A Kék Tó kaland

A tó maga nem nagy, de annál szívesebben járok ide vissza. Nagyon kulturált, büfé, halpucoló állás, fedett bódék, játszótér és nyáron strand is található, így teljes kikapcsolódást nyújthat a család minden tagjának. Napközben a büfés kocsival többször körbejárja a tavat ezzel is a horgászok kényelmét szolgálva. A halfauna a szokásos halakból épül fel: ponty, amur, csuka, süllő, kárász, keszeg. Tavaszi és nyári szezonban különleges halakat is telepítenek, mint például a lénai tok és az afrikai harcsa.

Több éve járok ide és szinte mindegyik horgászállásról próbálkoztam már, majdnem mindegyik sikerrel is zárult. A képek, amiket bemutatok, több horgászatom összeválogatott legjobb képei.

A sikeres pecáimhoz részben a helyi tagokkal folytatott hosszas beszélgetés, részben pedig a teljesen egyszerű hétköznapi dolgok segítettek. De mint mindig, a beetetés a legfontosabb rész,így gondosan kell kiválasztanunk az évszaknak megfelelően az etetőanyagunkat. Én a több féle etetőkaja híve vagyok. Ami a legjobban bejött az a fekete-piros összemixelése némi vízben áztatott gabonapehellyel. A gabonapelyhet azért adom hozzá, mert felhőt képez oldódás közben, így a halat jóval hamarabb odacsalhatja az etetőanyaghoz. Szereléknek nagyon sokszor két horgos gubancgátlós etetőkosarat használtam. A fogásaim azt bizonyították, hogy felesleges a két horog használata,mert mindig az alsó horgon vesztettek rajta a pontyaim. Ezt a tapasztalatot a helyiek is alátámasztották, sőt meséltek olyan mende-mondákat is, miszerint a felső horogeltartó műanyag sérült volt és fárasztás közben ennek köszönhetően a zsinór elszakadt, így a zsákmány is oda lett. A csali kiválasztása mindig egy érdekes kísérlet számomra. Az elveimet követve az egyik boton kukoricával és a másikon pelletes csalival horgászom. A kukoricából sem mindegy milyen kukoricát használunk, nekem itt a házilag főtt volt a legeredményesebb. Nyáron a friss, a következő szezonban tavasszal pedig az erjedt és büdös. Ami igencsak favorit még az a mézes pufi, de ez inkább a későbbi órákban. Rendszeresen, ha korán kimegyek, a kukoricás bottal indítok. A parttól a tó közepe fele kb. 70 méterre dobok be.

Miután ez megtörtént nekiállok a következő botom összerakásának,  amire a pelletek mennek. Általában a damil átfűzése még meg sem történik, amikor a kapásjelző hangosan jelez és a dob életre kel az orsón.

 A kora reggel felkínált kukorica bizony igencsak sikeres itt.

A második bot összeszerelése után a pelletem is végre bedobásra kerül. Így reggelente a kapások igencsak sűrűk, 20-25 percenként vannak, így nem unatkozok, de még mindig a kukorica a nyerő csali.

A délelőtti órákra a kapások ritkábbak lesznek, mintha eltűnnének a halak. A pelletet óránként nézem,  és frissítek. Több fajtát bevetettem már az alkalmak során, de az édes – halas, a citrusos - édeskés soft,  valamint a lebegő szamócás volt az amire kapásaim voltak.

A legtöbb kapás erre a szendvicsre volt, mégpedig a citrus soft – szamóca lebegő párosra. Érdekes volt megfigyelni , hogy az összes kapás ami erre érkezett mind ejtéses, míg a kukoricás botra kizárólag feszítés és damil húzás volt.

A mézes pufikra is jönnek érdeklődők bőséggel, főként a kárászok szeretik. Rengeteg nagyobb példány is található itt, rendszeresen megfogom a napijegy kvótáját minden erőfeszítés nélkül. Azonban sokszor a kárászozás közben érkezik meg egy-egy ponty, ekkor a bevágás után döbbenhetünk rá, hogy ez bizony már egy komolyabb játékos.

Miután a kárászokat meguntam, csináltam kukorica szendvicset, ami két szem kukoricából és egy technopufiból állt.  A pelletes botomon elvétve van 1-2 kapás egész nap, míg a kukoricáson rengeteg.

Érdekes, hogy a jobbnál jobb dippelt és a finomabbnál finomabb aromákkal ellátott pelletek szinte haszontalanok egész nap. A tavon teljesen a hétköznapi egyszerűség uralkodik.

Bizony be kell látnunk, hogy itt legtöbbször a hétköznapi, hagyományos csalikat semmi nem helyettesítheti!

Kellemes horgászatot kíván: Lacoking