A bányató csodái

Természetesen igent mondtam azonnal, mert fontosnak tartom a fiataloknak a természettel való megszerettetését. Vasárnap reggel meg is érkeztem a tóhoz ahol Laci bemutatta a kárászos tavat és elfoglaltam a horgászhelyemet. Segítőtársammal gyorsan megismerkedtünk és felállítottunk állásainkat. Gyors etetés és a tó túloldalát kezdtem el horgászni egy bedőlt fa előtt.

A napomat a Préri Kárászos taván kezdtem

 Szép meleg nyári nap volt, úgyhogy szinte egész nap az ernyő alatt voltunk, hogy ne kapjunk napszúrást. Jól sikerült a nap úgy érzem, mert volt sok érdeklődő család gyerekekkel, akik spiccbotokkal szép kárászokat fogdostak a szüleik és a mi segítségünkkel. Egész nap szépen fogtunk a változó méretű kárászokat, de szerencsére az utolsó kapáskor egy erőteljesebb ellenfélbe akadtam…mint kiderült a rövid fárasztás alatt egy kölyökharcsa volt, akinek nagyon örültem.

Íme a névadó :)

Váratlan vendég a szürkehari

Természetesen minden hal visszakerült a vízbe a kifogásuk után. 4 óra körül összepakoltam és Hatvan felé vettem az irányt, ahova egy 2 napos bojlizásra voltam hivatalos testvérem társaságában. Ő már dél körül megérkezett az állásra és kora délutánra már mindkét botja a tutinak vélt helyekre volt behúzva. Este 6 után futottam be a csodálatos bányatóhoz. Tesóm már menet közben hívott, hogy fogott már pontyot és siessek, mert fotózni kellene. Nem volt nagy, de ez ilyen kabala dolog nála. Mivel már a tóparti úton voltam kettő perc múlva már csináltuk is a képeket.

Géb első hala

 Ezután felszereltem a 2 pergető botomat és elindultam pergetni. Ez ilyen rituálé nálam, hogy behúzás előtt szoktam dobálni egy órácskát. Most éppen már lemenőben volt a nap így teljesen jó alkalom volt arra, hogy talán 1-2 ragadozót be tudjak csapni. Egy gumis és egy wobbleres botot szereltem szokásom szerint. Mivel kristálytiszta vizű a tó, nehéz becsapni a ragadozókat, de így nagyobb a kihívás és nagyobb az öröm a képeket visszanézni utólag. Kedvenc kétrészes csukás wobbleremmel kezdtem egy kisebb öbölben ahova még besütött a nap, de voltak árnyékos részei is. A partszélben láttam víztetőn napozó csukákat. Megpróbáltam őket horogvégre csalni, de az ilyen „látott halakat” a legnehezebb megfogni. Nem is sikerült nekem. Dobtam azért gumihallal is jó párat de most elkerültek a fenék közelében megbúvó ragadozók is. Már épp visszafelé mentem a bojlis főhadiszállásunkra, amikor láttam egy ígéretesnek tűnő nádsarkot. Óvatosan közelítettem meg a helyet, de így is sikerült sajnos egy csukát megriasztanom, akit láttam elúszni. Gondoltam ebből semmi jó nem lesz már. Azért nagy lelkesedéssel indítottam útjára az első dobást a csukás wobbival. Próbáltam minél közelebb dobni a nádhoz. Tapasztalatom szerint nagyon szereteknek a csukák ott tartózkodni a kishalakra lesve. Pár szál hínár is volt a nádfal előtt és ez még ígéretesebbé tette számomra a helyet. Csobbant a wobbler, és egy határozott húzó mozdulattal merítettem víz alá a műcsalimat. Lassú tekerés pár kis pöcögtetéssel és egyszer csak a semmiből egy erős határozott rávágást kaptam. Akasztottam reflexből, mert éreztem, hogy ez nem akadó lesz. A következő pillanatban szerencsére a hal a nyílt víz felé indult meg. Kicsit lazítottam a féken, mert elég vehemensen indult meg az ellenfelem. Amint partközelbe ért, láttam, hogy szerencsére nem nyelte mélyre a horgot és jól is akadt. Gyorsan kézzel emeltem ki majd szabadítottam meg a wobblertől és engedtem útjára a 2 kg körüli csukát.

A szép "bemelegítő" csukám

Nagyon boldog voltam és örültem, hogy a rövid dobálás hallal ért véget. Testvérem már közben előkészítette a bojlis botjamat. Nekem csak a leadcore-t, ólmot és az előkéimet kellett feltennem és már húztunk is be a szerintünk megfelelő helyekre. Előttünk horgásztak itt a hely tulajdonosai 2 napot szintén és felvillanyozott minket, hogy jó pár darab tíz kilón felüli pontyot tudtak fogni ők. Mi is ebben bíztunk. Este fél 9 re helyükre kerültek a felcsalizott horgaink és vártuk mit hoz számunkra a sötétedés és az éjszaka. Tőlünk nem messze horgászott egy sporttárs, akit később terveztünk meglátogatni, de erre nem került sor, mert szinte óránként volt kapásunk, ahogy elkezdett besötétedni. Nekem voltak lemaradásaim is ezért azon a boton előkét cseréltem. Próbálkoztunk sokféle csalival, de inkább a nagyobb méretűeket preferáltuk. Nagyobb pontyokat szerettünk volna fogni és ezért gondoltunk a nagyobb csalikra és a csak bojlival történő etetésre. Nem etettünk sokat, behúzásonként kb. 20-25 szem bojlit tettünk a hajóba. Éjfél tájban tesóm kutyája jelzett, hogy valaki közeledik az állásunkhoz. Gondoltam halőri ellenőrzést kapunk, de kiderült, hogy a szomszédban horgászó teszthorgász fogott egy jóval 20 kilón felüli pontyot és mivel egyedül volt, megkért, hogy segítsünk neki a fotózásban. Természetesen azonnal átmentünk és segítettünk neki. A fotózás közben jelzett a távjelző, hogy tesómnak kapása van. Gyorsan visszarohant a helyünkre és elkezdte fárasztani a halat. Én még maradtam egy percig, hogy lássam a szép ponty visszaengedését majd sietve tesóm felé indultam, aki már a stég elé húzta a halát. Egyből felvettem a merítőt és sikerült elsőre megszákolni a szép halat. Tíz kilón felülire saccoltuk elsőre és nem is nagyot tévedtünk, mert 11.4 kg volt a ponty.

