2014, ahogy Lacoking látta

Először is szeretnék köszönetet mondani Zozó barátomnak, aki év elejétől kezdve a szezon végéig támogatott és ott volt velem a hibáimnál és sikereimnél egyaránt, valamint „feláldozta” magát , hogy létrejöhessenek a cikkeim.

Az első pecánk februárban kezdődött a Moby Dick Piros taván. Nálunk ez a szokásos szezonnyitó alkalomnak készült, ahová édesapám is elkísért. Szkeptikus hozzáállásom a pelletekhez itt dőlt meg. Szakadó esőben és elég hidegben a bojlis botom kapásjelzőjét felragasztotta egy 4 kg-s potyka, amin egy különleges tutti-frutti-halibut pellet volt felkínálva. Életem első nem kukoricás csalival fogott hala volt, ami többet nyomott 2 kg-nál. Itt beindult a gépezet és a képletek kezdtek kavarogni a fejemben, hogy is lehet ez a halakkal ? Mik is valójában a pelletek ?

Az idei év elején még úgy gondoltam a KÉK TÓ a számomra megfelelő horgásztó ahol a legtöbb tesztelést végeztem az év első felében. Nehéz dolgom volt és kicsit makacs is voltam. Ha egy csali nem ment, visszaraktam a horogra a házi kukorica-mézes pufi párost és előbb utóbb lett kapás. Ezzel magamat is becsaptam, de ekkor még nem láttam azt át miért érdemes próbálgatni új dolgokat. Elkezdtem vásárolgatni a pelleteket: oldódó, pop-up, soft, szóval minden félét, illetve az első poralapú dipemet is.

Nagy kedvencem volt: a Kék tó

Az új csaliarzenál egy része

Amit persze rögtön le is kell tesztelni, mint a "nagyok" :)

Az első nagyobb pellet tesztem a Moby Dicken történt. Saját elképzeléseim alapján szerelékeket csináltam és vártam a csodát. 6 kapásból 2 halam lett meg. A hibákra természetesen jóval később jöttem rá. Ilyenkor először a csalit, majd természetesen a halakat okoltam. Etetőanyagok közül mindig a szokásos Tímár Mix piros-fekete kombót erőltettem, ahelyett, hogy számomra újdonságokat is vittem volna magammal. Zoli persze próbált terelgetni, de önfejű természet vagyok és persze skorpió.

Áprilisban elindult a HALAT.HU oldal, és a fotópályázatukra neveztem több képpel. Gondoltam megmutatom a világnak ki is vagyok. A képeim meg is tetszett a szerkesztőségnek, és felkértek egy cikk írására. Életem első beszámolóját hoztam össze 3 nap alatt. Miután elküldtem a cikket, folyamatosan az email fiókomat néztem tele gondolattal a fejemben…mit szólnak hozzá…mit írtam rosszul..megnézik vajon ?! Legnagyobb meglepetésemre megjelent a cikk.
Kicsit később pellet problémáimmal bombáztam Dokit, aki felajánlott egy közös pecát, hátha felismeri a hibáimat és tud segíteni. Ennek megörülve rábólintottam és megejtettük az első közös horgászatot a VILLANTÓN.

Kipakolásnál mondtam neki, kicsit lassú leszek, mert van 1-2 cuccom, de amikor megláttam az ő csomagtartóját akkor döbbentem rá: porszem vagyok a homoktengerben. Életemben nem látott csalik, segédeszközök figyeltek hirtelen a horgászálláson.

Büszkén összeszerelve a rod-podomat elmélkedtem, hogy ma milyen halakat fogok, majd az első botot be is dobtam és azt követte a második is. Dokinak nem kellett sokáig várni, feeder botjaival szedegette ki a halakat sorban, nálam egy kapás se volt.

Megmutattam a szerelékemet és két dolgot jegyzett meg: hosszú a hajszálelőkém és nagy a horgom. Mindkettőre fittyet hányva mondtam neki, hogy máshol megy vele a halfogás, itt mért ne menne? Betlivel telt számomra a nap, de betudtam annak, hogy nem az én csalijaim voltak a nyerők. Zolinak elmondtam a tapasztalatokat és a hallottakat, majd ő is megerősítette Dokit, illetve a szerelékeimre utalt, hogy finomabb szerelékekkel hamarabb lehet kapást kicsikarni a halakból. Addig-addig áradoztam a tó szépségéről, hogy végül ő is mondta, hogy megnézné a tavat, így Zozóval is leugrottunk horgászni.

Zozó barátom a Villantó egyik szép lakójával

Újra betliztem, neki volt jó pár hala és ez így ment az elkövetkező 3 alkalommal. Amikor megkérdeztem mi lehet a nullázások oka ismét felhozta a szerelék, csali összeállítást illetve a feederezés előnyeit. Ekkor szólaltam meg hogy „ SOSEM FOGOK FEEDEREZNI ÉS VENNI FEEDER BOTOT”. Nagyon távol állt tőlem a dolog és még csak éppen hogy belekóstoltam a pelletezésbe, bojlizásba, akkor meg miért adjam fel rögtön ezeket az elveket?

