2015, avagy egy megszállott elvonási tüneteinek levezetése

Nálam ez olyan mértékű, hogy nem csak a stratégiát gondolom át és a szerelékeim között rakok rendet, de esténként rengetegszer végignézem a 2015-ben készített képeket egy-egy kalandomról. Sok olyan fejlődést hozott az elmúlt év, amitől jobb feederhorgász lettem, mint 2014-ben voltam, hiszen akkor csak épp belekóstoltam ebbe a páratlan élménybe. Talán az első 390-es heavy feederem volt a rakétahajtóműve a fejlődésemnek. Az első tesztelésnél már éreztem, hogy egy szerkezetileg teljesen más bottal van dolgom, mint amit a 360-as botomnál tapasztaltam. A dobótávolságom nőtt, de nem voltam elégedett a teljesítményemmel. Elkezdtem kérdezősködni barátaimtól, hogy ugyan mitől javulhatnék és fejlődhetnék. Hát kijelenthetem, hogy rengetegszer mentem az agyukra, de elindultam valamerre. Sok érdekes tanácsot hallgattam meg dobótechnikákról, zsinórokról és dobóelőkékről. Az utóbbi kettőt nem volt nehéz összehozni, viszont az első lett az igazi akadály számomra, amit mostanáig nem sikerült teljesen átugranom.

Az év első halát februárban sikerült megfognom barátaim és édesapám társaságában. Egy remek, hangulatos napot töltöttünk el és azért is volt különleges ez a nap, mert apuval nagyon ritkán jutok ki bárhova is. Külön siker volt, hogy ő is eredményes volt a régi, klasszikus szerelékeivel. Azonban a halat nem az új botommal fogtam, így a felavatás nem történt meg. Nálam ez stratégiailag nagyon fontos az összegzésnél, hogy melyik boton volt több kapás, melyik szerelék volt eredményes és kevésbé hatékony.

Az avatásra azonban nem kellett sokat várni és rá pár hétre már ráadásul márciust írtunk a naptárban. Már jóval melegebb volt és egy fantasztikus napos időt fogtunk ki Zolival és Viktorral. A nagyobbik botomon jelentkezett egy remek húzós kapás, melyet egy sikeres akasztás követett. Remek érzés volt, hogy végre láthatom és érezhetem munka közben újdonsült „társamat”. A bot karakterisztikájának köszönhetően a fárasztás sima és gyors volt. Kiváló napot zártunk, mindenki eredményes volt és a lehető legtöbbet hoztuk ki magunkból és a felszereléseinkből.

A következő képsorokhoz érve nem haladhatok tovább szó nélkül. Egy régebbi kedvenc helyemre látogattam el április elején, a KÉK tóra. Forradalmi áttörés volt számomra az a bizonyos nap, mert nem hogy feeder bottal nem fogtam ott halat, de még nem is horgásztam itt ilyen finomabb készséggel. Tisztán emlékszem rá, hogy nem volt valami bíztató a reggelem, mert igencsak hideg volt, ráadásul az akkus rádióm is hamar lemerült. A halakat azonban megfogtam, és kora délután már szedelőzködhettem is össze. A dolog pikantériája annyi volt még, hogy itt eddig a házikukorica-mézespufi-csonti szendvics kivételével nem fogtam semmi mással halat. Most azonban a gumikukorica volt a nyerő. A szokásos nap végi elemzésem az etetőanyag megreformálása körül forgott, ami egyébként még hosszas fejtörést hozott a további pecákon is.

A következő állomásom szintén egy élményekkel teli peca volt: a gumikukorica arzenál tesztelése májusban a Villantón. Boltban vettem aprócska ételhordónak nem nevezhető tárolóedényt, amibe dippet, illetve aromaadalékokat öntöttem. Ezekbe többféle gumikukorica ment bele (félkemény lebegő, kemény lebegő és puha süllyedő). Igazi fanatikus lettem a gumikukoricák terén és nagy bizodalmat fektettem beléjük. Az eredmények elképesztőek voltak számomra, aki eddig 1-2 fajta pellettel horgászott és a házi főtt kukorica mindig nálam volt, hol frissen, hol erjedten. Élményekben gazdag nap volt és a következtetéseket le is vontam. Legfontosabb, hogy volt egy 5 kg-s pontyom ami igen csak szűkölködött a kicsi pontymatracon, így elkellett gondolkoznom, hogy nagyobbra kéne cserélnem. Sokat nem agonizáltam a dolgon, beújítottam egy komolyabb matracot.