11,4 kg

Egyszerű csalizás

Gyors fotó és már engedte is útjára testvérem a szép tükröst. Visszahúztuk a szerelékét és lefeküdtünk aludni, mert már éjjel 2 óra volt. Sípoló kapásjelzőre ébredtünk és Géb (testvérem beceneve J ) botján volt akció megint. Felvette a kontaktust a hallal, aki elég sok damilt lekért még a bevágás után is. Kemény fárasztással a part közelébe kormányozta, amikor is pár pillanatra megláttuk a jóval 15 kilón felüli pontyot. De a következő percben bekövetkezett, amire egyikünk sem számított. Elpattan a 40 es előtét damil és elköszönt a hal. Géb nagyon mérges volt, mert új rekord lett volna neki ez a szép bányatavi ponty. Megnéztük a damilját és láttuk, hogy ki volt szálkásodva, tehát a hal valamin már megsértette a damilt a fárasztás közben. Gyors szerelés és visszahúzás után álomba szenderültünk ismét. Épp csak elaludtunk mikor ismét az imádott kapásjelző hangra ébredtünk. Ezúttal nálam volt kapás és egy pár perces fárasztás után egy gyönyörű színben pompázó 6.4-kgos nyurgát sikerült matracra fektetnem rövid időre.

6,4 kg, de hibátlan

Fotózás után gyorsan visszaengedtük őt is, nehogy maradandó károsodást szenvedjen.

 Reggelizés után fotózással múlattam az időt, amikor megint az én jelzőm kezdett hangoskodni. A dupla 24mm es Géb által készített házi máj-karamell bojli tetszett meg valakinek. Gyors bevágást követően szorítottam a féken, de a hal ugyanúgy húzta tovább a damilt le az orsómról. Éreztem, hogy jó hal lesz.

Mintha egy motorcsónak húzná...

Elindult bent jobbra aztán kb. 30 m múlva megállt és komótosan tudtam húzni a part felé. Csak egy tompa súlyt éreztem, amit szinte csak nagypontyok fárasztásánál érez az ember. Mellettünk végig stégek voltak és kezdett veszélyes távolságba kerülni hozzájuk a hal. Tesómat riadóztattam egyből, hogy ha kell, akkor rohanjon át a szomszéd stégre a merítővel és zavarja a halat a nyílt víz felé. Szerencsére erre nem került sor, mert elkerülte a tükrös a stéglábakat. A szélcsendes időben még tisztább volt a víz így végig láttuk a halat tőlünk kb. tíz méterre már a 2-3 méteres vízben. Nagy kitöréseket nem produkált már partközelben így Géb elsőre meg tudta meríteni. Ahogy láttam, hogy a merítőben van a hal eltört a mécsesem… kitört belőlem a sírás a boldogságtól, mert rég fogtam ilyen szép pontyot már. Már elmúlt tíz óra és kánikula volt így a halat végig a mérlegelőben tartottuk a vízben a mérlegelés után és csak akkor vettük ki a vízből mikor elkezdtük fotózni. Kereken 16 kilósnak bizonyult a sötét tükrösöm. Határtalan öröm lett úrrá rajtam és szerettem volna vízből visszaengedni és vízből is csináltunk róla képeket. Amilyen gyorsan tudtuk ezt megoldottuk és szép komótosan elúszott a gyönyörűség.

A hétvége legje

 Ezután nem történt semmi említésre méltó a nap folyamán, leszámítva azt, hogy rakoncátlankodott a hajónk kormányszervója, de szerencsére jött látogatóba egy barátunk, aki hozott egy kölcsönhajót egy közös cimboránkról. Ezúton is köszi Zoli a fuvart  és Bálint a hajót! Estére feltámadt a szél és vihart is jósoltak, de szerencsére csak a szél érkezett meg hozzánk. Egy két kisebb ponty tette csak tiszteletét nálunk éjjel. A délelőtt folyamán Gébnek volt egy pöcögtetős kapása, ami később kiderült egy 4 kg körüli amur volt.

Záró amur

 Fűszeres bojlira éhezett meg. Az egész túrán szinte csak nagy csali kombinációkat használtunk, ami most be is jött mert igaz, hogy fogtunk kisebb pontyokat is de azért több nagytestű öreg példányt is sikerült becsapnunk. Dél körül elkezdtünk pakolászni majd hamarosan útnak indultunk Pest felé. Géb amurja volt a záró hal ezen az izgalmas túrán. Megköszöntük mindketten a tónak a halakat és fájó szívvel ültünk be az autóinkba és nyomtuk a gázpedált hazáig. Remélem, hamarosan vissza tudok térni kedvenc tavamra hódolni a horgász szenvedélyemnek!

 Schweininger Tamás (Tomichef)