 Dokival kimentünk a Moby Dickre gyakorolni életem első versenyére, amin szintén a Villantón lesz megtartva. A szerelékeimmel és csali megoldásaimmal itt tudtam halat fogni, de közel sem annyit, mint Doki. A másik szerkesztő, Laci is kiugrott egy pillanatra meglátogatni minket. Büszkén újságolva hogy 9 pontynál járok és életembe nem fogtam még ennyi halat egy nap egyedül. Nagyon fel voltam dobódva, egészen addig, míg Doki pakolás közben elmondta, hogy 19 db hallal fejezte be. Elkezdtek megint a képletek elő jönni…biztos jobb helyen ült, mázli, nem kaptak a halak eléggé.

A verseny előtti Moby gyakorlás eredménye

Eljött életem első versenyének napja. Nagyon izgultam már jóval előtte is, nemhogy aznap…Úgy éreztem, hogy ezúttal sikeres leszek, biztos senkinek nem jut eszébe csontit raknia  kajába és az én etetőm lesz olyan jó legalább , hogy halat fogjak. Hát a sors nem így akarta. Egy hatalmas nulla lett az eredmény és meg is jegyeztem Zolinak én erre a tóra többet nem akarok jönni.

Zolinak azonban csak sikerült ismét elrángatnia. Szóltunk Viktornak, és Lacinak is jeleztük, hogy kint leszünk, ha gondolja, csatlakozhatna. Zoliéknak jól ment a nap, 5 vagy éppen 6 pontynál jártak, én természetesen nullánál. Nagy duzzogva felraktam Zoli csaliját és adott egy kisebb horgot. Vigyorogva néztem ár és kérdeztem, hogy te ezzel kárászt szeretnél fogni, vagy mire készülsz? Nem kellett sok idő és kapásom lett és valóban az első hal, amit a Villantón megakasztottam egy 15 dkg s kárász volt. Az esélytelen nyugalmával újracsaliztam. Rá fél órára ismét kapás, és a bevágás után hatalmas teher nehezedett rá a botra. Végre megakasztottam az első pontyom. De ez a hal elég combosan küzdött. 15 perc elteltével Viktornak szóltam, hogy jöjjön egy picit. Ott és abban a pillanatban megláttam a vízben életem legnagyobb halát, mesés volt. Majd rá pár percre ki is akadt a szájából a horog. Biztos a horog hibája, hisz én remekül kihoztam a partra gondoltam magamban. Laci megérkezett, Viktor hazament, friss cserélés.
Lacival itt kezdtünk el komolyabban beszélgetni és elég sok hibára ő is rávilágított. Beszélgetésünk alatt a finomabb szerelékemmel egy 5,5 kg-s pontyot kiszedtem, ami ugyan akkora volt, mint az addigi legnagyobb pontyom és halam is egyben, amit fogtam.
Immáron három helyről kaptam 1-2 instrukciót aminek a központja a  FEEDEREZÉS.

Az 5,5 kg-s a Villantóról

Nagy duzzogva és persze titokban elkezdtem böngészgetni az interneten, mennyibe vesztegetnek egy ilyen botot alacsony költségvetésű emberek részére. Találtam is egyet, amit 4 napig nézegettem és törtem a fejem: megvegyem, ne vegyem? Megérzésre hallgatva végül belementem az üzletbe és megvettem életem első feeder botját!

 Zolihoz fordultam szerelék kötés ügyben. Mire kell figyelni, hogy kell megkötni, mik a szabályok. Ezzel egy új korszak nyílt meg előttem és kénytelen voltam bizonyos szinten nulláról indulni. Nagy fejtágítások közepette megszületett az első methodos szerelékem. Az első tesztem édesapámmal történt a Moby Dicken. Aznap 14 hallal zártam és meglepődtem, hogy ez 5 darabbal több, mint legutóbb. Remek botavató nap volt, szinte csak Koi pontyokat fogtam a feederrel.

Legutolsó esélyt adva a Villantónak úgy gondoltam, beadom a derekam lássuk mire megyünk. Szóltam Lacinak, Dokinak és Zolinak, hogy meglepetésem van számukra és kellene egy közös pecát összehozni. Aznap egy kivételesen szép nap volt, de nem csak számomra. Zoli 10,5 kg-s pontyát kellett megmerítenem. Életemben nem láttam ekkora halat még ilyen közelről. De ami ennél is érdekesebb volt, fogtam sorra a pontyokat, majd késő délután fele életem első amurját is kiszedtem. Nem akartam el hinni, hogy ekkora különbség van szerelékek és botok között. Innentől kezdve a feedernek mindig nálam van a helye!

Manapság már csak így nyomom :)

Életem első amurja

Zolival kimentünk rá párhétre ismét. Egy örömpeca nap rendel, ezzel a szlogennel indultunk neki. Így is lett. Életem eddigi leghúzósabb pecáját azóta is emlegetem. 20 -23-ra Zoli nyerte a házi barátságos Villantó betyár versenyt. A 20. pontyot kitekerve én akkor mondtam, hogy igazán kifáradtam! Sose éreztem még ilyen kellemes fáradságot pecázás közben. Felemelő érzés volt és nagyon jó volt továbbá az is hogy sikeres vagyok egy tavon, megtaláltam valamit.

