tavam, ahova ha eljövök, mindig megfogom a napijegyért járó kvótámat, a 4 kg halacsot. Sokan hülyének néztek, hogy nekivágok a hajnalnak a mínuszok ellenére, de fel kellett készülnöm a hétvégén rendezésre kerülő páros versenyre. A reggeli hideg után azonban olyan dolog történt velem ezen a tavon, amire igen csak nem számítottam…

A reggeli ébresztő előtt keltem, ami nálam ritka. Nagyon készültem erre a napra, mert rég voltam (magamhoz képest) horgászni. Szerintem mindenkinek vannak elvonási tünetei, ha nem űzheti a kedvenc hobbiját, na ez most rajtam már kétszeresen is kijött . Egyrészről a versenyre való felkészülési nyomás, másrészről a tópart hiánya, a kikapcsolódás. Csak egy példa az elvonási tünetre: szerintem elég beteg dolog, ha már szombaton azt tervezed, hogy kedden meló után hogyan fogod bekeverni szerdára a pelletpackot. És elkezdesz agyalni…. nem lesz az sok idő amíg pihen? Inkább ne reggel keljek fel 2-kor és aludjak vissza?…Hát ez voltam én.

Kerek 5-öt ütött az óra, amikor elértem a tó bejáratát jelentő vaskaput. A tulajnak telefonáltam, hogy megérkeztem és jeleztem neki horgászatra való szándékomat. Gondolhatjátok micsoda öröm, amikor egy horgász 5-kor felkelti. De kedvesen fogadtak, mint mindig. Megismertek és meg is jegyezték, hogy egy ideje nem voltam. Nagy meglepődésemre azonban én voltam az első, amit itt igencsak ritka, így a választás hogy hova üljek nem volt nehéz, az elsődleges kedvenc helyemre az 5/2–re. Leparkoltam, és egyből a rodpodos táskámba nyúltam, ahol a fejlámpámat tartom. A telefont elővettem és láttam, hogy a hőmérő kerek -5 fokot mutatott. Ennél a pontnál győződtem meg végleg arról, hogy nem vagyok normális. Elkezdtem szépen összerakni mindent, amikor is a parttól egy jó 60 méterre két fekete foltot figyeltem meg. Elég félelmetes volt a nagy sötétben ott pakolászok, néha motoszkálás az avarban és néha néha odapillantottam erre a két foltra, amik közeledtek…és közeledtek. Már 10 méterre voltak maikor odavilágítottam, majd 2 nyak emelkedett ki a két foltból. Megpihenő hattyúk voltak, így megnyugodtam, hogy nem én leszek az új statiszta a Hogyan vadásznak éjjel a krokodilok külön kiadásában...

Reggeli társaim

Ahogy elkezdett felkelni a nap, bedobtam az első szerelékemet. Meglepődve láttam, hogy a botok és a rodpod, de még a pontymatrac is csupa dér volt.

Napfelkelte némi deresedéssel

A két megpihent hattyú is útnak indult. Felszálltak, tettek egy félkört és tovaszálltak.

Búcsú a hattyúktól

7 körül járhatott az idő, amikor is megjött az első szomszéd. Egy középkorú kedves úr jött, a fia kihozta, majd ment dolgozni. Oda jött bemutatkozni majd szóba elegyedtünk. Mondta, hogy fél kezére majdnem teljesen le van bénulva, így nem tud akkora erőt kifejteni dobásnál és felajánlottam a segítségem. Érdeklődött mivel horgászok és voltak-e eredmények, de egyenlőre csak annyit mondhattam neki, hogy bízok a method pelletpackban.

A fantasztikus method pelletpackok

Nem sokra rá egy húzós, megtartós kapásra lettem figyelmes a nagyobbik botomon. Sikeres bevágás után konstatáltam, hal nélkül nem fogok távozni. A FIRST BLOOD egy szép 2–es tükrös.

FIRST BLOOD

Ezután jópárszor dobáltam befele mindkét bottal és meglepődve tapasztaltam, hogy nem volt még húzás se utána. Dobás közben észrevettem, hogy a fonott dobóelőkém sérült. Úgy voltam vele ezt a pár halat még biztos kibírja. A tulaj párja is meglátogatott minket, jól elbeszélgettünk és mondta, hogy tegnap fogtak egy 13–as pontyot és hogy a nagyobbak most picit megindultak, amin igencsak meglepődtek. Zolival többször beszélgettünk telefonon, adta az instrukciókat ő is.