A következő, ami még szintén nem fordult velem elő, az június végén történt, amikor a párommal el látogattunk a Préri tóra több napra nyaralni. A történet apropója, hogy ő is pecázott. Három napot gyűrtünk le a tikkasztó melegben. Több alkalommal is tudtam beszélni Lacival és Dokival, akikkel szintén megosztottam tapasztalataimat és elképzeléseimet. Külön öröm volt, hogy Zoli is le tudott jönni egy napra hozzánk, így valóban csúcs szuperre sikeredett a nyaralás. Bónuszként Andi megfogta élete eddigi legnagyobb halát, egy 3 kg-s pontyot.

A Prériről 2 nappal szabadság lejára előtt tértünk haza, így természetesen egy levezető Villantós peca bőven belefért. Több alkalommal is voltam már itt, de mindig tudok örülni neki, ha a számomra legkülönlegesebb hallal megküzdtetek, ez pedig a tok. Mondhatni kiválóan telt így a szabadság, mert a nyaralás is Pazar volt és kipipálhattam az idei első tokomat is.

Rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem már ezek után is. Eddig mindig abból indultam ki, hogy egy nagyobb pellet azért jobb, mert több ízvilágot, hosszabb oldódást ad ami kifejezetten jó. Azonban ez az elképzelésem egy augusztusi pecán tört szilánkokra... Moby fekete tó remek baráti légkörrel. Egész nap fogtuk a szebbnél szebb halakat kizárólag soft pellettel. Ha eltörtem a nagy pelletet, ha megfaragtam, ha beáztattam, ha bármit csináltam vele az istenért sem kellett nekik. Nyaralás közben is megfigyeltem, hogy inkább az apróbb, de durvább ízesítések voltak a kelendőbbek. Azonban nem csak a csalin, de a készség finomításán is rendesen elgondolkodtam és elkezdtem utána olvasgatni a pickereknek. Töprengésem záró momentuma lett, hogy beszereztem egyet.

A picker tesztre egy szeptemberi napon került sor hol máshol, a Villantón. Baráti peca ismét és élményben gazdag nap volt. Egy nem megszokott helyen ültünk le, ahol még nem próbálkoztunk. Távdobás sajnos még mindig nem ment úgy ahogy kellett volna, így a nagy bot 80-as távon, a picker pedig kb. 40-en volt. Nagy nehezen egy halat kierőszakoltam bentről. Örültem neki nagyon, hisz nem nulláztam. Örömömet tetézte, hogy pakolás előtt elhúzta a pickert is egy ponty. Hihetetlen érzés volt azzal a lágy bottal kiszedni egy ilyen harcos fenevadat. Ennek a pecának a végén töprengtem, hogy mi a fontosabb: nagyobbat dobjak, vagy hogy finomabb legyen minden és a táv jóval kisebb lehet.

Ezt követően megtörtént az a bizonyos K.O. ütés, ami egy kicsit a padlóra küldött. Egy verseny volt szintén a Villantón, amin egy hatalmasat nulláztam, spiccet törtem és szereléket szakítottam. Az éves fejlődési sikereimet semmisnek vettem. Számomra az érzés nem az volt, hogy nem bírok veszíteni és csak azért mentem ki, hogy győzzek, hanem a fejlődés tényleges eredményét nem láttam.... Látni szerettem volna a szerelék finomítás értelmét, az etetőanyagom keverési arányának, a csali újdonságoknak az eredményét, amiket teszteltem egész eddig. Zuhanásomból barátaim tudtak kirángatni, akik segítő kezet nyújtottak ismét. Ahány barát annyi tipp és segítség jött, míg nem újra elkezdtem mellettük én is segíteni magamon és visszajött a pecához való kedvem.

Október közepét írunk, amikor is már hidegebb idő jártak. Az itteni fejlesztésem nem volt más, mint a megújult etetőanyag kombinációm egy-két új pellettel. A távdobás még mindig nem ment, de a siker élmény tapintható volt. Ugyan azon a távon több halat szedtem ki aznap, mint amikor szeptember elején ott voltam. A csali is és az etetőanyag is más volt. elmozdultam etetőanyagban egy hallisztes keverék felé. Ha nem is színtiszta, de pellet formájában ma már nélkülözhetetlen számomra, ha etetőanyagot keverek. A több alkalmas felkészülésem és tesztelésem egy záró verseny miatt lett fontos, ahol bizonyítani akartam ismét. Három tavon teszteltem a kombinációkat, mindenhol sikerrel jártam.