Jött utána még egy lehetőség. Egy Páratlan Páros nevű versenyre keresett Doki egy párt magának és rám gondolt. Hezitálva ugyan, de elvállaltam nem kis megtiszteltetést érezve. A helyszín a Moby Dick nevelő tava volt. Ez volt életem második versenye, de az első olyan verseny ahol halat is fogtam. Nem muzsikált jól a tó, de egy 3,4 kg példányt kiszedtem, amivel elégedett voltam a körülményekhez képest is.

A Páratlan Páros: Doki és én, Laco

Becsülethalam a Páratlan Pároson, egyben életem első versenyen fogott hala!

Az igazi megpróbáltatás számomra, amit vártam a II. Halat.hu horgászverseny volt. Itt egyénileg lehetett indulni akárcsak az első versenyen és nagy reményekkel vágtam neki életem első egyéni feederes versenyének. Több etetőanyagot hoztam immáron magammal és több csalizási taktikát is bevetettem. A remek hangulatú versenyen 3 kapásom volt, abból 2 halacska meglett, aminek összsúlya 3,4 kg volt. Ez elég karcsú gondoltam, de mégis elég volt, hogy megkaparintsam életem első kupáját, hisz a 3. helyen végeztem holtversenyben szektoromban!

Életem első kupája!

Ezt követően két levezető szülinapi pecát tudhatok magamnak. Az egyik Október 24-én pénteken volt ki hinné:  a Villantón. Szakadó eső, idén nem az első alkalom hogy esőben ázva pecázunk. Egy bottal álltam neki sok reményt nem fűzve hozzá, de az ünnepeltet mégsem akartam megbántani. Új etető anyagot hoztam, melyről ott azt hittem a körülményeket elnézve, hogy  nem bizonyul a legjobb választásnak. És tévedtem. Remek napot zártunk. Október végén még sosem fogtam ennyi pontyot: ketten összesen 15 darabot fogtunk fél 8-tól fél 1-ig. A remek programnak a hideg és az eső vetett végett, de a hangulat közel sem volt fagyos.

A következő „ünnepi” horgászat  az én szülinapi pecám volt , ezek után természetes már hogy szintén a Villantón, ahol is a csalik mellett a fő téma már a Bázis tavon megrendezésre kerülő Novemberi Bázis Kupa horgászverseny volt.

Azonban November 5-e újra élményeket tartogatott a számunkra. Ezen a napon a hideg ellenére sikerült 3 db Tok halat és 9 db pontyot kiszedni. Ezek közül a pontyok közül volt egy nagy, amivel felülmúltam eddigi egyéni rekordomat: sikerült egy 6,2 kg-os pontyot szákolnom!

Tudom hogy sokaknak ez semmi, de nekem ez az eddigi legnagyobb halam!

 Zolinak 2 db Tok és 2 db potyka volt a számláján. Ismét fenomenális napot zártunk!

Egész nap azon gondolkoztam, hogy év elején honnan indultam, mi mindenen kellett volna változtatnom és miken sikerült ténylegesen is változtatni és valójában mi is történt velem egész évben.

A szerelékeket sokkal nagyobb figyelemmel kötöm már mint azelőtt, odafigyelve egyes technológiai újításokra, például ilyen a csali tüske. A hajszálelőkét, ha nem épp csali tüskét használok, normális méretre csinálom, és nem hagyom lógva. A fárasztások során sokkal nagyobb figyelmet kapott a fékkel való bánásmód, így kijelenthetem: elkezdtem megtanulni a hallal és a körülményekkel  bánni. Rengeteg újdonságot szereztem be magamnak idén,amik olyan dolgok , amiket nem vesz minden évben az ember ( jó esetben :D ). Mind olyan dolog, amivel sikeresebbnek érzem magam. Nagy tanulság, hogy nem csak az számít, mit használsz és mivel , hanem mennyire bízol benne, mennyire vagy képes átmenni azon a határon, amit szabsz magadnak a csali készítés vagy éppen az etetőanyag keverésénél, ízesítésénél. Nyitott szemmel kell járni és hajlani a környezetedben történő változásra. Nagyon sok köszönet illeti barátaimat: Zolit, Dokit , Lacit és Viktort. Rengeteget segítettek abban, hogy ne bukjak bele a dolgokba.

Összességét nézve remek évet zártam. Nálam minden évben van egy tóértékelés. A tavalyi évben abszolút első a KéK Tó volt. Ha az idei év első felét nézem, hülye lennék mást mondani idénre is…azonban a változásoknak köszönhetően jóval jobb és nagyobb eredményeket értem el  egy olyan tavon, amit először  a hátam közepére se kívántam. Azonban mára számomra az első helyet képviseli és ez a tó nem más, mint a VillanTó.

Igaz még egy verseny hátra van, de a szezonnak számomra vége lett. Találkozunk jövőre is, remélem sok újdonsággal. Köszöntem a figyelmet, legyen meg mindenkinek a karácsonyi hala!

Lacoking