Leültem újra a székbe, és az eddig gyártott képeket nézegettem. Egyszer csak a nagyobbik boton olyan kapás volt, amit nyáron végig a kisebbiken láttam… a spicc ballra húzódik és sikít a damil folyamatosan le a dobról. Bevágás után a zsinór még mindig ment, majd hirtelen megállt, eljött az én időm. Elkezdtem szép lassan kifele terelni, de már akkor tudtam, ez nagyobb lesz mint a kvótám, tuti megy vissza. Nem telt el sok idő mikor megpillantottam először az aranyban csillogó pikkelyeket a víz alatt. A szomszéd is megjegyezte van vagy 5 kg. Elkezdtem parázni , hogy elszakad a fonott előkém és akkor oda ez a remek példány is és a kedvenc szerelékem is. De aggodalmamat az öröm váltotta fel. Szép fogás nem mondom, gondoltam magamban, ezzel meglesz az egyéni KÉK tavi rekordom, ami eddig kerek 4 kg-os volt. Jó párszor kirohant a nyurga, de végül, ahogy a nagyobb halakhoz illik szép komótosan megadta magát. Merítés után döbbentem rá, hogy ez nagyobb bizony 5 kg–nál… lehet, hogy… már rohantam is a mérlegért. Hitelesítve mérve a pontyom kerek 8,53 kg–ot mutatott!

Matracon a király...

Az új egyéni pontyrekordom 8,53 kg

Nem akartam elhinni, ugyanis ezzel megdőlt az egyéni ponty rekordom, amit tavaly a Villantón állítottam fel a 6,5 kg-val. Remegő lábbakkal és nagy izgalommal kértem meg a szomszédot, lőjön pár képet rólam és a mesés pontyomról. Hosszasan néztem rá majd szépen visszaengedtem az élőhelyére. Lassan komótosan indult vissza, leírhatatlan élmény volt.

Fél 12-őt ütött az óra, és úgy voltam vele, ha több halam nem lesz, azt se bánom már, mert megvolt az az élmény, amit egész évben vártam. Azonban jött a ráadás. Apró piszkálós, maszatolós kapásra figyeltem fel, majd laza ejtés. Bevágtam, majd tekerés közben éreztem, hogy folyamatosan rángatja a fejét. Tipikus kisebb ponty reakciója a fárasztás közben. Ahogy közeledett a parthoz egyre jobban mutatta az erejét, majd megmutatta magát egy pillanatra….hát ezt se fogom elrakni, gondoltam, csak az előke is bírja ki. Elegáns fárasztás után következett a merítés és a döbbenet ismét kiült az arcomra. Gyönyörű kerek tükrös és ismét a mérleghez nyúltam. A mérleg 7,63 kg–t mutatott.

Matracon a másik szépség

A 7,63-as kerek tükrös

Értetlenül álltam és értékeltem a dolgokat, majd rövid fotózás után ment vissza. Örömöm immáron tényleg határtalan volt. Azt sajnáltam, hogy ilyenkor egy barátom sincs mellettem, aki osztozna az örömömön. Szomszédomon kissé kiült az ideg, mert neki még egy kapása sem volt, én meg már 3-at kiszedtem, s abból 2 igencsak szép példány...

Pakolászgattam, mert 2-ig terveztem a maradást, amikor is apró húzások jelentkeztek ismét a nagy boton. Sikeres akasztást követően éreztem, hogy ez a hal kisebb és meglesz végszóra a kívánt 4 kiló elvihető halam. Összeszedtem a cuccaimat és elköszöntem, majd irány a büfé, ahol mérik a halat és dicsekedhetek. Mérlegelésnél a halak 5 kg-ot nyomtak így egy picit rá kellet, fizessek, de ezt se bántam. Elmeséltem az élményeimet, majd a facebookon bejelöltem a KÉK tavat, ahova megkérték, hogy töltsem fel a képeket halakról.

Hazafelé menet a szokásos értékeléseket kezdtem megfogalmazni és átgondolni pár dolgot. Nem tudtam hova rakni a két nagy halat, mert ebből a tóból ekkora halakat még nem láttam kiszedni senkinél és ráadásul a sérült dobóelőkém is kibírta a 4 db halat.. Hihetetlen öröm töltött el és járta át a testem. KÉK TÓ nagyon szépen köszönöm a remek élményt és biztos még fogok jönni.

Laco