A verseny október végén volt a Prérin. A csalimban és etetőanyagomban bízva ismét magabiztosan vághattam neki a versenynek. Végül 2 kárásszal megúsztam az egészet, de az önbizalmam ezúttal nem tört meg. Remek érzés volt, hogy nem nulláztam, és ha egy ponty is becsúszott volna melléjük még esélyem is lett volna a szektor 3. helyére.

Ezután ismét a Villantóra vonultam tovább fejlesztgetni tudásomat. Más aránnyal keverve, CSL hozzáadásával készítettem el és igen fogósnak sikerült. Ismét tokot is fogtam a pontyok mellé.

És elérkeztem az egész év számomra legszebb, legkedvesebb pontjához ahhoz a bizonyos november 25-ei naphoz, amikor is ismét a KÉK tavat választottam. Mínusz volt reggel mikor kiérkeztem, semmi jóval nem kecsegtetett az a nap. Mégis ami történt az mesés volt. Fél 12 körül a nagybotomon nyeletőfékes kapás volt, és folyamatosan húzta és húzta le valami a damilt az orsóról. Távolból láttam már egyszer feljönni, akkor olyan 5-ösre saccoltam. Merítésnél derült ki számomra, hogy ez bizony nem 5 és nem 6 kg…8,53-kgn állt meg a mérleg, így sikerült megfognom életem eddigi legnagyobb halát. Hatalmas öröm lett úrrá rajtam. És a ráadás sem maradt el, ugyanis rá nem sokkal apró, maszatolós kapásra bevágva egy 7,6-os csodálatos ráadás is tiszteletét tette. Fel sem fogtam mi történt ott aznap . Azonban, hogy picit marcangoljam magam a kis bottal egy kapásom se volt, csak bentről jöttek a halak. Érthető, mivel tél eleje van, de elgondolkoztam, hogy beruházok még egy 390-es botra.

Így a következő állomásom talán az volt, amikor ezt a botot használhattam is a Prérin rendezendő Télaponty versenyen. Az új botom egy 390-es XH feeder volt, ami elég jól állta a lóbálást. Sikerült növelnem a távon ismét, és megint csak egy olyan verseny volt, ahol plusz egy hallal a dobogóra állhattam volna. Tanulságok ismét levonva és már a jövő évi terveket szövögettem. Azonban az élet és a természet ismét közbeszólt. Apu szeretett volna egy szezonzáró pecát tartani, aminek eleget is szerettem volna tenni. Karácsonyi ponty megfogása volt a jelige, így a jól bevált KÉK tavat választottuk.

Hát szerintem apu sem gondolta volna, hogy ekkora élménnyel gazdagodik. Második bedobását követően 10 perc elteltével lassú húzós tartós kapása lett. Sikeres bevágás után rövid játék következett, melynek eredménye egy 10,57-es ponty lett. Ő se akarta elhinni elsőre és még én se láttam ekkorát ebből a tóból kiszedni. Vissza engedés után 3 pontyot fogtunk még, így elmondhatom, hogy decemberben is sikeresen fogtam pontyot, ami eddig nem sikerült az előző években.

Eljött a záró esemény a Villantón rendezett karácsonyi hallé verseny, ahol barátaimmal indultam. Igaz én megúsztam hal nélkül a versenyt, viszont bánatra nem volt ok. Zoli barátom Tó 1. helyezést ért el, ami ugyanakkora örömmel töltött el, mint őt. Remek napot zárhattunk! Összesítve az évem igen sikeres volt! Több bothoz, orsóhoz is hozzájutottam és egy pontymatracot is beújítottam. Rengeteg pecán vettem részt és új barátokra is szert tettem, így elég aktívnak mondható időszakon vagyok túl. Akárhányszor átlapozom a képeket, az emlékek feltörnek és még a kudarcos időszakot sem csinálnám másképp. Nemcsak azért mert keményfejű vagyok, hanem azért is, mert a kudarcból felépülve tárulnak fel azok az új dolgok, amik megragadásával sikeresebbek lehetünk, mint előtte.

Köszönöm minden barátomnak a segítséget a 2015-ös esztendőben és édesapámnak is, hogy eljött velem és a sikereimben osztozott és remélem idén 2016-ban is élményekben gazdag beszámolót írhatok majd nektek. Kellemes elvonási tüneteket kívánok minden horgászni kívánó sporttársamnak!

Laco